A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős zenés-színész osztályának néhány tagját volt szerencsém látni múlt héten a Tasso című darabban, mely nem egy könnyen értelmezhető/fogyasztható drámája Goethe-nek, de talán még ennél is nagyobb gond, hogy nem is igazán izgalmas, talán eljárt felette az idő: a mai felgyorsult világban egy művész saját magával való küzdelmét nem igazán akarjuk figyelni, megérteni, nincs rá időnk és nem is nagyon érdekel minket.

Egy szó, mint száz, a darab nem lett a kedvencem, nem érintett meg, ugyanakkor a színészeknek láthatóan kemény feladatot adott, a nyelvezet és a szituációk is kihívást jelenthettek, amiket egyébként jó érzékkel mind meg is oldottak.

Korábban ettől az osztálytól a George & Cole-t láttam, ami lényegében egymástól különálló zenés jelenetekből épült fel, és csak az derült ki belőle, hogy az osztályból mindenki elfogadhatóan tud táncolni, énekelni már kevésbé (volt persze, akinek érettebb, képzettebb hangja volt, de az is kiderült, kinek kellene kevésbé erőltetni ezt a zenés dolgot). Az viszont akkor nem derült ki, ki mennyire lenne jó prózai színész. Emiatt mindenképpen örültem, hogy láttam a Tassot, mert összességében pozitív benyomásokkal távoztam: minden szereplő, de kiemelten a főszerepet alakító Mentes Júlia meglepően kidolgozottan, érthetően és színvonalasan oldotta meg a feladatot.

Szurkolok mindannyiuknak, hogy izgalmas, jó munkák várjanak rájuk - persze lehetőleg olyanok, amik a nézőket is felcsigázzák.