Élménypulzus

Élménypulzus

Aurora - könyvélmény

Nyári ponyvák mellett egy sci-fibe öltött filozófiai regény

2018. szeptember 06. - Konika

Megint úgy tűnhet, mintha hanyagolnám az olvasást, de nincs így: a nyaralások közepette három regényen is sikerült túljutnom, igaz ezek közül csak az egyiket tartom érdemesnek arra, hogy hosszabban írjak róla.

A másik két regény igazi strandregény, az egyik romantikus (Kerry Lonsdale: Minden, amit eltitkoltunk) a másik egy krimi (Robin Cook: Ragály), de igazából egyiktől sem ájultam el, magamban úgy éreztem, hogy még bestsellernek nevezni is túlzás ezeket, pedig a könyvek borítóján ott virítanak a fantasztikus ajánlások, és hogy ilyen izgalmas, eredeti regényt még nem olvashattunk.

Az előbbivel inkább az volt a bajom, hogy kinőttem ezekből a romantikus regényekből, Robin Cooknál pedig úgy éreztem, hiába a gondosan tálalt orvosi történet, a vírusok és baktériumok szakszerű leírása, ha nem tud jól megírni karaktereket, és az egész történet során végig azon bosszankodik az olvasó, hogy hogy lehet mindenki ennyire tahó.

img_20180906_074939.jpg

Ezeknél már sokkal keményebb dió volt Kim Stanley Robinson: Aurora című sci-fije. Nem, egyáltalán nem vagyok nagy sci-fi rajongó, ezt azonban több helyről is ajánlották nekem, hogy érdemes elolvasnom.

A történet szerint a távoli jövőben járunk egy csillaghajón, az Aurorán, amelynek célja, hogy elérjen egy Földhöz hasonló bolygót és ott létrejöjjön egy új, emberi kolónia. A hajón kb. 2000 ember utazik, az utazás kb 170 évet ölel fel. (Tehát egyértelmű, hogy akikkel indult a hajó, nem érhetnek oda, és akik végül odaérnek, már a hajón születtek, és a Földről alig vannak ismereteik.)

Összességében, ahogy a végére értem, kijelenthetem, tetszett a könyv, bár a felénél nagyon nagy kísértést éreztem, hogy félretegyem, és ne fejezzem be. Távolinak, megismerhetetlennek tűnt az egész szituáció, nehéz volt átérezni és megérteni a hajón utazó emberek mindennapi problémáit. Ezt pedig tovább tetézte az, hogy nagyon súlyos és hosszú fizikai, matematikai, olykor biológiai értekezések is tarkítják a könyvet, amelyek nyilván a történéseket kívánják alátámasztani és érthetővé tenni, de számomra túlságosan szakszöveg íze volt, emiatt tényleg morfondíroztam azon, hogy nem bírom a könyvet befejezni.

Szerencsére, kb a könyv felétől, onnantól számítva, hogy megérkeztek a kiszemelt bolygóhoz, az Aurorához, felpörögtek az események, és egyre izgalmasabbá vált a történet. Továbbra is sok volt az elmélkedős rész, azonban ezeket már szívesebben olvastam: nem elsősorban a reál tudományok szintjén folyt az értekezés, hanem kicsit áttértünk a politikatudományok irányába és a filozófia felé.

Előbukkantak olyan kérdések és problémák, amelyek azt érintették, hogy egyáltalán hogyan tud működni a hajó lakossága, amely viszonylag kisszámú közösség, de konfliktusok így is akadnak. Köztársaság legyen, diktatúra? Ha köztársaság, azon belül is, hogy működjön, kik és milyen esetben hozhatnak döntéseket? Elsőre nem tűnik izgalmasnak így leírva? De ha azt is megosztom, hogy ezek a kérdések például akkor merülnek fel, amikor a hajón érvényben lévő születésszabályozásról van szó (mivel nyilván nem bír végtelen számú embert a hajó ellátni), vagy arról, hogy kik mehetnek le elsőként a bolygóra? De ennél súlyosabb kérdések is felmerülnek, amelyekben nem lehet egyértelmű válaszra lelni, hiszen ha a hajó népessége kb fele-fele arányban osztozik egy adott kérdés mentén, az még akár erőszakhoz is vezethet. Az erőszak pedig veszélyeztetheti az egész küldetést, a hajó biztonságát.

A könyv abból a szempontból is érdekes tanulmány, ahogy a hajó központi számítógépe szép lassan, fokozatosan szinte önálló tudatra ébred. Előbb-utóbb neki is döntéseket kell hoznia, és természetes, hogy a számítógép higgadtabban és racionálisabban dönt az embereknél, de ezzel együtt szerethető is.

Érdekes könyv, érdekes elméleti kérdésekkel, amelyekkel egészen mélyrehatóan foglalkozik. Kitartás kell hozzá és elszántság, de ha valakit beszippantott a történet, akkor már lehet, hogy nem ereszti... Ráadásul kifejezetten szép a könyv lezárása, és több meglepő fordulattal is szolgál.

Pontszám: 7,5

Utóhatás: gondolkodni az élet értelmén, gondolkodni a Föld megmentésén, gondolkodni azon, hogy létezhet-e bármilyen más alternatíva az embereknek azon kívül, hogy a Földön élnek?

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr9314204689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása