Ahogy írtam az októberi filmajánlómban, az én érdeklődésemet már korábban, az előzetes alapján felkeltette Nagypál Orsi első nagyjátékfilmje, a Nyitva. Nyitva, mármint egy párkapcsolat. Nyitott párkapcsolat. Bizonyára ez a kérdés sokak fantáziáját birizgálja. Vagy ha nem is rögtön ez a kérdés, hogy mindenki kalandozzon a maga útján, de az, hogy hogyan lehet a szexuális élet izgalmát, szenvedélyét fenntartani egy hosszú, tartós párkapcsolatban, az biztos eszünkbe jutott már. Először talán mindenki csak egyszerűbb dolgokra gondol: szerepjátékok, pornófilmek közös megnézése, aztán lehet, hogy továbblép az ember, fantáziálgat egy édeshármasról, vagy felveti egy swinger klub meglátogatásának lehetőségét. Netán-netán teljesen odáig eljut, hogy a teljes nyitottságra szavaz, amikor mindkét félnek megengedett a külön utakon történő félrelépés. És természetesen elengedhetetlen a 100%-os őszinteség.
Nos, ez a film ezeket a lépcsőfokokat járja végig, egy szimpatikus fiatal pár szemszögéből: két főhősünk (Radnay Csilla és Kovács Lehel) egyáltalán nem azok a nagypályás pasizós, csajozós alkatok, teljesen hétköznapi, átlagos emberek, átlagos álmokkal, átlagos vágyakkal. És mégis eljutnak addig a kérdésig, hogy valamilyen megoldást szeretnének találni a szexuális életük fellobbantásához. Hogy ez a téma borzasztóan kevés embert érdekelhet? Senkinek meg sem fordulna a fejében? Márpedig a mai világban egyre többször téma, hogy a monogámia nem tartható elvárás: két ember elkötelezheti magát egymás mellett, de a szexuális életben eddig is ritka volt az egy életen át tartó hűség, maximum titokban, hazugságok közepette csinálták. Miért ne lehetne másképp hozzáállni a kérdéshez? Valahol kezd divatba jönni, hogy feszegessük ennek a témának a határait – de legalábbis beszéljünk róla. És ha már beszélünk róla, akkor miért ne lehetne filmet is csinálni róla?
A témába ennél mélyebben belemenni talán nem ezen blog célja, ezért essen pár szó inkább a filmről! Tudjátok, hogy engem nem könnyű megvenni, főleg nem magyar filmmel, pláne nem vígjátékkal, de most szinte azonnal sikerült. Már a film első percei is lazák, pörgősek, frissek, nagyon maiak voltak, tele-tele ismerős szituációkkal, ismerős beszélgetésekkel, amiket tényleg mi is folytatni szoktunk a barátainkkal, a párunkkal, vagy éppen a szüleinkkel. Hatalmas dicséret illeti éppen ezért a rendező-forgatókönyvírót, mert nagyon elkapta a hitelesség fonalát, és szépen vezeti rajta végig a nézőt, a párbeszédek szinte kivétel nélkül találóak, ütnek, nincsenek felesleges mondatok.
Ha valamit kicsit túlzásnak éreztem, akkor talán az a jelenet, amikor Radnay Csilla azon tépelődik, hogy a párja valószínűleg éppen félrelép, és maga elé vizionálta a jelenetet – nekem az valahogy nagyon nem passzolt a filmbe. A swinger klub jeleneten viszont sírtam a nevetéstől. :)
A színészekről is ejtsünk néhány szót: a két főszereplő egyszerűen sziporkázik a jelenetekben, tényleg igazi élettel, karakterrel töltötték meg az egyszerű beszólásokat is, néha egy pillantásuk is elég volt ahhoz, hogy megnevettesse a nézőközönséget. A mellékszereplők is nagyon jól felépített karakterek voltak, egytől egyig dicséret illet mindenkit (pl. Jordán Adél, Tenki Réka, Péterfy Bori). A statisztéria is jól szerepelt – úgy értem a legkisebb szerepekben is tényleg híres magyar színészeket fedezhetünk fel, van akinek összesen egy mondata van (Ónodi Eszter), és van, aki csak áll a háttérben, és nézi a pár veszekedős jelenetét (Mucsi Zoltán).
Én nagyon örültem ennek a filmnek, engem a téma is érdekelt, és minden félelmem ellenére nagyon jól sikerült alkotásnak tartom. Talán a vége felé megállt a lendület, volt egy kis üresjárat, de összességében 7,5 pontot mindenképpen megér nálam.
Főleg talán a 25-45 korosztálynak ajánlom, a már régebben együtt élő pároknak tanulságos is lehet, egész jó esti „romantikus” program, ha mindketten "nyitottak" vagytok - bátran bele lehet vágni (mármint nem a nyitottságba), ígérem, még nevetni is fogtok a filmen - vagy saját magatokon. :)
Utóhatás: azért gyorsan elveszem mindenkinek a kedvét: a film nem egyértelmű kiállás amellett, hogy a nyitott párkapcsolatok jók…. Sőt: talán a sérülés veszélye sokkal nagyobb itt, ahol mindent a másik tudtával csinálnak, míg a megcsalások általában titokban történnek: igen, szemétség és hazugság, de lehet, hogy amiről nem tudunk, az tényleg nem is fáj…. Nincs egyértelmű döntés, nincs egyértelmű válasz a filmben, és szerintem a való életben sem. Mindenki mást gondol erről, mindenki mást fogad el, mást vár el egy kapcsolattól. Az biztos, hogy sokáig lehet töprengeni rajta...
