Miközben mindig azt hangoztatom, hogy én mennyire szeretem a művészfilmeket, aközben egyre inkább azt veszem észre magamon, hogy kifejezetten fel tudnak idegesíteni…

Nagyon vártam a Sosem voltál itt című filmet, egyrészt mert nagyon szeretem Joaquin Phoenixet, másrészt mert mindenhol csupa jót olvastam róla, legtöbb helyen 8-9-es pontokat kapott. Én pedig egész nyáron jó, ha 3-4-szer eljutok moziba, így megválogatom, hogy mire ülök be. Na ezt ki kellett volna hagynom.

Attól még mert valami művészfilm, attól még elvárom tőle, hogy jól megírt története legyen. Hogy ne hemzsegjen a logikai buktatóktól, ne legyenek lyukak a sztoriban. Néhány spoileres bekezdés következik, már amennyiben el lehet spoilerezni egy olyan film történetét, ami egy nagy katyvasz és valójában a legvégén sem tudod meg, hogy mi miért történt.

A leírások alapján Joe (Joaquin Phoenix) egy többszörösen lelki sérült ember, a gyerekkorából, de katona és FBI-os múltjából is hozza magával a lelki defekteket. FBI-os múlt? Na nem emlékszem, hogy aludtam volna a film közben, de semmilyen utalásra nem emlékszem FBI-ról, részemről ő csak egy defektes veterán volt.

Aztán a fővonal, hogy egy szenátor elrabolt lányát szabadítja ki kiskorú lányokkal kereskedők karmából – eszeveszettül izgalmasan hangzik, de ha lehet valamit unalmasan tálalni, akkor ezt sikerült. Ráadásul az első kiszabadítós majd a második kiszabadítós jelenetnél sem volt se füle se farka annak, hogy valaki egy szál kalapáccsal elindul felfegyverkezett emberek ellen olyan területen, ami be is van kamerázva: és persze senki nem veszi észre, és simán mindenkinek beveri a fejét a kalapáccsal. Teljesen logikus, hihető.

Az egyetlen pillanat, amikor felcsillant a remény, hogy jó film lesz ebből, az akkor volt, amikor először megmentette a lányt és egy szállodai szobában vártak az apjára. De hirtelen minden a feje tetejére állt, valaki lebuktatta őket, és egyik pillanatról a másikra a lányt megint elvitték. Itt én vártam, hogy felpörögnek az események, és kiderül, ki mozgatja a háttérben a szálakat, és hogy neki egyébként mi a fene baja lehet Joe-val, főhősünkkel. Mert hogy innentől kezdve mindenki halott lesz rövid időn belül, aki közel állt hozzá. De ki kell ábrándítanom az érdeklődőket: nem tudjuk meg, mégis mi miért történt itt. Mármint megvan a körülbelüli főgonosz, de hogy ő hogy jutott Joe nyomára a kislány kiszabadításától számított egy-két órán belül, hogy aztán pár óra leforgása alatt mindent tudjon róla és mindenkit el is intézzen… De fordítva is: Joe honnan tudta meg ki a főgonosz és hogy jutott be olyan egyszerűen hozzá, ha ez a valaki ekkora nagy gengszter??

Ennyit a történetről. Sajnos lehet, hogy én magam is rossz hangulatban voltam, de szinte semmi sem tetszett a filmben:

• a kislány: kétséget kizáróan szép. De miért kell mindig Jennifer Lawrence hasonmásokat szerepeltetni? Kezd unalmassá válni ez az arctípus.
• a zene: volt, aki erről is áradozott, engem kimondhatatlanul idegesített.
• Joaquin Phoenix: korunk színészóriása, de most nekem nem bizonyított. Ez a nagy szenvedés nekem már sok volt, nem éreztem az egyediségét.

Nem szeretek negatív véleményt írni, sokat vártam ettől a filmtől, de sajnos néha ilyen is van. És azért mert divat művészfilm rajongónak lenni, attól még az ember szerintem legyen ahhoz bátor, hogy kimeri mondani, ha valami nem tetszik neki, ráadásul még meg is tudja indokolni.

Pontszám: 3,5

Utóhatás: azért a partneremet megkérdeztem, hogy ő többet értett-e meg, illetve én vagyok-e hülye, de nekem ez egy nagy összevisszaság volt, értelmezhetetlen sztorival. Megnyugtatott, hogy nem én vagyok a hülye, és hogy ez szerinte sem egy jó film.

De akkor mások miért áradoznak róla???