A vasárnapi mozizás egy kicsit megviselt (főleg a Gyújtogatók végtelen hosszúsága miatt), így úgy döntöttem, hogy hétfőn kicsit szüneteltetem a versenyfilmeket, és a Kitekintő programból választok magamnak két filmet. Nem bántam meg. Nagyon különböző alkotásokat láttam, azonban így, vagy úgy, a maguk nemében erős, hiteles filmek.

Bolti tolvajok (Shoplifters)

A japán film egy családról szól, ahol apa és fia bolti lopásokkal segíti a megélhetést. Egyik este, hazafelé menet rábukkannak egy 5 éves forma kislányra, egyedül, kint a hidegben, és mivel félnek, hogy megfagyhat, hazaviszik magukkal. A kislány végül ott ragad náluk, pedig másnap még megpróbálták visszavinni a szüleihez.

A végeredmény egy nagyon kedves, szívhez szóló történet erről a családról, ami két szempontból volt nagyon elgondolkodtató:

Egyrészt, felmerül a kérdés, hogy a családi kötelékek, az azzal járó bensőséges viszonyok vajon csak vérségi köteléken alapulhatnak-e? Vagy, ahogy az egyik főszereplő a film vége felé megkérdezi: Pusztán attól, mert valaki szült egy gyereket, már azonnal anyává is válik? A film nagyon szépen mutatja be, hogy a családi kapcsolatok kialakulása bizony nem csak ezen múlhat, és létrejöhet gyökeresen más módon is.

Másrészt a boldogságról is elgondolkodtat: sokszor hallottuk már, hogy a pénz nem boldogít, és ebben a filmben csak ráerősítenek erre: egy ici-pici teljesen lelakott házikóban élnek hatan, láthatóan nélkülöznek, még a lopások ellenére is, azonban olyan boldog pillanatokat tudnak ennek ellenére is megélni, amilyenről sokan csak álmodoznak.

A film fenti két mondanivalója miatt érintett meg elsősorban, ugyanis a kivitelezés néhol nehezítette a film élvezhetőségét. Olykor feleslegesen elnyújtottnak tűnt egy-egy jelenet, a tempó néhol lassúnak, a végén a fordulatok és a régi elfelejtett titkot talán túlzásnak. Szerettem ezt a filmet, de az élvezhetőségi értéke nem éri el a kiemelkedőt, ezért 7 pontot kap tőlem.

Keresés (Searching)

Az amerikai krimi egy eltűnt lány utáni nyomozásról szól, amelyet lényegében az édesapával követünk nyomon, ahogy otthon a számítógép előtt ülve próbálja felderíteni a lánya kapcsolatait, mindennapjait. A film nagy része konkrétan egy laptop monitorja előtt játszódik, és félelmetes látni, hogy az internet mindent tud rólunk, minden másodpercben adatokat tárol el az életünkről, és különösebb hackernek sem kell lenni ahhoz, hogy bárki más által is láthatóvá váljanak a képeink, videóink, adataink. Természetesen ezzel eddig is tisztában voltunk, manapság már sokan elgondolkodnak azon, hogy tényleg szükséges-e egy újabb kép/videó feltöltése a közösségi oldalakra. De a mai tinédzserek többségéről elmondható, hogy a teljes életüket a neten élik, vagy élőben közvetítik azt, és valahol ez nagyon rémisztő.

Ezzel párhuzamosan merül fel az a kérdés, hogy összefüggésben van-e mindez azzal, hogy a szülők mennyire nem ismerik a saját gyerekeiket. Amikor az apát a rendőrök kérdezik, hogy de mégis kik voltak Margot legjobb barátai, fogalma sincs róla. És természetesen a Facebook barátokról sorban kiderül, hogy nem igazi barátok.

A film kegyetlenül pörög, egy pillanatra sem lehet megunni, és még az sem tud eléggé zavarni, hogy néha nem túl jó minőségű a mozivásznon megjelenő kép a webkameráknak, a telefonos videóhívásoknak köszönhetően: ez a valóság.

A számtalan ma divatos alkalmazás egy bizonyos korosztálynak (szüleink, nagyszüleink) már lehet, hogy semmit sem mond, és talán számukra nehezíti is a film megértését (még nekem is mutatott újat), ugyanakkor a mai fiatalok ugyancsak rápöröghetnek erre a filmre: remélem, hogy talán tanulságot is le tudnak szűrni belőle.

És még valami: akkora fordulat van a film végén, hogy dobtam egy hátast. Pedig én általában a nyomozós filmeknél igyekszem mindig mindenre gondolni, de most úgy elaltatták a figyelmemet, hogy tényleg csak az utolsó pillanatban állt össze a kép, megleptek.

Pontszám: 7,5

Azért nem adtam többet, mert a film legeslegvége viszont túlságosan nyálasra sikerült, túlságosan „amerikai” volt, ami nekem kicsit elvett az előtte megélt élményből. És azért is, mert sok párhuzamot lehet vonni a két napja látott A bűnös című filmmel, ahol ugye az egész nyomozást telefonon keresztül éljük át, csak beszélgetéseket hallunk, itt pedig hasonlóan, de képekkel is támogatva, egy monitor előtt vagyunk végig. Viszont A bűnös jobban tetszett, 8 pontot kapott, ezért hogy tudjak különbséget tenni, ez a film kicsit, de kevesebbet érdemel tőlem. Ezzel együtt a nap filmje a Keresés.

A korábbi beszámolókat itt találjátok: a 2. napról, a 3. napról.