Az év egyik legjobban várt eseménye (nekem legalábbis), a 15. Jameson Cinefest tegnap elkezdődött Miskolcon.

A blogom indulásakor az egyik első bejegyzésemben áradoztam a filmfesztiválról, és hogy mennyire várom az ideit is. Bizony, a szabadságom előre be lett tervezve, és a programajánló füzetet már kb. két hete bogarászom a neten. Megjöttem, itthon vagyok, készen állok a filmnézésre egy héten keresztül.

Várakozások és félelmek? Bizony vannak:

• Bejutok-e majd mindenre, amire szeretnék?
• A Napszállta c. film kellemes csalódást okoz majd, vagy igazolódnak a félelmeim vele kapcsolatban?
• Bírom-e majd teljesíteni a kitűzött célt: a napi 3 film megnézését?
• Hányszor érzem majd azt, hogy nem bírok tovább ülni a fenekemen, és fáj minden porcikám?
• Találkozom-e majd ismerősökkel?
• Rátalálok-e majd új kedvenc filmekre?

Egyáltalán: nem okoz-e majd csalódást az egész fesztivál, pont azért mert az ideit sokkal jobban várom, mint az eddigieket bármikor? (A túlzott várakozás gyakran vezet csalódáshoz...)

A lényeg: bízom benne, hogy idén is fantasztikus élményekkel távozom majd, továbbá remélem, lesz erőm és kitartásom ahhoz, hogy blogbejegyzéseken keresztül is beszámoljak napi szinten az élményeimről. Nagy kihívás ez a hét, ugyanakkor nagy öröm is. 

Filmnézésre fel!