Élménypulzus

Prágai sörözők, szubjektív értékelés

2019. június 26. - Konika

Miután nem olyan rég egy posztban tisztáztam, hogy Prága az egyik kedvenc európai városom, most itt az ideje, hogy rátérjek az ígéretemre, és sorra vegyem a legutóbbi utazásunk során, május végén végiglátogatott kocsmák sorát. A gyakorlott prágai utazó indulás előtt egyébként is végigböngészi a sörtúrákat ajánló weboldalakat, blogokat, és igyekszik teljesen elmélyülni, listát készíteni arról, hogy hova érdemes beülni egy sörre. Aztán persze kialakul a saját véleménye, lehet, a mások által legjobbnak vélt kocsmákban csalódik, míg egy olyan hely, ahova véletlenül ült be, elrabolja a szívét.

Kezdjük talán azzal, hogy a szállásunk konkrétan a Staropramen gyár mellett volt.

Nem volt tervezett az elhelyezkedés, én csak azt figyeltem, hogy ingyenes parkolási lehetőség legyen, és a belvárosba, ha akarunk, 30-40 perc alatt akár gyalogosan is beérjünk.

Persze amikor a bőröndökkel megrakodva megérkeztünk a kapuhoz, és megcsapta az orrunkat az erős maláta illat, nem bánkódtunk. Éjszaka egy kicsit már inkább, mert akkor volt a leghangosabb a gyár: az üvegek mosása vagy a kamionokra való rakodása volt-e pontosan a zajforrás, azt nem tudom, de én felébredtem rá minden éjjel.

Ha már a gyár mellett szálltunk meg, benéztünk oda is. A gyárlátogatás sörkóstolóval egybekötve kb. 3500 Ft/fő: én kicsit drágálltam, mert a Pilseni sörgyárba ennél olcsóbb a belépő, és számomra sokkal nagyobb élményt jelentett. Pilsenben egy összetett gyárlátogatást kaptunk, kb 100 percen keresztül, míg a Staropramen inkább egy hagyományos múzeum volt, berendezve minden kellékkel és a kor szellemét követve igényes vetítésekkel, de mindössze kb fél órát tett ki. A sör azért kárpótolt: nagyon helyes kis mini korsókban kaptunk mind a négyféle sörükből 2-2 dl-t. Világos, szűretlen, gránát, barna, mind frissen, egyből a gyárból. Mivel van olyan lehetőség is, hogy egyből a gyár éttermébe menjetek be, és az itallapról is kiválaszthatjátok ezt a kóstoló kört, én ezt javaslom, a múzeum nem feltétlenül ad hozzá sokat az élményhez.

 img_20190528_105046.jpg

 

A kedvenc sörözőnkhöz sem kellett sokat sétálni: a szállásunk alatt közvetlenül a Restaurace U Vahy talán egész utazásunk során a legjobb áron kínálta a söröket, a választékban Pilsner és Kozel is van, az ebédmenü pedig 1500 forint körül verhetetlen ár-érték arányú. Szóval nem csak azért üldögéltünk itt minden egyes nap, mert közel volt hozzánk (vagy itt kezdtük vagy itt fejeztük be a napunkat), hanem mert tényleg finomat ihattunk-ehettünk. Az az oldalas például....

 img-f9d454aca1cbcfa20155549c6366657e-v.jpg

Egy hely volt, ahova visszatérőként mentünk be: az U Libuse nevű étterembe, ahol pár éve már jártunk. Staroprament éri meg kérni, nagyon finomat csapolnak, de ami még ennél is jobb, hogy a város egyik legfinomabb füstölt heringjét és hermelinjét (a pácolt camamabert szerű sajtjuk) itt lehet enni. Valójában, ha az ember egész nap sörözget, és két ilyen előételt megeszik, egyet dél körül, egyet késő délután, akár ennyivel is jól lehet lakni, nem kell feltétlenül a nehéz cseh ételekkel tömnünk magunkat (de legalábbis minden nap biztos nem kell).

 

Az U Libuse egyébként akkor esik a leginkább útba, ha vesszük a fáradtságot és megnézzük a Vysehrad negyedet is, ahol Prága első vára állt. Nagyon szép a kilátás innen is a városra, van egy gyönyörű temető, ahol Dvořák és Smetana sírját is megtalálhatjuk – ha nagyon keressük, nem könnyű. Kicsit távolabb esik a belvárostól, bár nekünk a Staropramen gyár melletti szállásunktól 30 perces sétával elérhető volt.

Valójában azért jártunk a környéken, mert volt egy söröző, amelyet az előző prágai utunkon megszerettünk volna nézni, de zárva volt. Most készültünk, és előre csekkoltuk a nyitvatartási időket is a neten. Ennek ellenére ismét zárva találtuk a sörözőt. Lehet tehát bármilyen jó, kétszer így járni már elég számunkra ahhoz, hogy a mi listánkra sose kerülhessen fel...(ez volt egyébként az U Zlate Kotvy)

A híresebb sörözők közül az U Flekuba már régóta nem járunk (persze egyszer érdemes megnézni, de utána már nem a legturistásabb helyre vágyik az ember, akkor sem, ha az Prága legrégibb sörözője), ugyanakkor még nem voltunk az Arany Tigrisben (Uzlatého Tygra), Hrabal egyik kedvenc helyén, így most útba ejtettük. Féltünk, hogy pont azért, mert tömeg lesz, és vonzza a turistákat, valószínűleg sem a sör, sem a kiszolgálás nem lesz elsőrangú, azonban be kell vallanunk, hogy nekünk itt ízlett a legjobban a Pilsner a városban. Ráadásul a pincér is nagyon udvarias volt, azonnal keresett nekünk helyet, az egyébként teltházas környezetben. Remek hangulat volt, és egyáltalán nem csak turisták ücsörögtek ott a délutáni órákban.

Ezzek szemben a legjobb pilsenit készültünk inni a Jelinkova Plzenska Pivnice nevű helyen, ahova egyébként állítólag az Arany Tigris tulaja is betér néha egy-egy sörre, és a csehek is megszavazták, hogy ott a legjobb a csapolt Pilsner Urqell a városban. Mi itt érkeztünk el a csalódáshoz: tele volt a hely, senki nem foglalkozott velünk, a csapos sem nézett ránk hosszú percekig, hiába szobroztunk az orra előtt, állva ittuk a sört, de ez mind nem lett volna olyan nagy baj, ha tényleg finom az a hörpintenivaló. De nem volt az, legalábbis nem esett olyan jól, mint máshol. Lehet, hogy sokaknak ez a kedvenc helye, nekünk viszont egyáltalán nem jött be.

Nem messze innen van a Kafka szobor, amire érdemes ránézni, na meg egy ici-pici söröző, a Branická Formanka ahol a Branik nevű sört csapolják. Igazából ez a söröző olyan hely, ahova a kinézete alapján nem vágyik az ember: Budapesten tipikus késdobálónak néznénk, és azon is elgondolkodnánk, hogy vajon a 300-400 forintos árért tényleg sört kapunk-e.

És így kell pozitívan csalódni: a belváros közelében egy lepukkant kocsmában, igazi, helyi emberek között nagyon finom sört inni, ahol a csapos leveszi a kedvedért a foglalt táblát egy asztalról, hogy odaülhessünk, kedvesen mosolyog, és úgy alapból is minden a helyén van. (Vigyázat, ne tévesszétek össze a mellette levő étteremmel, amelynek a neve is nagyon hasonló, viszont étel szempontjából nekünk óriási csalódás volt: túlárazva ettünk rosszat, pedig csak azért ültünk be oda, mert azt hittük, van valami köze a mellette lévő kiskocsmához, de utólag nem tartjuk valószínűnek, mert még a sör is rossz volt.)

A vár oldalára is át kell mennie minden prágai utazónak. Nem csak azért, mert a várat, vagy onnan a kilátást megnézhetjük, hanem azért is, mert ott is minden sarkon kocsmákba ütközünk, és van olyan, amit érdemes kipróbálni.

A Fekete Ökörhöz (U Cernéha Vola) arról híres, hogy mindig vannak bent magyarok. Ottjártunkkor is a szemközti asztalnál magyarok sörözgettek. Itt Kozelt kell inni, és igen jófélét csapolnak. A hely pici, de kezdjük azt gondolni, hogy minél kisebb egy hely, annál kedvesebb és annál jobb hangulatú.


img_20190527_115839.jpg

Különösen igaz ez szintén a vár oldalán található A vízilóhoz (U Hrocha) nevű kiskocsmára, ami csak egy utcával van arrébb a turista csapástól, mégis úgy el van rejtve, hogy rajtunk kívül nem is láttunk más külföldit a helyen: igazi tradicionális kocsma, helyi, prágai lakosokkal. Annyira pici, hogy csak az ablakmélyedésben találtunk két széket, amire leülhettünk, de annyira imádtuk, hogy ide még másnap is visszatértünk. Kedves volt a kiszolgálás, finom a sör, és isteni a füstölt hering (a krumpli saláta annyira nem jött be).

 

Nagy csalódás volt még a Kandúrhoz (U Kocoura), ami Hrabal második kedvelt helye volt az Arany Tigris mellett. Itt ugyancsak a csapos felett szobroztunk, várva, hogy egyáltalán megkérdezze, mit szeretnénk… Sajnos az ilyen szituációk tényleg rontják az élményt, finom sör ide vagy oda, Hrabal kedvelt helye vagy sem.

Jártunk még sok más helyen is – félelmetes belegondolni, hogy 3 nap alatt hány kocsmában fordultunk meg – de különösebb hatással nem voltak ránk: az egyetemisták kedvenc helyét, a Halott hal-at például nagyon nehéz megtalálni, nagyon sokan vannak, szinte a pulthoz sem lehet odaférni, és a cseh kézműves sörök még nem fogtak meg annyira, hogy erre vágyjak egy itteni utazás során.

A Vytopna nevű hely, amely arról híres, hogy kisvasút rendszer hálózza be az egész éttermet, és ilyen kisvasutakkal küldik az asztalhoz a sört: nagyon jó pr fogás, azonban drága, önmagában ezért nem feltétlenül éri meg felkeresni: nem a helyi hangulatot hozza, hanem egy okos ötletet. (Figyelem a vonatra szállásért alapdíj van! Vagyis kvázi belépő is van a helyre, ami a számlán fog szerepelni)

Összességében tényleg nagyon szubjektív, kinek, mi lesz a kedvenc helye.

Ajánlások alapján találtunk rá az U Libusére és az U Hrochara, mindkét helyre visszavágyunk. Magunktól leltünk rá az U Vahy-ra, és oda is szívesen visszatérnénk. Az is igaz, hogy csalódás is ért minket, de minden nem lehet tökéletes.

Egyéb ötleteket is nagyon szívesen fogadok, mert talán jövőre, vagy 2 év múlva, egy hosszú hétvégére újra szeretnénk ellátogatni Prágába.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr9514910320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.