Számomra ez az út az újdonság erejével ható kirándulás volt, ugyanis Ausztriában, Bécsen túl még nem nagyon jártam. Valahogy nem is vonzott ez a hegyvidéki táj, többre értékeltem a tengerpartokat, és a mediterrán klímát. Most valahogy, testvérem unszolására mégis belevágtunk egy ilyen utazásba a május 1-i hosszú hétvégén, amit egyre izgatottabban vártam, ahogy elvarázsoltak az utazás előtt nézegetett képek.

Az útitervünk nagyon zanzásítva így nézett ki: első nap kora reggel indulás Budapestről, délelőtt érkezés Hallstattba, ott séta a faluban, megnézzük a nevezetességeket, felmegyünk a sóbányába, ha belefér átmegyünk Obertraumba, esetleg felvonózunk a hegycsúcsra (Hallstatt sokkal több időt megért 1-2 óránál, így Obertraum végül kimaradt).

Este érkezés Bad Ischlbe, ahol a szállás elfoglalása után vacsora, majd másnap a város felfedezése, Kaiservilla, kilátó és a kihagyhatatlan Zauner cukrászda finomságai.

Harmadik nap egy másik tónál, a Wolfgangseenél kirándulás (eredetileg kisvasúttal mentünk volna fel a hegyre, de még nem járt az előszezon miatt): egy félnapos túra St. Wolfgangból St. Gilgenbe, onnan pedig hajóval vissza a kocsihoz. Este érkezés Salzburgba. A 4. napot teljes egészében Salzburgra szántuk, és míg 5. napra eredetileg a Sasfészek megtekintését terveztük Berchtesgadenben, végül ez elmaradt: egyrészt elfáradtunk a négy napja tartó folyamatos rohamtempótól, másrészt kiderült, május 1. még a Sasfészekhez is túl korai időpont, nem csak a hegyi vasúthoz, még zárva van. Így a délelőttöt végül a Hellbrunni kastélyban töltöttük, és onnan kb délben indultunk haza, ahova kényelmesen, este 6-7 felé megérkeztünk. Most utólag úgy érzem, hogy ez a táj, Felső-Ausztria, Salzkammergut, ha még sosem jártál ott és mindent meg akarsz nézni, nem is fér bele 5 napba, inkább egy teljes hét kellett volna. De persze nem csak az időhiány szabhat határt a felfedezésnek.

Lenne bőven mit mesélni az útról, akár részletes útitervet is adhatnék pontos árakkal, de mivel nem egy utazási blogon jártok, így csak kiemelnék néhány maradandó élményt a sok közül.

Hallstatt

Valóban gyönyörű, képeslapra kívánkozó falu, fantasztikus fotókat lehet lőni a tóparton, vagy a magasabb utcákról. Azonban tele van japán turistákkal, még előszezonban is, és ettől az embernek kevésbé van meghitt hangulata. A sóbánya érdekes volt, de mivel pár hete voltunk Krakkóban és ott láttuk a wieliczkai sóbányát is, így kevésbé hatott ránk: ha választani kellene, inkább a lengyel sóbányát ajánlanám felfoghatatlan méreteivel. Itt viszont az volt a vicces, hogy csúszdákon lehetett egyre lejjebb jutni a bányába, és azért a sebesség csalt egy kis mosolyt az arcunkra.

Bad Ischl

Nagyon kellemes kisváros, én élveztem az itteni sétánkat, és a Kaiservillába is érdemes volt bemenni - nem csak Sisi rajongóknak. De ami mindent vitt, az a folyóparton a Zauner cukrászda (van beljebb, a központhoz közelebb is egy üzletük), ahol a tavaszi napsütésben a folyó partján, a fejenként kiválasztott 2-2 sütinket és finom kávénkat fogyasztottuk. Az eredeti ischlert mindenkinek érdemes megkóstolnia, nekem sokkal jobban bejött, mint a hazai lekváros változat.

Wolfgangsee

Ugyan nem készültünk eredetileg arra, hogy még túrázni is fogunk, utólag nem bántuk meg. Nagyon szép kilátásban volt részünk a kellemes, kb. 2 órás gyaloglás során. St. Gilgenben sokan már a strandon voltak, pedig ezek a hegyi tavak kifejezetten hidegek még ilyenkor, tavasszal. Én csak a lábujjamat dugtam bele a vízbe. Ami megérte, és jó áron volt, az a hajókázás a tavon. Természetesen sajnáltam, hogy a kisvasút még nem járt, mert állítólag nagyon szép útvonalon kaptat fel a hegytetőre, de így sem csalódtunk, nagyon kellemes nap volt.

Salzburg

A szállásunk nem volt a belváros közvetlen közelében, azonban egy nagyon kellemes 20-25 perces sétával, végig a folyó mentén könnyedén be tudtunk sétálni.

A Muzsika hangja című film rajongóinak vannak kötelezően ajánlott helyszínek, hiszen számos jelenetet itt forgattak, de aki nem keresi direkt, az is bele tud futni ezekbe a nevezeteségekbe. Nekem nagyon tetszett a Mirabell park és maga a vár is, amire szinte az egész városból gyönyörű kilátás nyílik, mögötte a hóval fedett hegyekkel. Talán ez tetszett a legjobban: a város látképe. Benn, a szűk utcákon kevésbé éreztem, hogy különleges helyen járnék, pedig szép volt: barokk házak, kávézók mindenütt és persze rengeteg turista.

Nem érdemes kihagyni egy jó cukrászdát itt sem, ugyanakkor azon már elgondolkodnék, hogy a Mozart házba érdemes-e bemenni és hogy feltétlenül venni kell-e Mozart golyókat, mivel az eredetit (meglepő módon kék csomagolással) csak egy helyen lehet kapni, elég drágán, a többi utánzat pedig bárhol máshol megvehető.

Hellbrunni kastély

Ide először nem is akartunk jönni, de megmondom őszintén, hogy a legszórakoztatóbb élmény itt várt. Ha jól értettem, akkor az egyetlen olyan barokk kastély és park, amelynek fennmaradtak a szökőkútjátékai, máshol a felvilágosodás idején ezeket megszüntették, haszontalannak tartották.

Lehet, hogy szerencsések is voltunk, mert a mi csoportvezetőnk egy nagyon laza és nagyon furfangos fickó volt, folyamatosan poénkodott, lépten-nyomon újabb titkos vízforrást fedett fel, amivel lespriccelhetett minket. Mindenki hatalmas hahotázások közepette menekült a víz elől. Én imádom a vizet, a víz közelségét, így többször úgy nevettem, hogy már sírtam. Persze az is vicces volt, amikor én már teljesen biztos helyen álltam, és azt néztem, a többi látogató, hogyan próbál szorult helyzetében elfutni a víz elől. A legbátrabbaknak javasolt váltóruha, de én annyira nem áztam el, hogy ne száradtam volna meg 5-10 perc alatt a napon. Nagyon megérte a vízi játékok miatt, a kastélyba is be lehet menni a belépővel, a park pedig nagyon szépen gondozott.

Gasztronómia: nem mondom csalódásnak, de nem is akkora durranás, mint amikor pl. Olaszországban áldozunk eme élvezetnek. A Wiener Schnitzel szinte mindenütt finom, de érdemes megkóstolni a káposztás knédliket is – mindenféle töltelékkel megtöltve.

A sör szerelmeseinek sem rossz választás a környék, mi is több mindent megkóstoltunk, és finomnak találtuk a Stiegl különböző fajtáit, vagy az Augustinert is. (Sajnos ez utóbbinak az óriási és egyébként rendkívül hangulatos főzdéjének kerthelyiségét mégsem tudjuk szívből ajánlani, mert a fél literes korsóban 3 dl-nyi helyet csak a hab foglalt el – nyilván másodjára már szól az ember a csaposnak, hogy ne így mérje a sört, de azért nem szép dolog a turistákkal így bánni, ennyi pénzért habot eladni, még ha azt gondolják, úgy sem jövünk vissza soha többet ide. Ezek után mondjuk pláne nem.

Utóhatás: Egy kis negatívum:

Az, hogy 5 napba mi fér bele, miközben ez a vidék, a rengeteg festői falvacskával, a hegyi tavakkal, kastélyokkal, múzeumokkal végtelen lehetőségeket tartogat, egy kicsit az anyagi lehetőségek miatt is szűkülhet.

Félreértés ne essék: természetesen tisztában vagyok azzal, hogy Ausztria nem olcsó, de ez a salzburgi környék kicsit túlszárnyalta az előzetes elképzeléseimet. Mert ugyan előre csekkolja az ember, hogy hol mennyi lehet a belépőjegyek ára, azért van sok minden, amire ott eszmél rá.

Hogy talán jobban érthető legyek: szerintem Firenze kifejezetten drága városnak számít. De ott tavaly ősszel, tehát nem olyan régen, a capuccino-t 1,5-2,5 eurós áron kaptuk, attól függően, hogy mennyire belvárosi, mennyire fancy helyre mentünk. Salzburgban ugyanezt 3,5-4,3 euróért kaptuk, ami egy kicsit azért szemöldökemelésre adott okot. Ehhez jöttek hozzá azok a dolgok, hogy a múzeumi belépők is drágábbak voltak átlagban (itt inkább 15-20 euro körül mozogtak, míg Firenzében 8-15), a hegyekre tartó felvonókról és kisvasutakról már nem is beszélve (nem egyszer 30 eurós retúrjegy áron, ami, ha az ember nem csak magára számolja, hanem a párjára, esetleg gyerekeire is, egészen horrorkategóriába szaladhat a végén.)

Találhat az ember viszonylag olcsón szállást, megoldhatja az utazást kocsival, több felé elosztva a költséget, nem is olyan rosszak kint a benzinárak, de azért az igazság az, hogy egy nyaralás nem csak ennyiből áll össze: nem azért utazunk Salzburgba, hogy aztán kis szendvicsekkel a kezünkben sétálgassunk az utcákon és se egy múzeumba, se egy helyi ételeket kínáló étterembe, sörözőbe ne üljünk be.

A nagyon spórolósra tervezett 4-5 nap Ausztria (tényleg olcsó szállás, és csak 1-2 estére tervezett vacsora, valamint tényleg csak 1-2 múzeum, 1-2 egyéb program) simán elérheti egy főre 180.000-200.000 forintot. Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy bár Olaszország és Horvátország sem olcsó, de legközelebb mégis oda megyek, mert ott megkapom a tengerpartot is, ezerrel jobb gasztronómiát, kiemelkedő kultúrát ugyanennyiért, ha nem kicsit olcsóbban. Én legalábbis ezzel az érzéssel távoztam, de lehet, hogy kifejezetten csak Felső-Ausztria tűnt ennyire drágának. A hely szépsége elvitathatatlan.