Hétfőre két versenyfilmet terveztem be: a Kontroll nélkül című német filmtől sokat vártam (mostanában szerintem nagyon jók a német filmek), majd az iráni alkotást, Teherán: a szerelem városát néztem meg. A Cinefest erősségét jelzi, hogy attól még, mert nem találtam meg egyelőre a szívemhez…

Az ismerőseim többsége bolondnak tart, hogy egy hét szabadságot képes vagyok azért kivenni, hogy filmeket nézzek. Nem értik, hogy számomra ez a hét az egyik legboldogabb hét az évben. Egyre jobban rajongok a miskolci Cinefestért, és igen, most is ott leszek, írom majd a beszámolóimat, ahogy tavaly…