Talán sok ismerősünk gondolta azt, hogy őrültek vagyunk, amikor kitaláltuk, hogy mi nem egyszerűen Pugliaba szeretnénk utazni, hanem mindezt autóval tennénk meg. Nem úgy tehát, hogy leszállunk Bariban a repülőről és bérlünk egy kocsit, hanem úgy, hogy Budapestről egészen levezetünk az olasz csizma sarkába, hogy ott aztán mindent megnézzünk, amire csak időnk lesz bő másfél hét alatt.

Hogy őrültek lennénk-e, nem hittem még akkor sem, amikor az egyik városban kerestünk parkolóhelyet a H jelzésű autónkkal, miközben már napok óta nem láttunk I, azaz olasz jelzésű autón kívül semmi mást a miénken kívül, és furán bámultak ránk a helyi nagymenő srácok. És ez nem azt jelenti, hogy nem voltak turisták a régióban, csak azt, hogy akik jöttek, azok mind helyben béreltek autót. Sem a városokban, sem az utakon nem láttunk olasz rendszámon kívül mást (na jó, egyszer egy franciát), és miközben emiatt kicsit izgultunk is, közben büszkék is voltunk magunkra, hogy megvalósítottuk a tervünket (a helyi srácok sem vitték el végül az autót, még úgy sem, hogy tele volt csomagokkal).

Az útvonalat jó előre elterveztük, összeírtunk minden látnivalót (tudtuk, hogy húzni kell majd belőle), és természetesen úgy számoltunk, hogy oda- és visszafelé is szükség lesz egy 1 éjszakás megállóra, de azt is igyekeztünk úgy tervezni, hogy legyen mit megnézni a megállóhelyen is.

Ezt az útvonalat álmodtuk meg:

Budapest – Chioggia (Velencétől valamivel délebbre): kisebb megállásokkal kb. 8 óra út

Chioggia – Vieste (Gargano-félsziget, a csizma sarkantyúja, semmiképp nem akartuk kihagyni): kisebb megállásokkal kb. 8 óra út

Vieste – Monopoli (Puglia közepe, jó kiindulópont a környéket felfedezni) kb. 3,5 óra út

Monopoli – Lecce (dél Firenzéje): kb. 1,5 óra út, de útközben is volt miért megállni, majd másnap Lecceből kirándulni

Lecce – Matera (ez már nem Puglia régióban van, de vétek lenne kihagyni, ha ilyen délen jár az ember): kb. 2,5 óra út

Matera – Bologna (ez már hazafelé, az egyik kedvenc városunkban aludtunk): kb. 7,5 óra út

Bologna – Budapest: kb. 8-9 óra út, pihenőktől függően

A teljes utazás, ide értve azokat a kisebb kirándulásokat is, amiket a szállásokról megterveztünk összesen 3900 km-rel növelték az autónkban a megtett kilométereket.

A teljes idő október 23-tól november 3-ig tartott, ami több szempontból jelentett előnyt: mindössze 6 nap szabadság kellett hozzá (ünnepnapok miatt az élmény mégis 12 nap volt), az időjárás Dél-Olaszországban kedvezett a tökéletes kirándulásokhoz és városnézésekhez, kb 20-24 fok között változott, esténként már hűvös volt. Az egyetlen hátrány - valószínűleg az esti hidegek miatt - hogy a tengervíz már nem volt kifejezetten fürdésre alkalmas: kb. 19-20 fokosra tippeltük, de néhány bátor vállalkozót még láttunk fürdeni.

Talán pár embert a költségek is érdekelhetnek, ha ilyen mértékű autókázásra szánja el magát mostanában, így az összesített adatokat megadom.

Összes benzinköltés háztól házig: 110.000 Ft

(Igyekeztünk egyrészt Magyarországon teletankolni, valamint Olaszországban is keresni az olcsóbb lehetőségeket, és a fogyasztást is ideális sebességgel csökkenteni, valamint dízeles autónk van)

Összes autópályadíj: 46.000 Ft

(Itt is sokat spóroltunk: Puglian belül már nem sok pálya van, ahol van, mi ott is kihagytuk, így pályadíjat ténylegesen az utazás első, második, valamint utolsó két napján fizettünk, amikor a hazautat tettük meg.)

Parkolás: 0 Ft

(Spórolósra vettük a figurát e tekintetben is: addig kerestük az ideális helyeket, amíg mindig találtunk ingyenes parkolási lehetőséget. Lehet, hogy ez néha több gyaloglást jelentett, valamint az is igaz, hogy bizonyos helyeken tábla jelezte, hogy bizony szeptember 30-ig még fizetni kellett volna a parkolásért, de októberben már nem.)

Két főre tehát 156.000 forint az útiköltség: egyáltalán nem biztos, hogy fapados repülőjárattal (amikor ugye bőröndért sem biztos, hogy fizetünk, és nem tudunk annyit pakolni, vásárolni, amennyit szívünk szerint tennénk), plusz a helyi kocsibérléssel spóroltunk volna annyit, hogy megérte volna lemondani a hosszú vezetésről (és mi élvezzük is a hosszú autóutakat, többet tudunk ilyenkor egymással beszélgetni, mint bármikor máskor, élvezzük a tájat, a kedvenc zenéinkre lazulunk.)

A szállásköltséget már nem tartom érdemesnek megadni, hiszen mindenkinek mások a preferenciái: van, akinek jó egy ágy is egy közösségi hálóteremben, más ragaszkodik a saját fürdőszobához, vagy mindenképpen a belvárosban akar lenni, vagy még kilátásra is vágyik. A költőpénz is hasonló kérdés, hiszen van, aki konyhás szállást keres, és megoldja az étkezését minden nap magának, van, aki pedig a helyi ízeket szeretné kipróbálni (de cserébe mondjuk egyáltalán nem megy múzeumba, vagy nem száll fel egy hajós kirándulásra), tehát ezen árakat már mindenkinek magának kell előre becsülnie.

Mit láttunk az autóval vállalt hosszú útért cserébe?

Összesen 16 városban jártunk (és biztos, hogy még ugyanennyit érdemes lett volna megnézni, de majd visszajövünk)

Számtalan tengerparton is megálltunk, amik nem közvetlenül egy városhoz tartoztak, akár Lecce környékén, akár a Gargano-félszigeten, vagy Ostunihoz közel.

A kocsinak köszönhetően nem csak kiszálltunk a repülőből és belecsöppentünk a pugliai vidékbe, hanem végig láttuk, ahogy változik a táj, ahogy a hegyek, a dombok, a síkságok követték egymást. Láttuk, ahogy megérkeztünk a kicsit szemetesebb utakra, vagy ahogy az autópálya mellett a tenger kísért minket, vagy ahogy egész Pugliaban az olajfa mezők mellett suhantunk, de azt is, ahogy Matera irányába gránátalma ligetek mellett vitt az út, akkora gránátalmákkal a fákon, mint egy sárgadinnye.

Fárasztó volt az utazás? Igen. Megérte? Minden perce!

A látnivalókról és a legmaradandóbb élményekről írok a következő néhány bejegyzésben: sokat törtem rajta a fejemet, hogy mennyire legyen hosszú a beszámolóm, mennyire terjedjen ki minden részletre, látnivalóra, éttermekre, anyagiakra, szállásokra. Rájöttem, hogy nincs értelme túlságosan terjengősnek lennem, aki érdeklődik a régió iránt, úgy is utána tud olvasni mindennek, így koncentrálok majd a legfőbb élményekre, a saját benyomásokra. Próbálom elsősorban megosztani veletek, hogy mi tetszett a legjobban, mi a legkevésbé, mi az, amire még hosszú évek múlva is emlékezni fogunk. Ha bárkinek kérdése van, nyugodtan kérdezzen majd a kommenteknél, vagy akár levélben.

Holnap folytatom Chioggiaval és az utazással a Gargano-félszigetre.