Mostoha sorsa van nálam az olvasásnak. Igaz, nem reménytelen. Előnyben részesítem a mozit, a színházat, a koncerteket, ugyanakkor ha jó könyv akad a kezembe, mindennél nagyobb hatást tud rám gyakorolni.

Hagyományosan minden évben ott vagyunk áprilisban a Nemzetközi Könyvfesztiválon, általában ott szerzünk be 5-6 könyvet az évre. A választásra nagyon készülünk előtte, sok ajánlót, kritikát elolvasunk (Kifejezetten szeretem a Könyvesblog írásait, köztük az év végi összefoglalót vagy a fesztivál ajánlót.)

A fesztiválon akadt kezembe az évek során több nagy kedvencem is: Jaume Cabré: Én vétkem című könyve, amely zsigerig hatol, Elena Ferrante nápolyi regények folyama, vagy éppen Stefano Benni zseniális alkotása, a Gyorslábú Achille. (De persze csalódások is értek már az ajánlások ellenére: Bolano 2666 című regényét nem bírtam befejezni mind a mai napig.)

Idén megfogadtuk, hogy maximum 1-1 könyvet veszünk – mert hát spórolni kellene, meg egyre kevesebbet olvasunk…

Nem sikerült: 6 könyvvel érkeztünk haza… Az a cél, hogy őszig mindet elolvassuk, bár közte van David Foster Wallace Végtelen tréfa című végtelenül-hosszú-és-nehezen-befogadható regénye is. Próbát teszünk.

Ott van még Ferrante Nápolyi regényfolyamának 3. része, talán könnyebben befogadható a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság, vagy egy New York Times bestseller, az Elrabolt életek. A méhek története tavaly kimaradt a kosarunkból, de most nem hagytam ott, és igen, aki szemfüles, kiszúrja a képen Karl Ove Knausgard Harcom folyamának első kötetét, a Halált is. Lassan kirekesztik az értelmiségi körökből, aki nem ismeri Knausgard írásait, és nem tud véleményt alkotni róluk… Nem szeretnék kimaradni a sorból, de az őszinte kíváncsiság is hajt, hogy mitől lehetnek úgy elájulva az olvasók szerte a világon.

Aztán ahogy végzek a könyvekkel úgy születnek majd a beszámolók is, ígérem….csak sajnos sokkal lassabban és ritkábban, mint a filmekről. Azért nem adom fel könnyen, még ha az biztos is, hogy a Végtelen tréfát a végére hagyom.

A könyvfesztivál egyéb programjain, dedikálásain nem szoktunk részt venni (Stefano Benni volt az egyetlen kivétel évekkel ezelőtt), órákat el tudunk tölteni a standokat járva és a könyveket lapozgatva. Kötelező tavaszi programunk: ahogy lecsendesedik a mozis időszak, úgy erősítünk rá a tavaszra, és a szabadban végezhető tevékenységekre, mint az olvasás!

Könyveket a kézbe, és ha jártatok ti is a könyvfesztiválon, írjátok meg, milyen művekkel gazdagodott a polcotok!