Jelenleg zajlik a magyar Filmhét a Corvin moziban, vagyis a 2018-ban bemutatott hazai alkotásokat értékeli a szakma, de mi is újranézhetjük, vagy pótolhatjuk azokat, ha esetleg lemaradtunk volna.

Én többről is lecsúsztam, pedig jeleztem a 2018-as összefoglalómban is, hogy több filmet mielőbb látnom kell, de az az igazság, hogy nehéz magyar alkotásokat pótolni: viszonylag hamar leveszik őket a műsorról, és cserébe viszonylag későn kerülnek televíziós forgalmazásba.

Ezért van az is, hogy például Ujj Mészáros Károly filmjét, az X – a rendszerből törölvét, hiába akarom régóta megnézni, amikor adták nem jutottam el a moziba, utána pedig már sehol nem ment. De a lényeg, hogy most sikerült, ráadásul 500 Ft-ért. (Na nem mintha ne ért volna meg akár több pénzt is, ugyanis az a helyzet, hogy a nagyon vegyes kritikai fogadtatást én a pozitív oldalról tudom megerősíteni.)

A film hangulata nagyon nyomasztó, ugyanakkor már az elején felkelti az érdeklődést a nézőben. Lassított, fejre állított képek tárulnak elénk Budapestről, miközben egyszerre több esemény is pereg a szemünk előtt. Köztük öngyilkosságok, amikről nagyon hamar kiderül, hála főhősünknek, a kicsit aktakukac rendőr Évának, hogy gyanús esetek, és az idegenkezűség egyáltalán nem biztos, hogy kizárható. Elindul a nyomozás, és miközben az ügy felgöngyölítése zajlik, Éva magánéletének és múltjának részleteire is fény derül, egyre tisztábban látunk, és végig izgulhatunk.

Számomra a film nagyon jó ritmusú volt, nem pörgött, de mégsem vált unalmassá, volt benne több fordulat, ami folyamatosan lelkesített, nem volt kiszámítható. Még a zenékre sem panaszkodhatom, amire amúgy érzékeny vagyok. Úgy éreztem, technikailag nagyon egyben van az egész, nagyon alaposan kidolgozott munkát tett le az asztalra a rendező.

A színészek, köztük, Balsai Móni, Schmied Zoltán, mind remekeltek, az apróbb szerepekre sem lehet panaszunk (pl. Kulka János, Básti Juli). 

A film persze nem tökéletes (olyan nem is létezik), itt is volt pár dolog, ami zavart. Ilyen volt például Éva pánikrohamainak megjelenítése, a felhangosított lihegés, ami engem nagyon zavart (nem tudom persze, hogy máshogy lehetett volna még érzékeltetni ezt az állapotot), valamint maga a tény, hogy valaki, aki ilyen állapotban van, az hogy lehet egyáltalán állományban a rendőrségnél, valamint hogy hogy volt képes egyáltalán 15 éven keresztül bárhogyan is nevelni a lányát…. Nem alapvetően azzal van bajom, hogy valaki esetleg pánikrohamoktól szenved, de ő olyan súlyos eset – vagy legalábbis annak van feltüntetve - ami alapjaiban kérdőjelezi meg, mind rendőri, mint anyai szerepét. Persze egyikben sem brillírozik. Csak zavaró, hogy hosszú évek óta ellavírozott valahogy mégis, amit a való életben nehéz lenne elképzelni. Ennek ellenére volt olyan izgalmas és jó a film, hogy ezt a fenntartásomat is félre tudtam tenni.

Nagyon tetszett összességében, bátor volt a történet, bátor volt a kivitelezés, nekem bejött a végeredmény, nagyon jó érzéssel álltam fel a moziszékből.

8 pont

Még legalább egy elmaradt művet tervezek pótolni, ha tudtok, menjetek ti is magyar filmeket nézni a Corvinba!