Hatásokat keresek egy filmben: hogy valamiért megfogjon, hogy valamiért átérezzem.

Annyian dicsérték az Elit játszma című filmet, hogy bíztam benne: meg lesz az élmény.

Korrekt, jó mozi. Mondjuk 7,5 pont.

De nincs hatás, nincsenek érzelmeim vele kapcsolatban.

Miért?

A film legnagyobb hiányosságát ebben érzem: Molly Bloom, mint nő, mint hús-vér megfogható, érző lelkű nő, nem pedig egy baba. Hogy lehet, hogy ez alatt a hosszú, több éven át tartó történetben soha nem volt senkije? Ennyire nem élt magánéletet? Nem volt rá ideje? De futó, apró kapcsolatokra sem? Los Angelesben? New Yorkban??? Carrie városában?!

Egészen biztos, hogy volt magánélete, csak éppen az ég világon nem tudunk meg róla semmit (azt a pár flörtölős mondatot nem tartom magánéletnek). Ettől viszont hiába profi a film, mégis hideg és távolságtartó. Hideg, mint a sípálya, amin bukott.

Hideg, mint a nagymenők világa, amibe bekerült, és ahonnan kihullott.

Egyébként egyik kedvenc színésznőm Jessica Chastain (a Help című filmben szerettem meg, az ő karaktere volt a legjobban eltalált szerintem), itt viszont ő is kevesebbet mutatott magából – mármint a színészi oldalából, mert dekoltázsból kicsit még sok is volt.

Korrekt volt a vágás, a forgatókönyv okosan felépített, igen, volt benne azért érzelem is az apai szálon, de az abszolút mércémet nem ugorja át: nem szeretném újranézni. Pókermániásoknak ajánlom.

Utóhatás: kifejezetten érdekelni kezdett az igaz történet, ezért kicsit utána olvastam Molly Bloomnak. A magánéletéről nem tudtam meg többet, pedig egy dekoratív nőről van szó. Valószínűleg nem véletlen, hogy erről hallgat...