Élménypulzus

Evezzünk a Rómain!

2019. augusztus 25. - Konika

Arról már tavaly is beszámoltam, hogy mennyire imádjuk a Római partot. Amióta Budapesten élek, a kedvenc helyem, ha egy kis nyugalomra, csendre, egy kis szellőre és felfrissülésre vágyom a nyári kánikulában. Ennek ellenére soha nem volt más programunk, mint kifeküdni a partra egy jó könyvvel, és ha már eleget olvastunk, akkor átnézni a Fellinibe vagy a Nap bácsiba egy finom kávéra vagy sörre. Az evezés gondolata sokáig meg sem fordult a fejemben, annak ellenére sem, hogy egész nap mást sem lát az ember, mint evezőket, akik pont az orra előtt küzdenek a Duna lefelé folyó áramlása ellen, hogy kicsit északabbra jussanak.

Nemrég viszont már azon kaptam magam, hogy szeretném kipróbálni, és nem is futamodtam meg, hanem augusztusban kétszer is csónakba ültünk. Egyszer egy kenut béreltünk (bérelni a Fellinitől még kissé lejjebb, a Béke Csónakházban tudunk), egyszer pedig egy kielboatot, ami egy igazi evezős hajó, benne olyan üléssel, ami egy sínen mozog, így téve a mozgást is harmonikussá, egységessé.

Mindkétszer nagyon büszke voltam magunkra, hogy vállaltuk a kalandot, és igaz, még csak a Megyeri híd magasságáig jutottunk a Rómaitól, mégis azt gondolom, hogy nagy élmény volt, és ősszel, amíg az időjárás engedi, biztos, hogy újra próbálkozunk.

img_20190820_114315_2.jpg

A csónakokat egyébként egész napra adják bérbe, az ár függ attól, hogy hány személyes, hogy milyen típusú csónak, kérsz-e hozzá vízhatlan tasakot vagy hordót a cuccaidnak, és így tovább. Viszont ígyis-úgyis ki lehet jönni maximum 4000-5000 forintból összesen, ami egy egész napos programra szerintem jelen pillanatban a legjobb ár-érték arányú vízi program. (Minden másnál eleve óradíjakat számolnak, a Balatonnál gyakran már 4000 forint 1 óra vízibicikli, hasonló árban van a SUP deszka, és akkor a jetski-ről ne is beszéljünk, mert azt tényleg nem hiszem, hogy a középréteg szórakozásának találták ki.)

Ha viszont evezünk, nem csak anyagilag járunk jól, hanem sportolunk is. Árral szemben, felfelé evezni a folyón – még ha kívülről nem is tűnik úgy – nagyon igénybe veszi a karizmokat. Emellett nekem a kielboat után kemény izomlázam volt a lábaimban is, tehát úgy nyaralunk és lazulunk a parton, hogy közben még az egészségünkért is teszünk.

Sosem lehet tudni, borulunk-e, így úszni persze illik tudni, még akkor is, ha adnak mentőmellényt - ez ingyen jár a kölcsönzéshez. Ugyanakkor azt gondolom, ha óvatosak vagyunk, és tényleg a part közelében maradunk, nem a folyó közepére akarunk hősködve első alkalommal bemenni, akkor a borulás esélye minimális. Mi úgy sem borultunk, hogy még a kutyánkat is vittük magunkkal, ő is bepattant velünk a csónakba, és amikor nézelődött vagy forgolódott, azért párszor billegtünk jobbra-balra.

img_20190820_114445_2.jpg

Legyen nálunk természetesen naptej és sok-sok víz (én ilyenkor jégakkuval is készülök, hogy hideg maradjon), de akár szendvicset, rágcsálni valót is vihetünk magunkkal, amit majd könnyedén elfogyaszthatunk, amikor kikötünk egy olyan partszakaszon, ahol senki más nincs rajtunk kívül. Ilyenkor élvezzük a csendet, a víz látványát, esetleg napozzunk. Aki kitartó, mehet tovább felfelé, aki elfáradt, annak talán fél nap, 2-3 óra evezés is elég elsőre, és lehet visszamenni a bázisra. Lefelé természetesen már sokkal könnyebb, visz minket a folyó is. Ha pedig kiszálltunk a hajóból, ne felejtsük el, hogy általában illik segíteni – sőt, lehet mondják is, hogy segíteni kell – a csónakot visszavinni a csónakházba, és ha sáros, piszkos lett, akkor a lemosás is a mi feladatunk (eszköz van hozzá). Ezután már tényleg megérdemlünk egy finom limonádét vagy sört valamelyik kedvenc helyünkön.

A kielboat egyébként teljesen kezdőként nehezen irányítható – mázli a férjemnek, azért hamar belejöttünk – így ha teljesen kezdők vagytok, inkább kenuzzatok vagy kajakozzatok, azok talán amatőrként is azonnal élvezhetőek.

Nekünk viszont nagyon bejött a kielboat, így már azon gondolkozunk, hogy elmegyünk valahova, ahol ezt tanítják is, remélhetőleg felnőtteknek is, nem csak gyerekeknek, mert hosszú távon nagyon rá lehet kapni az ízére.

Szóval nekem vagy 10 évembe került csónakba szállni, miközben a Rómain már régen otthon éreztem magam. Ti ne várjatok ennyit, egy olyan vasárnap vagy szombat délelőttre/délutánra isteni program, amikor nincs időtök, lehetőségetek lemenni a Balatonig, a zsúfolt strandokhoz nincs kedvetek, de mégis vízpartra vágytok.

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr9315023150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.