Könnyed, szórakoztató vígjáték az örökbefogadás nehézségeiről. Kicsit ellentmondásosan hangzik, hiszen a legkevésbé sem gondolom, hogy szórakoztató és könnyed lenne az a szituáció, amikor valaki örökbefogadásra szánja el magát, ráadásul nem kisbabát, hanem már kialakult jellemmel rendelkező gyereket, sőt, testvéreket vesz magához. 

Itt bizony ez történik. A főszereplő házaspárnak egyébként nincs semmilyen problémája, ami miatt esetleg ne lehetne saját gyerekük, inkább úgy tűnik, egy hirtelen jött ötletet alapul véve vágnak bele az örökbefogadásba. És hogy nem kisbabát akarnak? Egy nem túl erős érvük erre az, hogy már ők sem fiatalok, és szeretnék, ha nem vén aggastyánként mennének majd a ballagására. Végül is, ha egy 5 évest hoznak el, akkor már nyertek 5 év előnyt ebből a szempontból.

Aztán véletlenül úgy alakul, hogy egy tinédzser lány lesz a legszimpatikusabb számukra egy olyan eseményen, ahol örökbefogadásra váró gyerekekkel lehet megismerkedni. Viszont vele együtt jár két testvére is, egy kb 8-10 éves fiú és egy kb 5 éves kislány is.

Alapvetően azt gondolom, hogy a téma nehézsége ellenére, sikerült egy jól emészthető, és egész könnyed filmet összeraknia az alkotóknak. A két főszereplő Mark Wahlberg és Rose Byrne hozzák amit tőlük megszoktunk, a gyerekszereplőket is jól megtalálták, a film pörög, nem unalmas, és nem gagyi. Értem ezt úgy, hogy ez nem az a tipikusan böfögős-fingós-káromkodós vígjáték, hanem még egy pillanatra el is tud gondolkodtatni, hogy milyen lehet tényleg egy gyereket örökbe fogadni…

Persze azért nem az év filmje, de vígjátékok között mindenképpen megér 7 pontot.