Élménypulzus

Élménypulzus

Salvador da Bahia: a város és a part

Brazil élmények 2.

2020. február 03. - Konika

A brazíliai Salvador da Bahia városról az előző posztban már írtam pár gondolatot, most vegyük sorra a látnivalókat. Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy a különböző érdekességek elég távol esnek egymástól, és a nem túl jó közbiztonságról híres Brazíliában éppen ezért kizárt, hogy mindent gyalogosan bejárjunk. Nagyobb egységekben mesélek az egyes helyszínekről, de ezek között javasolt taxiba pattanni (vagy használhatjuk az ubert, amely kb. fél áron van a taxikhoz képest. Vigyázat, én egy taxist/sofőrt sem láttam, aki beszélt volna angolul!)

Pelourinho

A szó jelentése pellengér, ez a városrész a szó szerinti központ, az óváros, ahol állítólag annak idején nyilvánosan korbácsolták, büntették meg a rabszolgákat. Emiatt lappang az emberben egyfajta kellemetlen érzés, ahogy az utcákon sétál, pedig az Unesco világörökség részévé nyilvánították, és valóban nagyon szép koloniális stílusban épült házak, vidám színekkel csalogatják a turistákat.

dsc_0967_2.JPG

dsc_0969_2.JPG

Ezen a városrészen megnézhetünk néhány templomot, mint például Igreja da Ordem Terceira de Nossa Senhora do Rosário dos Pretos-t, ahova a rabszolgák járhattak, a színe talán furcsának hat elsőre (kék), de a megdöbbentően sok aranydíszítést tartalmazó Igreja e Convento de São Francisco templomot is itt találjuk. Aranyért nem kellett a szomszédba menni annak idején, de a templom kerengőjében Portugáliára emlékeztető falcsempéket is találunk.

 

Séta közben az óvárosban található kék, piros, sárga, zöld színű házacskák ismerősek lehetnek, ami nem véletlen: Michael Jackson itt forgatta a They don’t really care about us című dal klipjét.

Ezen a részen abszolút biztonságban éreztük magunkat, több étterem, bár is található itt, és az utcán bárhol vehetünk pár reálért (2-3 reálért találtunk általában, ami 150-200 forintnak felel meg) friss kókuszdiót, ha megszomjazunk. Ugyanakkor itt is felhívták a figyelmünket, hogy a kis mellékutcákba ne forduljunk be, mindig tartsuk a fő csapásirányt. Innen csak pár perces sétára (biztonságos volt) találjuk Salvador egyik jelképét, a felvonót, amely a város úgyneveztt felső részét köti össze, az alatta található alsó résszel, ahol a kikötőt és a piacot fedezhetjük fel.

img_20191230_173642_2.jpg

A felvonó melletti kilátó részen, ha alaposan körbenézünk, láthatjuk, hogy a közvetlen óvárosi részen kívül mennyi lerobbant toronyház áll a városban minden irányba, még a központ és a kikötő közvetlen közelében is. Nem favellákra gondolok tehát (az is volt persze a városban bármerre indultunk el), hanem kifejezetten óriási, 20-30 emeletes, láthatóan elhagyott, leginkább bontásra ítélt épületre. Hogy miért meredeznek az ég felé, miért van belőlük olyan sok, arra kívülállóként nem találtunk választ, mindenesetre az összképet jelentősen rombolják.

dsc_0102_2.JPG

dsc_0104_2.JPG

A kikötőnél található Mercado Medolo ma a szuvenírek beszerzési helye, bár itt is kerülgeti az embert az a kellemetlen érzés, hogy itt anno rabszolgákat adtak-vettek, nem hűtőmágnest és pólót. A belvárosban egyébként egyáltalán nem találni olcsó helyeket, az éttermek és bárok kifejezetten drágának tűntek. Külön posztban tervezem összegyűjteni a helyi specialitásokat és árakat, de előre annyit elárulok, hogy a külvárosban is budapesti árszínvonalon működnek a műanyagszékes helyek is, amin azért döbbentünk meg, mert a fejünkben az élt, hogy Brazília olcsóbb lesz az otthoni árszínvonalhoz képest.

A piacnál találjuk tehát a hivatalos kikötőt is, ahonnan mind turistajáratok, mind helyi járatok indulnak folyamatosan a környező szigetekre vagy éppen csak ennek az óriási öbölnek, a Mindszentek öblének más kikötői felé. Mi is hajóra szálltunk az egyik nap, röviden arról is mesélek majd egy következő posztban.

Bonfim

Van még egy templom, a fent már említetteken kívül, amely ugyan nem az óvárosban található, mégis talán a legnagyobb turistalátványosságnak számít Salvadorban. A röviden csak Bonfim-nek nevezett bazilika egyébként önmagában nem nyújt különösebb élményt, az óvárostól kb 20 perc autóútra található (taxi), azonban aki szereti a babonákat, a szerencsét hozó kabalákat, azoknak kihagyhatatlan. A templom környékén rengeteg árus található, akiknél színes szalagokat lehet vásárolni. A hagyomány szerint 2 szalagot kötöznek fel az ide látogatók: egyet a csuklójukra (más is segíthet felkötni), egyet a templom kerítésére. A lényeg, hogy három csomót kell rá kötni, és minden egyes csomónak a meghúzásánál kívánni kell valamit. A három kívánságot nem szabad elmondani senkinek, és a babona szerint hagyni kell, hogy a szalag majd magától leessen a kezünkről, amely azt jelzi, hogy a kívánságaink valóra váltak. Így magyarázták nekünk, tehát múlt időben, elvileg akkor veszítjük el a szalagot, amikor teljesültek a kívánságok. Nem tudom: én kb 2 nappal később a strandon, a hullámok közé való ugrálás közben veszítettem el az enyémet, pedig nyilvánvaló, hogy 2 nap alatt nem teljesültek a vágyaim. De megnyugtattak, hogy rosszat sem jelent, ha elhagyom a szalagot.

dsc_0410_2.JPG

dsc_0447_2.JPG

Városi strandok

Természetesen a város legnagyobb előnye, hogy óriási területen rendelkezik homokos strandokkal, amelyeket mind bejárni teljes képtelenség. A látnivalókhoz sorolhatjuk azonban a Farol da Barra nevű világítótoronyt, ahonnan csodás kilátásban gyönyörködhetünk, de a strandjait is kipróbálhatjuk: a tőle balra található, Copacabanara emlékeztető hosszú homokos, nagy hullámokkal tarkított strand magáról a világítótoronyról lett elnevezve, míg tőle jobbra egy rövid séta után egy sokkal kisebb, de nyugodtabb öblöt érhetünk el, a Porto da Barrat: itt azok is élvezhetik az óceánt, akik félnek a hullámoktól, ugyanakkor mérete miatt sokkal zsúfoltabb is, mint a másik.

Ez a két strand található tehát viszonylag központi helyen, de aki ennél messzebb is szétnézne, annak bátran ajánlom, hogy induljon el keleti irányba, Piata vagy Itapua kerületek felé (itt akár 30-40 perces autózásra is lehet számítani), hatalmas, homokos, tisztavízű partszakaszokat találhat bármerre.

Amennyiben valaki elég bátornak érzi magát, a város tökéletesen megfelel akár egy szörfórára is, mi teljesen kezdőkként vetettük bele magunkat a programmba, és nem csalódtunk. Amikor sikerül elkapni életed első hullámát, az csak egy vidámparkhoz, egy hullámvasúthoz hasonlítható: pozitívan lüktető izgalom, adrenalin, amitől egyszerre támad kedved nevetni és sikítani. Abszolút nem lettünk profik, ez csak egyetlen kezdő óra volt, de az egyik legnagyobb élmény.

Természetesen csak lazulni is van lehetőség a parton. Amint a strandok közelébe érünk máris jó néhány strandszék és napernyő bérléssel foglalkozó fiú közelít meg minket, mindenki azt akarja, hogy őt válasszuk. Egyébként itt nem érdemes nemet mondani, és az ingyenes homokban fekvést választani a tűző napon. Egy napernyő és hozzá 4 kis szék bérlése egész napra 50 reál volt (3500 Ft), ami megéri egy kis kényelemért és leginkább az árnyékért cserébe, mert a napnak bizony óriási ereje van erre. Ráadásul a bérléssel foglalkozó fiúk utána nem hagynak magunkra. Akármit szeretnénk kérni: legyen az sör, koktél vagy egy kis harapnivaló, tőlük tudunk kérni, mindent egyenesen odahoznak a helyünkre, és távozáskor kell egyben mindent kifizetnünk nekik. Itt mi nem tapasztaltuk egyszer sem, hogy bárki megpróbált volna átverni minket, és persze az sem gond, ha mégis hűtőládában hozod a magad sörét, és csak azt iszod.

Negatívum, hogy sehol – de tényleg sehol – nem találtunk a strandokon sem zuhanyzási, de még wc-zési lehetőséget sem. Előbbit még valahogy tudja kezelni az ember, utóbbira természetesen ott van az óceán, de azért egy idő után nekem már ellenérzésem volt, tudván, hogy a parton található több száz ember mind a vízben végzi el a dolgát. Egy kis infrastruktúra fejlesztés talán nem ártana ilyen téren, de persze lehet, csak én vagyok finnyás (Kevésbé zsúfolt partokon nem éreztem akkora gondnak, de amikor egy kisebb öbölben voltunk, és ráadásul rajtunk kívül még elég sokan, akkor azért nem éreztem túl komfortosan magam. A helyi kísérőinket kérdezve első nap, hogy hol tudunk pisilni, csak rámutattak a vízre…Tudom, hogy itthon is sokan megteszik, de én azért, ha van rá lehetőség, mindig inkább egy rendes mosdót keresek, akár egy kávé árán is. De itt beülős helyek sem voltak a parton.)

Focizó fiatalokat tényleg mindenhol látni, az utcákon és a strandokon is. Volt olyan, amikor felnéztem a könyvemből, és 30 méteres körzetben láttam 5 baráti társaságot, lányokat, fiúkat vegyesen, akik mind dekázgattak, de úgy, hogy azt nálunk a profik is megirigyelnék. Náluk ez tényleg teljesen természetes, hogy lemennek a partra egy labdával.

A másik, ami természetes nekik, hogy a nők mind tangás bikiniben vannak. Most a fiúk persze biztos mind vigyorognak, de tegyük hozzá: a mind alatt azt értem, hogy nem csak a 20 éves, csinos, feszes fenekű lányok, hanem a 100 kg-os megtermett asszonyságok, de még a 60 feletti, ruganyosságukból már vesztett nagymamák is. Olyan természetességgel mutogatta mindenki, amije van, hogy a helyi fiúknak az már fel sem tűnik. Azért mi európaiak – lányok és fiúk egyaránt – sokáig szoktuk a látványt. Később, amikor bikinit próbáltam venni magamnak, az többek között azért hiúsult meg, mert kapni sem nagyon lehet mást, csak tangás fazonokat. Még ha ott kint fel is vettem volna (senkinek fel sem tűnt volna), azért itthon már lehet, hogy a fiókban végezte volna a kis ruhadarab, hiszen nálam ez már itthon nem férne bele.

A fiatal lányok egyébként is hihetetlenül bevállalósan öltözködtek: olyan ruhákban, olyan kivágásokkal szaladgáltak, amiket itthon minimum megbámultak volna a pasik, de sokkal inkább egy kevésbé szép jelző ugrott volna be róluk: ott kint, egy idő után még nekünk is természetesnek tűnt ez a kihívó stílus. Igen, persze meleg van, na de azért melegben is lehet nem köldökig kivágott felsőben vagy punciig érő szoknyában mászkálni. 1-2 nap után egyébként ehhez hozzászokik az ember, már nem mereszted úgy a szemedet, de az elején csak az jár a fejedben, hogy ha otthon ezt a ruhát felvenném, mit szólnának hozzá az emberek!

Teljesen más világ. Erre is utaltam egy kicsit az előző bejegyzésnél, hogy mennyire hiányzott a végén Európa. Sok-sok egyéb furcsaság is volt, de majd még lesz időm azokat is megemlíteni. Legközelebb röviden, pár mondatot a brazil szilveszterről mesélek majd.

dsc_0175_2.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr3415451650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása