Talán nem kell nagyon magyaráznom, hogy a Kojot című magyar film körül milyen hirtelen jött felhajtás kerekedett... Köszönhetően annak, hogy a Magyar Filmhétről visszavonták a nevezését, és így nem is vetítették. A tavalyi bemutató után is nem sokkal később már hiába kereste az ember, nem nagyon volt lehetősége sehol sem megnézni.

Sajnálom egyébként, hogy a magyar filmek úgy általában is rövid ideig vannak moziban, én ugyanis nem mindig rohanok azonnal a bemutató után, hogy megnézzek egy-egy filmet. Elsőre ez sem érdekelt annyira, de még meg kell hogy mondjam, hogy a miskolci Cinefesten is inkább a külföldi filmeket választottam, ahelyett hogy éljek az alkalommal, és megnézzem a Kojotot. Pedig a kritikák az elejétől fogva jók voltak, valamiért az erőszak annyira mégsem volt nálam hívószó a moziba (mondom én, akinek az egyik kedvenc filmje az Oldboy.).

Nos az utóbbi pár nap botrányának hatására (erről kérek mindenkit, máshol keresse a bővebb infókat), megtörtént az, amit soha nem szerettem volna: mobilon néztem meg egy mozifilmet... Mivel nem kereshető linkként került fel, a youtube alkalmazásom sehogy sem akarta felismerni, és ezáltal átpasszolni a tv-mre... A filmnézés első fél órája ezzel a próbálkozással ment el, na meg a folyamatos bosszankodásommal. Aztán valahogy a film második felére mégis átvarázsolódott a dolog a tv-mre, na de a formátum, vagy tudomisén mi miatt, sokkal nem nyertem nagyobb képet ezzel.

Hogy miért kellene minél több embernek megnéznie a Kojotot?

Mert még mobilon keresztül is beszippantott a világába, és tágra nyílt szemekkel néztem, hogy ez egy magyar film: egy magyar film, ritkán látott (vagy soha nem látott) színészekkel, akik hihetőbben mondják a szövegüket, mint például a legutóbb látott Testről és lélekről szereplői, vagy úgy a magyar filmek nagyobbik hányadában bárki.

Hogy a kemény, erőszakos jelenetek végre nem cikik, végre azok is hihetően történnek a vásznon. 

Hogy igenis van mondanivalója a filmnek, ami szintén ritkaság.

Hogy ezen mondanivalót a botrányok után sokan politikai vizekre terelik - azt hiszem ez a mai közéletnek a velejárója. Nem hiszem, hogy a rendezőnek eredetileg is ez lett volna a célja vele. De ezek után valószínűleg sokat már nem tehet ellene. 

Hogy pontosan kik és miért nem akarták a filmet a Filmhétre küldeni? Egyáltalán miért tettek bármit, és utána miért tették ki a filmet youtube-ra?? A történet szempontjából a miértek akár mellékesek is lehetnek. A lényeg, hogy a film ezzel elindult egy sokkal nagyobb közönség irányába, mint arról az alkotók valaha álmodtak. A film talán még kultuszfilmmé is válhat. 10 év múlva úgy beszélünk róla, mint a Moszkva térről. És ha újra mozikba kerül, én ott leszek és kifizetem érte a jegyárat, hogy láthassam normális méretben, tökéletes hangminőségben.

De mivel nem tudom, hogy erre lesz-e még valaha lehetőség, ezért remélem az alkotók sem bánják, hogy sokan megnézték ilyen minőségben. A film értéke, hogy még így is megéri nálam a 8 pontot! Külön gratulálok a színészeknek, tényleg meglepetten néztem az alakításokat! Hogy ne csak jót mondjak: én tökéletesen ellettem volna az átvezető felhőtáncok nélkül, feleslegesnek éreztem.

Utóhatás: Én várom Kostyál Márk következő filmjét!