Senki nem mondhatja, hogy nem voltam Aranyélet rajongó, az 1. évad tényleg tudott itthoni viszonylatban újat mutatni, tényleg kiemelkedő volt történetvezetésben, kivitelezésben, színészi játékban és még sorolhatnánk. A 2. évad egy kicsit már néha szemöldökráncolásra adott okot, a mostani 3. évadban pedig már az volt a ritka, amikor teljesen ellazultan elmerültem az élményben, mert állandóan csak bosszankodtam valamin…

Figyelmeztetés: nem tudok spoiler nélkül írni róla, úgyhogy innentől tényleg csak azoknak, akik még nem látták a teljes évadot! (Az HBO GO-n fent van az összes rész, míg akik tv-n nézik, még messze nem járhatnak a sorozat végénél.)

Csak néhány hónappal azután folytatjuk a történetet, ahol a 2. évad véget ért.

Persze ennyi idő elég volt ahhoz, hogy Miklósiék – nyilvánvaló politikai és gazdasági segítséggel – felépítsenek egy teljesen új életet Budapesten kívül, a Dunakanyar festői közelségében, egy méretes villában élve, Janka pedig éppen a helyi polgármester választásra készül. Igaz most költöztek ide, de miért ne nyerhetne? A közös üzlet is beindulni látszik Gáll Feri és Boros Zsuzsa államtitkár asszony irányításával, akik kellő befolyással vannak a hatalmas beruházásra. (Wellnessközpont építésére készülnek, amelynek nyereségeiből tervezik az egész további életük bebiztosítását.)

A strómanok országában persze miért ne működhetne a dolog, mégis minden hihetősége ellenére is már az első részekben megkérdőjeleződik, hogy mindez lehetséges-e ennyi idő alatt. Hogy miért nem lehetett későbbre álmodni a storyt, hogy legalább ezen ne gondolkozzunk? Hát azért, hogy Janka terhességével kapcsolatban az egész évadon át töprenghessünk azon, hogy vajon Endre bá vagy Ati az apuka. Az, hogy bőven 40 év feletti petesejtek találkozása bőven 40 feletti hímivarsejtekkel a mai világban valóban csak úgy hirtelen bármikor összejöhet, azon már csak azok a párok fognak gondolkodni, akiknek mondjuk 30 évesen sem jön össze hosszú évek próbálkozása után. 

Márk és szerelme Bius teljesen jól elvannak, megy a pia, drog, és pénzkeresés, lehetőleg úgy, hogy a saját szüleinket is átbasszuk. Ja és teljesen hétköznapi, hogy csak úgy megszöktetünk valakit a börtönből. Ez bárkinek menne – nyilván. Teljesen normális, hogy úgy szétverem az apámat, mint egy utolsó senkit az utcán, ha éppen úgy adódik, és teljesen normális, hogy felbérelek valakit még arra is, hogy megölje. Az indok itt is érthetetlen, logikailag kikezdhető. Már miért tehetne Attila Bius haláláról? Ha arról valaki tehet, akkor az Gáll Feri, Bius maga és kicsit Márk. Ezt nem átlátni még a nagy gyász sem lehet mentség.

Azt sem tudom, hogy hol folytassam a totál képtelenségek felsorolását.

Mira. Állítólag az alkotók azon törték a fejüket, hogy a nézők nem bírják Mira karakterét és ezért írnak neki kicsit keményebb, kicsit sötétebb storyt. Én nem tudom, hogy mondjam el anélkül, hogy magát a színésznőt megbántanám, mert ilyesmi sosem állt közel hozzám: de sajnos szerintem nem Mirával van baj, nem a karakterrel, hanem inkább a színésznővel. Nem vagyok ezzel egyedül. A párom mellettem, akárhányszor feltűnt a színen Mira és kinyitotta a száját, arra kért, hogy vegyem le a hangot. Mondhatnám, hogy túl nyafogós, túl gyenge, túl bármilyen a karakter maga, de én inkább abban látom az ellenszenvünket, hogy míg az összes szereplő elképesztő módon hiteles, egy pillantással, egy arcmimikával tökéleteset alkot, addig Döbrösi Laura legegyszerűbb megszólalásában sincs ott ugyanaz a hitelesség. Én úgy érzem, ő színészkedik, a többiek átlényegülnek. Lehet máskor, régebbi filmeknél ez nem szúrt volna annyira szemet, de itt a többiek alakítása mellett sajnos kilóg a sorból.

És akkor a karaktere is: persze keményítsük be, de ki a fene hiszi már el komolyan, hogy egy kb 150 cm-es lány, a kb 42 kg-jával kicsinál majd két gengsztert puszta kézzel? De most komolyan???? Itt is: néztünk egymásra a párommal és azon gondolkoztunk, hogy akkor most tovább nézzük-e ezt az önmagába forduló paródiát, vagy engedjük el az egészet?

És az, hogy utána majd Mira rendőrnek megy tanulni, azt is a kisovodásoknak szánták szerintem: fenti adottságokkal már a felvételin elvéreztetnek, ha egyáltalán engednek felvételizni.

Az utolsó előtti rész, amit hívhatnánk úgy is, hogy a szülés közbeni horror családon belüli leszámolásokkal fűszerezve, az mindent vitt: ez volt a végső pont, amikor már nem paródiának, hanem ZS kategóriás alászállásnak tudtam csak értékelni a látottakat. Komolyan mondom, hogy nem akartam elhinni amit látok. Vajon a forgatókönyvírók dörzsölték a tenyerüket, hogy milyen fantasztikus részt találtak ki? Egyikük sem vette észre, hogy a szint lesüllyedt a dél-amerikai szerelmi teleregények szintjére, persze megfűszerezve rengeteg erőszakkal, téli hóviharral és némi horrorral? Erre mondom én azt, hogy nem vonultak el a svájci hegyekbe (legalább képletesen), mint az Ifjúság című film forgatókönyvírói, és törték egy kicsit jobban a fejüket az összefüggéseken és a hihetőségen.

A családból basszus mindenki gyilkos, de mindenki megúsz mindent. A végén: a pénzégetésnek úgy mégis mi értelme volt??? Akár megvan a pénz, akár nincs, akiktől elvették, nem fogják annyiban hagyni a dolgot. A nyálas karácsonyi lezárás a tündérmesékben sem létezhetne.

Na jó: egyszerűen én is gonosz vagyok, pedig nem szokásom. Igyekszem ellentételezni a fent leírtakat és összeszedni pár pozitív gondolatot a sorozatról.

1. Endre bá szerepeltetése minden részben, még ha csak ici-pici jelenetekben is, visszaemlékezésekben vagy a Márknak hagyott videóüzeneten keresztül: fantasztikus. Ezt jól érezték, hogy részenként 2 perc Endre báért hálásak lesznek a rajongók, és Anger Zsolt is hozza a nagyon erős alakítást, amit vártunk tőle.

2. A sorozat 4. része: az egyetlen rész, ami meg tudott lepni, ami izgalmassá tette a történéseket, ami után megfeszülten vártam a következő epizódot. Miközben teljes bizonyossággal, 100%-ig tudjuk, hogy Endre bá meghalt az előző évadban, mégis sikerült minket nézőket is annyira elbizonytalanítani ebben a kérdésben, hogy kétségbe esve néztem vissza az előző évad utolsó 1-2 részét, hogy valami elkerülte-e a figyelmemet? Az a rész jól felépített, és nagyon jól vezeti a nézőt is a bizonytalanságba, a döbbenetbe.

3. A színészi játék (a fentebb említett kivételtől eltekintve).

4. A nagy munka, amit a forgatáson beletettek a filmbe: látszik, hogy a minőségre törekvés most is megvolt, mind a látványvilág, a jelmezek, a díszletek, az operatőri munka kiemelkedő.

5. Nincs több.

Összességében 3,5 pont.

Ajánlom? Persze, aki látta az első két évadot, nézze meg, és írja meg, ha esetleg teljesen másképp látta és imádta a lezárást, mert még az is lehet, hogy a hiba bennem van.