Az Oscar-jelölt filmek közül ezt láttam utoljára, és talán ettől is vártam a legtöbbet. Megugrotta-e az elvárásaimat? Adnék-e neki Oscar díjat? Idén állandóan bajban vagyok...

A történet szerint Viggo Mortensen karaktere, Tony, az olasz kidobó, mivel szüksége van a pénzre, elvállal egy új melót: egy fekete zongoristát, Don Shirley-t kell sofőrként elkísérnie az USA déli államaiba. Mivel a 60-as években járunk, ez nem tűnik egy könnyű kis kéjutazásnak, kvázi testőrként is vigyáznia kell rá, és biztosítania, hogy minden fellépés rendben megtörténjen.

A film alapkonfliktusa, hogy Tony, aki olasz bevándorlók gyereke, maga is érez némi előítéletet a feketékkel szemben: már a film legelején kidob két poharat a szemetesbe, mert abból feketék ittak.

Ehhez képest talán nem kell túl nagy képzelőerő, hogy a művelt zongorista és a kicsit durva sofőr a film végére mekkora haverok lesznek. Gyönyörű, nagyon pozitív, nagyon hollywoodi történetmesélést láthatunk a rasszizmusról, az igazi értékekről, a magunkért való kiállásról, mindezt kiemelkedő színészi alakításokkal és karakterfejlődéssel. Mind Viggo Mortensen, mind Mahershala Ali esélyes lehet az Oscar díjra (bár elég erős ellenfeleik lesznek). Kettejük közül nekem nagyobb kedvenc volt Viggo Mortensen, bár azért nem tartom kizártnak, hogy Tony karakterével hollywoodi túlzásokba is estek a forgatókönyvírók: Tony jellemfejlődése elég látványos, nehezen hihető. Vagy persze hihető, ha elfogadom, hogy ő amolyan kanapé-rasszista volt, nem gondolta ő azt soha komolyan: nem a végsőkig, őszinte meggyőződéssel hitte amit hitt, csak hozta azt a viselkedést és gondolkodásmódot, amit a családjától vagy másoktól látott, eltanult.

Természetesen ezzel együtt a film üzenete nagyon is fontos, és a hollywoodi befejezés szinte Oscarért kiált. Miért nem tudom mégsem egyértelműen kijelenteni, hogy imádom ezt a filmet, és gondolkodás nélkül díjat adnék neki?

Valamiért olyan érzésem volt a moziszékben ülve, hogy a 130 perces játékidő tele van üres járatokkal: amikor ténylegesen nem történik semmi. Lehetne mindez a környezet bemutatása, vagy hatásfokozás miatt, de nem: semmi ilyet nem fedeztem fel benne olykor, csak hogy megint üresen telnek a másodpercek, és sokadjára látom ugyanazt a helyzetet, vágóképet, szituációt. Más idei jelölt filmet is éreztem unalmasnak, de ennél éreztem a leginkább, hogy bőven lehetett volna belőle kivágni, semmit sem veszítettünk volna el a történetből. Ezek a momentumok, valamint a túl rózsaszínűre festett történet miatt vagyok gondban a filmmel.

7,5 pont, és bárkinek ajánlott egyszeri megtekintésre, kellemes kikapcsolódást nyújt, és fontos dologról próbál mesélni, némi humorral is fűszerezve.

Nem tudom: Oscar-típusú film, lehet, hogy megkapja. Én nem feltétlenül adnám neki, de sajnos egyszerűen nem tudom, hogy melyik másik film érdemelné meg jobban. Pár óra múlva kénytelen leszek megtenni a tippjeimet.