Az ismerőseim többsége bolondnak tart, hogy egy hét szabadságot képes vagyok azért kivenni, hogy filmeket nézzek. Nem értik, hogy számomra ez a hét az egyik legboldogabb hét az évben. Egyre jobban rajongok a miskolci Cinefestért, és igen, most is ott leszek, írom majd a beszámolóimat, ahogy tavaly (az akkori írások linkjeit lent találjátok), elfelejtem, hogy egyébként milyen unalmas munkám van, az egész évi feszültség elillan, mert ilyenkor azt csinálhatom, amit igazán szeretek: filmeket nézek és írok róluk.
Évről évre kiemelkedő alkotásokat hoznak el a szervezők a miskolci közönségnek, köztük fesztiválnyertes filmeket is. Válogathatunk nagyjátékfilmekből, kisjátékfilmekből, dokumentumfilmekből és egyéb kísérő programokból is.
Én a nagyjátékfilmekre koncentrálok, és a kritikusi vélemények mellett próbálok a saját megérzéseimre is hallgatni, amikor válogatok, hiszen mindent nem tudok majd megnézni.
Lássuk az én top 10-es ajánlómat, mikre vagyok a leginkább kíváncsi az idei kínálatból.
Kezdjük a versenyfilmekkel:
Beats (Lüktetések)
A 90-es évek tuc-tuc zenéjéről és két skót fiatal barátságáról szól a film, ami már az előzetese alapján is bizakodást ébreszt, hát még a filmes oldalak értékelései alapján. Annyi biztos, hogy unatkozni ezen nem fogok, ráadásul a zenés tematikájú filmeket különösen szeretem.
Monos
A kolumbiai-argentin és még jó pár ország koprodukciójában készült film a kolumbiai polgárháborúba nyújt majd bepillantást. Azon túl, hogy engem nagyon érdekel Dél-Amerika történelme, az előzetese is azonnal megfogott, mert olyan gyönyörű képeket láttam, ami alapján az operatőri munkát mindenképpen elismerésre érdemesnek tartom… Így, még ha félek is attól, hogy maga film esetleg csalódást nyújt, lassú és vontatott lesz, bízom benne, hogy a képek a szememnek igazi katarzist nyújtanak majd.
Systemsprenger (Kontroll nélkül)
A német film egy kilencéves kislányról szól, akivel a legfinomabban szólva is nehéz bánni, de ha tudjuk, hogy az édesanyja lemondott róla, talán már érthető is az erőszakos viselkedése. A film egyszerre tűnik előzetese alapján lazának és végtelenül szomorúnak. A berlini fesztivál Ezüst Medve díjasa mindenképpen figyelmünkre érdemes, hátha hasonlóan egyedi alkotást látunk, mint amilyen például a Toni Erdmann volt pár éve.
Gully Boy
Nos, az indiai filmekkel nem állok túl szoros barátságban, amiket eddig láttam, úgymond a vicckategóriába voltak sorolhatóak, de persze nem láttam túl sokat. Éppen ezért bátorság a részemről, és a fesztivál szervezőibe vetett bizalmam bizonyítéka, hogy ezt a modern kori, indiai szegénynegyedben játszódó rapper-filmet felvettem a legjobban várt alkotások közé. Bizarr, de ha a feliratok is jók lesznek a dalszövegeken, és nem egy tipikus szegénysorból kitörő klisés filmet látunk, akkor talán megérdemelten került a listámra. Kíváncsi vagyok!
It Must Be Heaven (A mennyországnak kell lennie)
Előzetese alapján egy nagyon kedves, szórakoztató, de mégis fontos kérdésre választ kereső film lehet ez az alkotás, amelyben egy Palesztinából menekült férfi keresi új otthonát a világban.
Saint Frances
A film főhőse egy szingli, 34 éves amerikai lány, aki bébiszitterként kezd dolgozni. Talán elsőre nem tűnik túl izgalmasnak, ám a film több fesztiválon is begyűjtötte a közönségdíjat, így nálam felkerült a kívánságlistára. Még úgy is, hogy előzetest nem találtam hozzá eddig.
A Kitekintő szekcióból is érdemes szemezgetni:
Diamantino
Amikor már nagyon elegem lesz a komoly drámákból, a túl művészi, lassú alkotásokból, reményeim szerint ez a film ad majd egy kis felüdülést számomra. Egy pörgős, lehetetlen szatíra egy portugál focilegendáról, aki visszavonulása után örökbe fogad egy afrikai tinédzsert. Az előzetes alapján szórakoztatónak tűnik, bár maga film már nem teljesen friss, 2018-as alkotás.
Élősködők
A Cannes-i filmfesztiválról az Arany pálma díjjal távozó dél-koreai filmet mindenképpen látni szeretném, legalábbis egyáltalán nem tűnik olyan vontatott alkotásnak, mint a tavalyi Cinefest-es koreai film, a Gyújtogatók, amitől én teljesen kiborultam. Az Élősködőktől sokkal többet várok, és nem csak azért mert a teljes Cinefest-kínálatból ez rendelkezik a legjobb IMDB pontszámmal pillanatnyilag: az előzetese és az elérhető kritikák alapján is ez az általam legnagyobb érdeklődéssel várt film.
Hogy meglegyen a 10-es lista, az eddigi 8 filmet természetesen a két magyar alkotással egészítem ki:
Tóth Barnabás Akik maradtak című filmjét versenykategóriában, Deák Kristóf új moziját, a Foglyokat pedig a Kitekintő szekcióban vetítik majd: tehát egymással nem állnak versenyben, pedig az összehasonlítás elkerülhetetlen lesz: mindkét rendező előző alkotása a rövidfilmek között aratott nagy sikert, és mindkét mostani film története a második világháború után játszódik. Szívesen teszek majd egy összehasonlítást, ha mindkettőt sikerül látnom, bár tavaly is egy magyar filmre nem sikerült bejutnom, mert ott volt a legtöbb érdeklődő. Meglátjuk.
És rendben, ejtsünk pár mondatot arról is, mi az, amitől félek, hogy nagyon utálni fogom, így az sem biztos, hogy beülök rá.
Ilyen például: a Szuvenír című film, ami annak ellenére, hogy az idei Sundance fesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját, engem nagyon elbizonytalanít. Riaszt a belőle áradó depresszió, a szerelem megmagyarázhatatlan volta, riaszt Tilda Swinton és lánya neve is a szereplő gárdából, riaszt, hogy a kritikusok imádják, míg a nézők állítólag nem tudnak kibékülni vele…. Nagyon félve teszek majd vele egy próbát.
Hasonló, ha nem nagyobb félelmeket vált ki belőlem A világítótorony című alkotás, ami ugyan Willem Dafoe és Robert Pattinson nevével csábít, mégis, ha belepillantok az előzetesébe, azt érzem, hogy egy nagyon unalmas szombati, esős délutánon talán otthon megnézném, de moziban nem pazarolnám rá az időmet…Nem tudom eldönteni, hogy egy paródiát vagy egy drámát látok-e majd, és még a pazar imdb pontszám sem tud megnyugtatni, mivel még hivatalos bemutatója nem volt, ki tudja, kik és mit pontoznak...
Hogy a fenti elvárásaimnak megfelelően ezek lesznek-e számomra a legjobb alkotások, illetve hogy jogosak-e a félelmeim? Ki tudja? Tavaly például A néma forradalmat meg sem akartam nézni, mégis az lett a kedvencem, A bűnösre úgy ültem be, hogy épp nincs más, amit megnéznék, mégis imádtam. Szóval várom a meglepetéseket, de persze akkor sem leszek csalódott, ha mégis a 10-es listámról kerül ki az idei kedvencem!
A Cinefest hivatalos oldala: www.cinefest.hu
Tavalyi napi beszámolók:
