Élménypulzus

Lecce és a nagy bevásárlás

Élmények Pugliaban VI.

2019. november 25. - Konika

A pugliai utazásunk a chioggiai megállóval kezdődött, két napos Gargano-félszigettel folytatódott, majd 3 napig Monopolit és a környező városokat fedeztük fel. Egy hétre tehát ennél többet nem is szabad véleményem szerint tervezni. Lecce és környéke vagy egy teljesen külön utazás, vagy pedig legalább másfél héttel kell számolni a dél-olasz útra.

Lecce egyébként véleményem szerint kötelező. Akkor is, ha eddig csak kisvárosokban jártunk (márpedig mi igen, mivel Barit kihagytuk), és akkor is, ha már egy kicsit elegünk van a pugliai fehér városokból: itt végre más látvány fogad. :)

dsc_0448_2.JPG

dsc_0505_2_1.JPG

Nekünk mindkét szempontból felüdülést jelentett a város, amely egy pezsgő, fiatalos, nem csak turistákra építő, gyönyörű hely. Nem fehér, ugyanis itt az úgynevezett helyben bányászott homokkőnek köszönhetően mindennek sokkal inkább homokszíne van, a halvány sárgától egészen a rózsaszínbe hajló bézsen át. Ez a homokkő egy könnyen megmunkálható anyag, ennek is köszönhető, hogy a barokkos díszítés nagy divatnak örvendett itt.

Lecce-t a gyönyörű építészete miatt a dél Firenzéjének is hívják, azonban emiatt senki ne várjon Firenzéhez hasonló pörgést, turistahadakat vagy lépten-nyomon múzeumokat. Annál visszafogottabb, emberi léptékűbb, és – ha teljesen őszinte akarok lenni – akkor talán nem annyira szép, mint Firenze, de kétségtelenül ebben a régióban talán a legszebb építészettel rendelkező város, élen a barokk templomaival (elsősorban a Santa Croce és a Dóm, amiket érdemes kívülről-belülről megnézni), de a belvárosban szinte minden egyes épület magán viseli a barokkos stílusjegyeket.

A Piazza Sant'Oronzo téren található egy ókori amfiteátrum romja is, aminek csak a fele látható, ugyanis a többi része a téren, az épületek alatt rejtőzik. Ez a piazza egyébként a helyiek központi találkozóhelye, sokan gyülekeznek itt az esti séta vagy vacsora előtt.

dsc_0435_2.JPG

Élveztük, hogy egy igazi nagyvárosba keveredtünk, hiányzott nekünk is a lüktetés, vagy az, hogy az esti forgatagban válogassunk, melyik bárba üljünk le egy igazán jó sörre, esetleg hol találhatunk bulisabb társaságot. Még így október legutolsó napjaiban is teraszos helyek csábítottak egy-egy italra vagy pizzára, a helyiek is mind kint ücsörögtek.

Érdemes kipróbálni a helyi szendvicset, a puccia-t, amit bármi jóval meg lehet tölteni, akár sajtokkal, akár felvágottal, vagy grillzöldségekkel. Nagyon finom söröket ittunk itt is (szintén helyi kézműveseket), ugyanakkor a teljes elájulást egy pizzázó okozta, az óváros falain kívül. A Pizzeria Rosetta egy ici-pici hely, egy óriási kemencével, 3 igazi olasz arccal, akik a helyi törzsközönség nagy kedvencei lehetnek. Amikor megérkeztünk, még csak 1-2 ember volt rajtunk kívül, de mire észbe kaptunk, már az utcán kígyózott a sor…..csupa-csupa helyi arc, akik 4-5 euróért várták a pizzájukat, de olyan finomat, olyan gazdagon megrakva feltéttel, hogy csak ámultunk….ez a hely konkrétan úgy nézett ki, mint otthon nálunk némelyik késdobáló kocsma, így bizonytalanok voltunk, amikor benyitottunk, de utána bántuk, hogy nem előző este is itt ettünk (előző este ugyanis egy étteremben ettünk – szintén pizzát, de az inkább volt csak tészta, mert a feltétet sajnálták róla – dupla árért.

Ha már az ételeknél tartunk: Lecce-ben ejtettük meg a nagybevásárlást is, amit, ha autóval vagytok, semmiképpen se hagyjatok ki. Legalább két bevásárlószatyrot (nagy méretűt) érdemes megtölteni a következő árucikkekkel: tészta, olívaolaj, sör, sajt, tonhal, aperol (vagy egyéb olasz alkohol, bor, prosecco, ki mit szeret).

A magyarországi árak töredékéért vásárolhattok be, és azért ezek többsége hosszú ideig eláll, nem kell félni, hogy megromlik. Konkrét példa összehasonlításképpen: leccei szupermarketben a Barilla tésztát (spagetti, penne, bármelyik), 0,49 centért adták. Ugye vágjuk, hogy árfolyamtól függően kb 160-170 forintról beszélünk? (Észak-Olaszországban inkább 0,60-0,70 körül mozog, de még az is nagyon jó ár.) Ki látott utoljára 200 Ft alatt bármilyen tésztát? Akár XY gazdaságosat is?

Én, ha betérünk Olaszországban egy boltba, mindig a fejemet kapkodom ezek láttán…. Rendben, a hús- és tejtermékek azért nem annyira olcsók, de az alapélelmiszerek bőven jobb áron vannak, mint otthon. A Barilla tésztát nem egyszer látom már 600 forintért is, szóval, egy szatyornyi jöhet csak abból, de érdemes más, ismeretlen tésztamárkákat is kipróbálni, akár 1,5 euróért is. Az olívaolaj is jó áron van, de itt már persze – márkától függően, és itt van miből válogatni – mehetnek feljebb az árak, átlagosan azért 6-7 euró körül lehet venni nagy üvegeset.

Sörrajongóknak ajánlom a kézműves részlegen nézelődni, de a Birra Morettinek is vannak olyan típusú sörei, amik nálunk nem kaphatók (pl. a régióról elnevezett Pugliese nagyon finom). Ottjártunkkor egy Aperol 8 euró volt, egy Campari 11.

Tehát Lecce olcsó. A város szép, és érdemes nézelődni, vásárolgatni is.

De érdemes a környékén található tengerpartokat is felfedezni. Annyi gyönyörűség van a közelben, amire valójában további két napot kellene szánni, de a következő részben leírom, nekünk miket sikerült megnézni egy egy napos kocsikázással.

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr3815322698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fülesboci 2019.11.25. 18:35:00

Oda járok tésztáert ezek utàn. Utanként sporolok egy ezrest.