Sokáig gondolkodtam azon, hogy egyáltalán a blognak legyen-e könyves rovata, ugyanis az utóbbi időben egyre kevesebbet olvasok. Sajnos.
Emlékszem, hogy gimnazista vagy éppen egyetemista koromban, főleg a nyári szünetek alatt csak úgy faltam a könyveket, aztán mára oda jutottam, hogy örülök, ha évi 12, tehát átlagban havi 1 könyvet elolvasok. Ezen szeretnék változtatni. De nagyratörő vágyaim, teljesíthetetlen fogadalmaim nincsenek. Örülök majd, ha 2018 végére meglesz a 15-18 db könyv. Ez talán teljesíthető.
Miért olvasok kevesebbet? Idővel egyrészt az ízlésem is változott, másrészt a könyveknek is nehéz követniük a világ változásait.
Kamasz koromban még a rózsaszín lányregények, gimnázium végén a könnyen olvasható romantikus irományok kötötték le a figyelmemet, aztán az egyetemen ért hatások miatt sokkal inkább a szépirodalom felé fordultam, és olyan könyveket vettem a kezembe, amiket magamtól sosem olvastam volna el (pl. Apró dolgok istene, Elemi részecskék). Ezek az írások olyan mélyen érintettek, hogy onnantól kezdve sajnáltam az időt a könnyű, úgymond „tengerparti” regényekre. Innentől kezdve a tengerparton sem vettem elő könnyed írásokat, ha mégis a kezembe került egy Fejős Éva vagy valami hozzá hasonló, utólag bántam a rászánt időt (nem azt kérdőjelezem meg, hogy stílusában jók-e, sőt.)
A világ pedig felgyorsult, minden irányból ömlik ránk a vizuális élmény, az információk csak úgy zakatolnak: ma már este lefekvéskor egyszerűbb a mobilon elolvasni 1-2 cikket, blogbejegyzést, esetleg megnézni 1-2 rövid videót, mint regényt olvasni. De ha több időm van, akkor filmet nézek a párommal, ami közösen megélt élmény, míg a könyv teljesen egyedül átélhető, így tetszik, nem tetszik, egyszerűen a könyvolvasás az én életemben nagyon visszaszorult.
Ráadásul az, hogy a szépirodalom felé fordultam, szintén megnehezíti a fél óra alatt elolvasható fejezetek számának növelését. Szeretem a komoly könyveket, de véleményem szerint annak is ideje idomulnia a modern világhoz. Nem azt mondom, hogy nincs létjogosultsága a 800 oldalas könyveknek, de azok stílusának igenis alakulnia kell. Valahol, valamilyen módon a szépirodalmat is élvezni kell. Két példa: Franzen Javítások című könyvét faltam, és imádtam. Bolano 2666 című műve pedig fél éve figyel engem az éjjeli szekrényen. Valahol a közepén járok, de 5-6 oldal után elalszom rajta, és hiába vannak gyönyörű mondatok benne, ha egyszerűen a vágyat nem ébreszti fel bennem, hogy a kezembe vegyem. Szégyen, nem szégyen, nekem az a könyv már sok. Aláírom, ez lehet az én hibám is, nem vagyok elég kifinomult, művelt, vagy elborult bölcsész, irodalomimádó. De ez a felület sem nekik szól. Nem itt olvashatnak majd magasröptű irodalomkritikákat.
De remélem, a hozzám hasonló ízlésűek azért találnak majd itt néhány könyvötletet, és fordítva: várom, hogy ajánljatok olyan mai könyveket, amelyek komoly mondanivalóval rendelkeznek, de mégis élvezhetők. Találjuk meg azokat a könyveket, amikért érdemes az ágyban még egy kicsit ébren maradni!
