Kicsit megint úgy érzem, hogy rászedtek. Annyiszor mondtam már el magamnak, hogy nem szabad a kritikusokra hallgatni. De senki másra sem. Most mégis megint azért mentem el megnézni egy filmet, a kolumbiai átkelés madarait, mert istenítették. Ritkán látok olyat, hogy egy bizonyos weboldalon, mind a hivatalos kritika, mind a nézői voksok a maximális 10-es pontszámon állnak, ezért hagytam magam elcsábítani, teljesen fellelkesültem, és rohantam a moziba megnézni ezt a filmet. Nem azt mondom, hogy rossz, de azért nagyon távol áll a 10-es pontozástól, ráadásul az Oscar előtti hetekben tényleg lenne más is, amit meg kell néznem. 

A történet a 60-as évek végén kezdődik, és átölel kb. 10-12 évet, egy kolumbiai család életén keresztül. De nem ám egy egyszerű, hétköznapi családról van szó, hanem egy apró törzs, a wajúk törzsében élőkről. Ráadásul úgy, hogy miközben ez a népcsoport viszonylag elszigetelve él a világtól, és a saját hagyományait, szokásait, hiedelmeit követi, mégis belevágnak a könnyű pénz ígéretével kecsegtető marihuána bizniszbe. Hiszen a fű terem, itt van, csak el kell adni a jól fizető amerikai piacnak.

Hihetetlen, hogy mindez igaz történeten alapul, hiszen egyértelművé teszi: az ember gyarló és még a legstabilabb, leghagyománytisztelőbb közösség, vagy annak tagjai is elcsábulnak a pénz, a gazdagság láttán.

A főszereplőnk, Raphayet valójában egy wajú lány kezéért, a hozomány megszerzése reményében vág bele az üzletbe, és sodródik tovább úgy, hogy annak ellenére, hogy ő az értelmi szerző, mégis ő az egyetlen, aki valamennyire megőrzi, meg tudja őrizni becsületét. Természetesen ebben a világban, ahol valaki bűnözőnek áll, lehetetlen a hagyományos értékeket követni, így a bukás és a tragédia előre kódolva volt a történetben.

A film képi világa szép, a történet egyébként különleges, nem egy hagyományos drogkartellt mutat be, inkább mondanám családtörténetnek, de a gondom az volt, hogy mindezzel együtt sem volt elég érdekfeszítő, elég izgalmas. Kifejezetten dühített néhány karakter a filmben, és nem értettem, hogy a cselekedetek motivációja mikor mi, mivel láthatóan saját maguknak is ellentmondtak a keményen felvázolt karakterek, és nem tudtuk meg, miért viselkednek néha gyökeresen másképp, mint várnánk tőlük. Talán kemény vagyok, de azt gondolom, hogy egy olyan hagyomány, ami nem tud az ép ész szerint működni, alakulni, ahol legalább minimálisan is nem alkalmazkodnak a megváltozott élethelyzetekhez, ott megérdemli mindenki a maga pusztulását.

Érdekes film, de engem inkább dühített, ezért 6,5 pontnál semmiképpen sem tudok többet adni rá.