Élménypulzus

Rocketman - filmélmény

2019. július 12. - Konika

Az utóbbi időben elég sok zenés film készült, azok között is több életrajzi ihletésű, így biztos nagy igény van rá, kiemelkedő bevételi forrást jelenthet a nagy stúdióknak. Valamiért az Elton John-ról készült alkotás mégis kicsit kilóg ezek sorából. Talán azért is, mert itt még él a főhősünk, és mert a homoszexualitást kendőzetlenebbül vállalja és mutatja (egyébként semmi vállalhatatlan, vagy sokkoló nincs benne, aki most megijedne az ajánlómtól). 

Sőt, koncentráljunk arra, hogy ez egy film. És nem koncertfilm, mint a Bohém rapszódia, sokkal inkább egy musical: a dalok nem a színpadokon, arénákban szólalnak meg, hanem a szereplők szájából, az élethelyzetekhez passzolva. A dalokkal épül a történet, nem pedig a történetben ágyaztak meg néhány koncertjelenetnek. Ezt a stílust van, aki szereti, míg másokat kifejezetten bosszant, ha egy beszélgetés közben hirtelen dalra fakad valaki. Engem egyébként nem zavar, ugyanakkor a musical filmek nagy általánosságban cukormázzal leöntött felszínes történetek, lásd a Mamma Mia-t például. De a Rocketman egyáltalán nem olyan, mint a Mamma Mia (szerencsére), és a Bohém rapszódiához sem érdemes hasonlítani, a műfaji eltérés miatt.

A Rocketman egy egyedi, különös, nagyon élvezhető alkotás, tele vidámsággal és bánattal egyaránt. A filmet végigköveti az apa-fiú kapcsolat, vagy leginkább annak teljes hiánya és hatása egy gyerek jellemfejlődésére. Ezen túl kiemelkedőnek tartom Elton és szövegírója, Bernie Taupin barátságának ábrázolását is. Mindezzel dicsérem a rendezőt és a forgatókönyvírót is.

 

A film borzasztóan színes képi világgal rendelkezik, ami nyilván köszönhető a 80-as évek popdivatjának: a látványtervezés és a jelmezek egészen elképesztőek lettek, passzolnak nem csak a korhoz, hanem a megformált legendához is.

A rendező, Dexter Fletcher, már korábban is dolgozott együtt a film főszereplőjével, Taron Egertonnal az Eddie a sasban, de ha hiszitek, ha nem, szerintem a mostani együttműködés nem onnan származik. Taron Egerton ugyanis az egyik kedvenc fiatal színészem, Töki a Kingsmanből. A Kingsamn második epizódjában pedig Tökinek nem csak a világot, hanem Elton Johnt is meg kellett mentenie - az igazit -, így az én romantikus elképzeléseim szerint Elton és Taron a Kingsman forgatásának szüneteiben tervezgették ezt a filmet, és dolgozták ki alaposan a karakterábrázolást, aminek köszönhetően a színészi alakítás az egyik legfigyelemreméltóbb a Rocketmanben. Le a kalappal Taron Egerton előtt, csak miatta újranézném a filmet.

Szóval egy látványos, színes musical, de nem a megszokott fajtából, sok-sok zenével. Nálam 8 pontos, egyértelműen ajánlott. Utána nem tudod megállni, hogy ne indíts el egy Elton John válogatást, még akkor is, ha korábban sosem hallgattad a zenéit, vagy még a műfajtól is tartózkodtál. 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr914939580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.