Talán még van egy nap arra, hogy megbízható forrásként ajánljam a Muse budapesti koncertjét, ugyanis május 26-án európai turnéjuk első állomásán Prágában láttuk őket.

Az elején le is szögezem, hogy szeretem a Muse-t, bár nem vagyok őrült rajongójuk – hiszen ahhoz egy kicsit keményebb zenét kellene játszaniuk. Van néhány általam sokat hallgatott számuk, illetve egyszer már a Szigeten is láttam őket, ahol egyértelművé tették, hogy élőben elképesztően jól működnek. Ha a rajongók nem köveznek meg érte, még azt is mondanám, hogy élőben jobbak, mint felvételen.

Egy prágai hosszú hétvégét egyébként is érdemes összekötni egy koncerttel, mi két éve így tettünk a Rammstein esetében is: Prága mindig bőven ellát élményekkel néhány napra, mindegy hanyadszorra térsz vissza, a koncertekre pedig előfordul, hogy olcsóbban találsz jegyet, mint Budapesten. (De ha bécsi koncerttel akarod összehasonlítani, akkor ez egyértelműen igaz.). Na de Prágáról majd egy másik beszámolóban bővebben, most csak a koncertről pár mondatban:

A fellépést a város határában található Letnany Airport-on tartották, ami egy óriási szabad terület, ráadásul közvetlenül metróval elérhető. Keresni egyébként sem kellett, csak követtük a Muse-pólóban haladó tömeget. Boldogan nyugtáztuk, hogy Pilsner Urqellt mérnek a helyszínen, és persze beszereztük a nem eldobható MUSE logós poharakat is hozzá.

Maga a koncert: egy egybefüggő látványorgia az elejétől a végéig. Egy óriási kivetítőfal szolgáltatta a hátteret, de azon természetesen nem csak az élő képeket nézhettük a zenekar tagjairól, hanem a tökéletesen megkomponált vetítéseket is, amivel egy olyan történetet kaptunk, amely szorosan kapcsolódott a Simulation tour tematikájához. De nem csak a háttérvetítések, hanem a táncosok és a koreográfiák is mind nagyon erős koncepció mentén zajlottak, hogy a megépített robotokról (vagy nem tudom, mi a jó elnevezés rájuk) ne is beszéljünk.

Hogy miről van szó kb, ezen a kisfilmen talán látszik:

Szóval a látvány egyszerűen elképesztő volt, szavakat nehéz rá találni. Aki nagyon akar, nézelődhet még mobilos felvételek után a neten, de egyébként nem ajánlom: rossz minőségben nem éri meg, csak lelövi a poént, míg az élmény nagyon erősen tud hatni, ha felkészületlenül ér. Mobilos képekkel sem fárasztok senkit, mert nem méltó a koncert színvonalához.

Annyit biztosan állíthatok, hogy a szemetek egy idő után elfárad, annyi látvány kell befogadnia…

De persze nem egy látványszínházat néztünk meg, hanem koncertet: a fülünk sem panaszkodhatott: a Muse élő megszólalása mindig is kiemelkedő volt, most is úgy szólalt meg minden hangszer és ének, hogy az már stúdióban sem lehetne tökéletesebb: az arányok, a hangerő, minden a helyén volt, az énekes-gitáros Matt énekteljesítményéről pedig szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

Lehet, hogy lesznek, akik hiányolják majd néhány kedvenc számukat, (szerencsére az én kedvencemet, Knights of Cydonia-t nem kell), de ne erre koncentráljatok, engedjétek az élményt áramlani: egy tökéletesen egységes zenei performanszt láthattok, ami higgyétek el, megéri a belépőjegy borsos árát is.

Ha valaki tehát még csak gondolkodik azon, hogy elmenjen-e május 28-án a budapesti koncertre, annak azt üzenem, hogy most azonnal vegyen jegyet! Olyan látványban és hangzásban lesz része, ami a jelenkori pop-rock kultúrának talán a csúcspontja. Ha van még jegy persze… 

És akkor az én kedvencemmel le is zárom a dicsérethimnuszt.