Őszintén meg kell mondanom, amikor először felvetődött, hogy rokonlátogatás céljából (házasság révén jött a kapcsolat) Brazíliába „kellene” utazni, nem igazán lelkesedtem az ötletért. Akkor sem, amikor a repülőjegy vásárlásnál tartottunk tavaly tavasszal, és akkor sem, amikor már ott álltunk…

Ahogy a Gargano-félszigetnek búcsút mondtunk, kicsit szomorú szívvel indultunk tovább délre. Ráadásul kezdődött az újabb számolgatás, hogy mi az, ami belefér az időnkbe, és mi az, ami nem. A következő három napra Monopoli városába foglaltunk szállást, onnan tűnt úgy, hogy csillagtúraszerűen a…

Amikor Olaszországon belül Puglia elkezdett minket érdekelni, annak többek között az is volt az egyik oka, mert mindenhol azt olvastuk, hogy még felfedezetlen rész, nem érte el a tömegturizmus, és főleg szezonon kívül magunkban fogunk sétálgatni minden felé. Nos, ezek az írások úgy általában 2-3…

Ahogy ígértem, a dél-olasz utazásunk részletesebb beszámolójával folytatom, igaz, ebben a bejegyzésben még nem délen járunk majd, hanem az útba ejtett helyekről mesélek. Tehát aki repülővel szánja el magát a pugliai utazásra, annak talán kevésbé érdekes rész következik, ugyanakkor Chioggia és…

A Cinefesten láttam az Élősködők című dél-koreai filmet, amely megnyerte idén az Arany Pálmát Cannes-ban, és amelyet Oscarra is esélyesnek tartanak. Ígértem a fesztiválról írt összefoglalómban, hogy pár napon belül írok róla, de ez jól megcsúszott, mint látjátok. Sajnos a szabadságom után olyan…

Alapos késéssel, de végre mozikba került a németek idei Oscar-jelölt filmje, a Mű szerző nélkül, amelyet nem csak mint filmet jelöltek, hanem a legjobb operatőri munkára is esélyesnek tartották. Emiatt február környékén eléggé morcos is voltam, hogy ezt a filmet sehol sem lehet látni, ráadásul az…

Hosszú idő óta a Joker az első olyan film, aminek nagyon vártam a bemutatóját, és rohantam megnézni, amint lehetett. Persze tudom, ha nagyon várok valamit, akkor annak csalódás is lehet a vége, de jelen esetben erről nem beszélhetünk. Nem vagyok képregényfilm-rajongó, egyedül a Christopher…

Végre! Megtaláltam azt a filmet, amiért érdemes volt a Cinefestet idén is célba vennem. És ugyanakkor egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy mindenki egyetértene velem, szerintem a mai társadalmi kérdéseket leginkább feszegető, érdekes, laza, elgondolkodtató, olykor humoros filmet láthattam végre,…

Hétfőre két versenyfilmet terveztem be: a Kontroll nélkül című német filmtől sokat vártam (mostanában szerintem nagyon jók a német filmek), majd az iráni alkotást, Teherán: a szerelem városát néztem meg. A Cinefest erősségét jelzi, hogy attól még, mert nem találtam meg egyelőre a szívemhez…

  Való igaz, ahogy nem rég írtam, a nyár nem a mozizásról szól, de azért az is igaz, hogy egy Tarantino filmet kár lenne kihagyni. Még akkor is, ha egyébként nagyon szkeptikusan álltam hozzá a rendező 9. alkotásához. Miért? Talán több okból is: egyrészt nagyon féltem a témától. Számomra az, ami…