Élménypulzus

Élménypulzus

Láttunk már jobb filmeket

Néhány nyári filmélmény

2019. augusztus 28. - Konika

 

Általában nem emlékezek meg minden filmről, amit látok, főleg azokról nem, amiket otthon nézek meg.

Unalmas hétköznapi nyárestéken ezeket az alkotásokat sikerült elcsípnem, és igazán ajánlani csak keveset tudok közülük.

 

Vihar előtt (Serenity)

A pszichothrillerként definiált 2019-es filmben Matthew McConaughey és Anne Hathaway a húzónév, éppen ezért nem is akartam hinni az IMDB gyenge, 5 pont körüli értékelésének, inkább adtam neki egy esélyt. A történet szerint egy távoli Karib-tengeri szigeten él magányos életet Mathhew McConaughey, leginkább az izgatja, hogy egy rejtélyes, nagy tonhalat kifogjon a vízből, amelyik hal már többször túljárt az eszén. Ám nem sokkal később megjelenik a szigeten az exe, Anne Hathawa, és arra kéri, segítsen megölni a férjét, aki bántalmazza őt. Egy nagyon izgalmas krimi is lehetett volna a filmből, azonban a nagy csavarnak szánt végkifejlet teljesen súlytalanná tette az egész addig látott eseményhálózatot. Volt pár jó pillanat a filmben, de összességében mégis a kínos szó talán a legtalálóbb rá. Valahogy nem állt össze, valahogy minden csak úgy lebegett benne…

Pontszám: 4

 

Tomb Raider

A tavalyi Tomb Raider, Alicia Vikander főszereplésével sokak kedvence lett, én, aki a képregényhősös filmekért sem vagyok igazán oda, csak is a párom kedvéért voltam hajlandó megnézni egy olyan filmet, aminek az alapja egy számítógépes játék. És hiába kedvelem Alicia Vikandert más filmekből, valahogy Angelina Jolie után túlságosan gyenge, kislányos, törékeny alkat benyomását kelti (még akkor is zavart ez, ha egyébként ez egy előzmény történet, tényleg fiatal a karakter), sehogyan sem tudtam összeegyeztetni azt, amit látok, a fizikai törvényeivel. Nem azt mondom, hogy még én is kiütöttem volna, de azért kemény férfiak elleni küzdelmekre nem küldeném. Nekem ő továbbra is egy gyenge virágszál karakter. És maga a film? Egyszer megnézhető, ha valaki bírja az ilyen elveszett kincsek után kutató kalandfilmeket, de nagyobb hatást nem hiszem, hogy kiváltana bárkiből is.

Pontszám: 5 pont

 

Démonok között

Kicsit régebbi, 2013-as film, amelyet sokan dicsérnek horror kategóriában, így egyik este vettük a bátorságot, és megnéztük. Ezt tényleg értsétek így, gyűjtöttük hozzá az erőnket: míg tini koromban imádtam rettegni a moziban, addig mára inkább kellemetlen érzést jelent számomra mindez. Nem keresem úton-útfélen ezt a típusú élményt, ráadásul sokkal reálisabban is látom a világot, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt, ezért nem tud olyannyira felcsigázni, érdekelni a történet magja. (Annak idején A kör után napokig nem tudtam aludni, alig vártam a folytatást, de ha mostanában adják valahol A kört, már inkább csak mosolygok rajta.)

A hosszú bevezető után: a film története szerint egy paranormális tevékenységekkel foglalkozó házaspár, Warrenék (akik például az Annabelle baba rejtélyét is kutatták), egy olyan üggyel találkoznak, ami még őket is próbára teszi, olyat látnak, amit addig még nem tapasztaltak: egy ötgyerekes család kéri a segítségüket vidéki házukban zajló furcsa események miatt.

A film véleményem szerint attól volt egyébként izgalmas és tényleg ijesztő, mert többször hangsúlyozták, hogy valódi történeten alapul a film, és a végén még az eredeti családról készült fotót is megmutatják nekünk. Ahhoz képest, hogy már úgy hittem, nincsenek rám hatással az ilyen filmek, ez tényleg meg tudott ijeszteni egyszer-kétszer. A legvégén kicsit talán mégis úgy éreztem, hogy a hagyományos ördögűzéses végkifejletnél ez sem tud többet mondani. Kategóriájában jó, tehát akit érdekel, bátran nézze meg. Én pedig, lehet megpróbálkozom majd a második részével is valamikor, amikor éppen borzongásra vágyom.

Pontszám: 7

 

Mid 90’s

A Mid 90’s című filmről leginkább akkor lehetett hallani, amikor az egyik előzetesében felcsendült a legendás Gyöngyhajú lány zenéje. Minket magyarokat már ezért is érdekelt volna a film, ám tudomásom szerint azt Magyarországon sosem mutatták be mozikban. Ezen a zenei betéten kívül azonban azt is érdemes tudni, hogy Jonah Hill első rendezéséről van szó (színészként ismerhetjük pl. a Haverok fegyverbenből vagy a Wall Street farkasából), a történet pedig egy fiatal, 12-13 év körüli kisfiúról szól, aki a 90-es évek közepén próbál beilleszkedni a gördeszkások társaságába. Ez pedig már csak azért sem egyszerű, mert sokkal fiatalabb náluk, és deszkázni sem tud. A srácok közül egyiknek sincs könnyű élete, a deszkázás mindannyiuknak többet jelent egyszerű hobbinál.

A film próbálja megidézni a 90-es évek hangulatát, a zenék jók, mégsem éreztem annyira, hogy ütött volna. Összességében egy művészfilm-próbálkozásnak lehetünk a szemtanúi, nem rossz egy elsőfilmeshez képest, a tini karakterek szuperek voltak, a Gyöngyhajú lány is felcsendült, a katarzis nálam mégis elmaradt.

Pontszám: 6,5

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr3715025442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása