Élménypulzus

A nap filmje – beszámoló a Cinefest 4. napjáról

2019. szeptember 17. - Konika

Hétfőre két versenyfilmet terveztem be: a Kontroll nélkül című német filmtől sokat vártam (mostanában szerintem nagyon jók a német filmek), majd az iráni alkotást, Teherán: a szerelem városát néztem meg. A Cinefest erősségét jelzi, hogy attól még, mert nem találtam meg egyelőre a szívemhez legközelebb álló alkotást (igen, még most sem), attól még azért átlagosan jó pontszámokat osztogatok. Két nagyon eltérő, de erős film, két hasonló pontozás.

 

Kontroll nélkül (Systemsprenger)

Titkon általam a top 3-ba várt film egy 9 éves kislányról szól, aki ön- és közveszélyes viselkedése miatt nevelőotthonról nevelőotthonra jár, édesanyja ideiglenesen lemondott róla, mert ő sem bírt fékezhetetlen természetével.

Ez volt az a film, amelyik nem feltétlenül a filmes eszközökkel akart kitűnni (mint például A világítótorony vagy a Monos), hanem a nagyon erős történetre támaszkodva viszonylag hagyományos filmes eszközöket vonultatott fel. Nálam ez alapvetően nem jelent problémát, mivel sokkal inkább vagyok történetközpontú, mint hogy csak holmi szép képekkel meglehessen venni. A történet azonban – bármennyire is hangzik úgy elsőre – nem tudja az embert kellőképpen beszippantani, és magával ragadni. Az oka talán egyszerű (és most elnézést, de spoiler következik): hiába hiszünk abban a film elejétől fogva, hogy a kislány majd megváltozik, jön majd valaki, aki megmenti, aki segít rajta, aki mellett normális és boldog lehet, ezen elképzeléseinket a film folyamatosan lábbal tiporja és ahogy közeledünk a vége felé, egyre világosabbá teszi: ez a kislány nem egyszerűen sérült, nem egyszerűen szeretetre van szüksége, nem egyszerűen viselekdés zavaros. Ez a lány konkrétan beteg, olyan pszichiátriai eset, amilyet korábban csak felnőttek esetében tudtam volna elképzelni. Miközben ez a tény ledöbbenti a nézőt (nincs kiút, senki, sehogyan nem tud a kislány baján segíteni, csak gyógyszerekkel lehet valahogy szinten tartani), aközben egyre jobban kezdünk figyelni a kislány környezetére, arra a nagyon sok emberre, szociális munkásra, nevelőre, orvosra, akik erejükön felül próbálnak valamit mégis tenni érte. Mert egyszerűen ők sem hiszik el szerintem, hogy a kislány ennyire súlyos eset ilyen fiatalon.

Laikus, hozzá nem értőként próbáltam én is az okokat kutatni, ki és miért válhat ilyen személyiséggé, de még az elhanyagolt családi háttérrel sem tudtam indokolni, vagy egy komolyabb gyerekkori traumával… úgy érzem, azok többségéből valamennyire helyre lehet jönni, így vélhetően ez a kislány inkább örökletesen vagy valamilyen vele született betegségből fakadóan ennyire labilis…

Emiatt a végkövetkeztetés miatt, hogy nincs megoldás, a film egy idő után fárasztóvá válik. Amikor már egyértelmű, hogy nincs mit tenni, még nézzük további hosszú jeleneteken keresztül, hogy tényleg nincs mit tenni. 7,5 pontról húzom le az értékelésemet még pedig azért, mert legalább 20-25 perccel érzésem szerint meg lehetett volna rövidíteni ezt a filmet. A színészek kiválóak, a kislány fantasztikus, a zenék jók, a film ritmikája is lendületes, leszámítva a már említett utolsó 20-25 percet. Azoknak, akiket nem ijesztettem el, ajánlom a filmet, a magyarországi bemutató november elején várható.

Pontszám: 7

 

Teherán: A szerelem városa (Tehran: city of love)

Ezzel a filmmel kapcsolatban nem tudok teljesen egyértelmű lenni: tetszett is meg nem is, untam is meg nem is. Teheránban követünk nyomon három karaktert, akikben az a közös, hogy mindannyian a szerelmet keresik: egy túlsúlyos 30-as nő, akinek mindene a jégkrém, egy 30-as depressziós, foglalkozását tekintve gyászszertartásokon éneklő énekes, és egy 40 körüli volt testépítő világbajnok, aki személyi edzőként keresi kenyerét.

A film legnagyobb erőssége ennek a három karakternek a bemutatása, és folyamatos felépítése. Ritkán látni, hogy ennyire kidolgozottak legyenek a szereplők, akiknek a film közben is csak minimális kapcsolódási pontjuk van, mindhármuk története teljesen különálló, egyedi. A karakterépítésbe belefért néhány vidám pillanat is, ami lazította a film egyébként eléggé lassú építkezését is. Ezek nélkül az üdítő pillanatok nélkül talán 6-osnál megállt volna a pontozásom, ezek nagyon kellettek ahhoz, hogy a néző még inkább közel férkőzzön a szereplőkhöz és hogy ne aludjon el. Lassú filmeket utálóknak viszont még így is okozhat kínszenvedést, úgyhogy óvatosan! A film azonban nem rossz, megérdemli az erős pontot.

Pontszám: 7 

Mivel mindkét film ugyanúgy 7 pontot kapott tőlem, gondolhatnátok, hogy akkor holtversenyben mindkettőt a nap filmjének hirdetem. De nem: egyiket sem tartom nap filmje elismerésre méltónak, annak ellenére, hogy alapvetően nem rosszak. Valamivel több kell ennél…

 

Előző napi értékelések:

2. nap, 3. nap

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr6915113076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.