Élménypulzus

Kinek csalódás, kinek nem

És van, akinek ez is, az is a Trónok harca utolsó évada  

2019. május 22. - Konika

A Trónok harca 8. évadának kvázi minden része után azt hallhattuk, olvashattuk – de különösen igaz ez a 3. és 5. részre, amelyek a két nagy csatát jelenítették meg – hogy mennyire csalódottak a rajongók, mennyire elégedetlenek az események alakulásával, hogy a forgatókönyvírók mindent elrontottak, lerombolták a jellemeket és a felépített történetvezetési elveket. 

Sokan emlegették a Dallast is, amikor Bobby halála miatt akkora volt a felháborodás, hogy a műsor készítői inkább visszakoztak, és a halálból is visszahozták a nézők kedvenc szereplőjét. Nekem pedig eszembe jutott a Dexter című sorozat, amelynek az utolsó évada, és főleg a legutolsó rész nálam is kiütötte a biztosítékot, de akármennyire is kiborultam, nem kezdtem petíciót gyűjteni a sorozat újraforgatásáért. Mert ugye most erre is van példa a Trónok harca esetében.

Tényleg ennyire egyértelmű, hogy borzalmas lenne a Trónok harca befejező évada?

Tudjátok: kinek a pap, kinek a papné, van akinek tetszik, van, akinek nem. Egyáltalán nem lehet véleményem szerint kategorikusan kijelenteni, hogy ez az évad és ez a befejezés nem jó.

 

Tény: én imádtam az évad két legtöbb kritikát kapott részét: a 3. részt az Éjkirállyal vívott csatáról és az 5. részt, a Királyvár elleni ütközetet. Számomra akció szempontjából kidolgozott, látványos volt (igen, az éjszakai, sötét csata is), mindkét epizódban sikerült olyan fordulatot mutatniuk, amire nem számítottam, mindkettő részben volt, amikor sírtam, volt, amikor örültem, volt, amikor a szívem a torkomban dobogott. Nem bántam, hogy kinyírták az Éjkirályt, mert hát lássuk be, milyen konfliktus adódhatott volna még vele, aki még csak beszélni sem tud. Hova futhatott volna az a történet tovább, ha ő nyer, vagy ha csak túszokat ejt? Miről diskuráltak volna? Nagyon is örültem, hogy ezt a szálat a lehető leghamarabb lezárták.

Semmi különösebb gondom nem volt azzal sem, ahogy a másik támadásban Cersei meghalt, legalább ennyi szerelmes pillanatunk maradt erre az évadra, ha már ilyen véres időkben nincs idő a romantikára. Valamint az is nagyon látványos volt, ahogy Arya végig menekülte az egész részt az utcákon a sárkánytűz elől.

A gyorsasággal már voltak gondjaim. A sorozat második-harmadik évadában egy-egy ekkora csata talán nem egy részbe fért volna bele, hanem akár kettőbe is, úgy pedig több idő lett volna a szereplőinknek is kibontakozni, hogy a motivációikat, cselekedeteiket jobban megérthessük. Mert számomra nem kétséges, hogy volt minden mögött mozgató rugó, csak éppen nem volt idő kifejteni azokat.

Tény a következő is: a 8. évad utolsó részét utáltam.

Ez még egy bizonyíték arra, mennyire szubjektív ez a tv-s műfaj is. A rajongók egy része utálta az előző részeket, a 6. részben mégis úgy érezték, a sorozat visszaállította a méltóságát. Eközben én totálisan kiborultam tőle.

Ne olvasson tovább, aki még nem látta az utolsó részt!

Nem, nem azon buktam ki, hogy Dany meghalt. Sőt! Én már hetek óta mondom, hogy látszik az arcán, egy-egy apró jeleneten, érződik a beszédén, hogy meg fog kattanni, vagyis hogy elő van készítve a megőrülése, a pálfordulása. Barátaim kérdezték, hogy de hát akkor ki fog uralkodni, kié lesz a vastrón? Nos erre azt feleltem, hogy azt én sem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nem a sárkányok anyjáé, neki halnia kell. És így is lett, ezzel a szállal nem volt bajom. De az utolsó rész ritmustalanságával és idegőrlő mindent-le-akar-zárni stílusával már annál inkább.

Rendben van tehát, hogy Danytől meg kellett szabadulni, de miért kellett ezt már a rész első egyharmadában elintézni? Utána lényegében azt nézte az ember 40 percen keresztül, amit egy tisztességes egy estés nagy játékfilmnél csak a vége cím után kiírnak néhány szívszorító sorban:

 

Havas Jont a gyilkosságért arra ítélték, hogy az Éjjeli őrségben éljen száműzve.”

Hatásos zene közben természetesen.

A Hét Királyság életben maradt legnagyobb urai Brant választják királynak, mivel tőle remélik, hogy a birodalom békében tud élni. Megfogadják, hogy Bran halála után a trónt mindig választással ítélik oda a legmegfelelőbb személynek.”

Na persze.

Sansa Észak királynőjeként végre békére lel, és bölcsen uralkodik.”

Igen, és valószínűleg sosem megy férjhez az átélt tapasztalatok miatt, és emiatt gyereke sem lesz.

Arya új életet kezd, és tengerre száll, hogy felfedezzen addig ismeretlen tájakat a Hét Királyságon túl.”

Aha. Szóval ő sem lesz az a családalapító típus, kihaltnak tekinthetjük a Stark házat is.

 

Köszönjük. Ez, vagy hasonló négy kiírt mondat is megtette volna a dögunalmas utolsó elnyújtott rész helyett, mivel ténylegesen semmilyen csattanót vagy kérdést felvetni már nem tudott. 

Utáltam. Tökéletes lezárás? Miközben a való életben nem létezik olyan? A Trónok harcában sosem létezett olyan?!

Legalább egy gonosz személy maradt volna életben, vagy utaltak volna arra, hogy Jon esetleg új Éjkirály lehet, vagy bárkiben pislákolt volna egy ici-pici becsvágy, vagy kétszínűség.

Úgy hihetetlen ez az egész lezárás, ahogy csak van. A legizgalmasabb legkegyetlenebb, legvéresebb fantasy sorozatunkból disney-rajzfilm ihlette rózsaszín befejezés lett. Eltűntek a kettős karakterek, eltűnt a szürke, a semmi sem fekete vagy fehér világ. Mindenki fehér. Mindenki tisztességes és jó, még az is, aki korábban egyáltalán nem volt az. Nincs Más.

 

Komolyan van, aki szerint ez jó befejezés???

A legutolsó rész pozitívumai nálam technikai jellegűek:

Néhány gyönyörű kép: Daenerys megérkezése a lerombolt városba, mögötte a sárkány szárnyaival, vagy ahogy Drogon gyászában felperzseli a vastrónt, Sansa koronázása, a záró kép a vadak hazatérésével. Valamint a zene is kiemelkedő volt ebben a részben.

Összességében mi a véleményem?

Az utolsó két évadra mérhetetlenül felgyorsultak az események: ahova korábban évadokon keresztül utaztak a szereplők, oda most ripsz ropsz úgy repültek, mintha mind sárkányháton utaztak volna. A cselekmény felgyorsulását egyértelműen a karakterek és az érdekfeszítő párbeszédek kárára tudták véghez vinni. Nagyon hiányzott a kerti lugasokban szőtt ármányok sora.

Az első néhány évad még tobzódott a meztelenkedésben, szex jelentekben, annyi cicit, fütyit láttunk, mint még talán egy sorozatban sem, és ez is nagyon lecsökkent az utóbbi időben. Ez nem hátrány vagy előny, bár egy olyan jelzés mindenképpen, hogy a naturalisztikus ábrázolásmód némiképp visszafogottabbá vált, az események semmiképpen sem erősítettek szerelmi szálakat, minden erőfeszítés a végső csatákra koncentrált. Na nem azért, mert máshol, ha nagyon akar, ne nézhetne az ember meztelenkedést és erotikus tartalmat, azért ez is a sorozat védjegye volt, ami megszűnt, és nekem némiképp hiányzott.

Engem egyáltalán nem zavart Dany megkattanása, sőt, mint fentebb említettem, számítottam is rá, nem ért meglepetésként, szerintem ez egy utolsó de mégis erős karakterborulás volt, ami számomra elfogadható. Az viszont már sokkal jobban zavart, hogy Jon amolyan kis málészájú, gyenge, sírós, túl becsületes karakter lett, akit nem lehet igazán szeretni. Igen igen, tudom, végül szíven szúrta a szerelmét, de még ezzel együtt is egy másodhegedűs, a sorozat végére egyre inkább nyáltenger szépfiúvá vált, mint hőssé. Hol maradt egy igazi hősi jellem a sorozatban?

Sansa szinte már a sorozat eleje óta a kedvenc karakterem volt, a sok hiszti, majd a sok szenvedés ellenére folyamatosan érződött benne az egyre erősödő jellem, én imádtam az ő történet lezárását, maximum amiatt sírhatok, hogy valószínűleg nem lesz olyan férfi az életében, akit közel merne magához engedni.

Arya meg Kolumbusznak áll: vele sosem tudtam mit kezdeni, általában utáltam azokat a jeleneteket, amikben ő szerepelt, kivéve a mostani 3. részt, mert én tökéletesen imádtam a nagy deresi csatát, és az Éjkirály legyőzését. Imádtam, de hiányoltam a magyarázatot hozzá.

Szóval alapvetően az utolsó évaddal kapcsolatban a leghangosabb rajongói véleményekkel nem értek egyet, én alapvetően bírtam a cselekmények alakulását, bár a hibákat, hiányosságokat én is érzékeltem. Újra nem forgatnám. És nem vagyok egyedül a kettős véleményemmel… Csak a panaszkodók mindig sokkal hangosabbak.

A teljes sorozat 9 pontos, az utolsó évad 7.

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr9914843384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GépBalta 2019.05.24. 07:41:04

Jobban szerettem amikor még nem volt pénzük csatajeleneteket forgatni, ezért az egészet 6 rohanó statisztával oldották meg fél percben, de cserébe volt idejük a sztorival foglalkozni. A legjobb amikor 5 másodpercnyi rohanás után hátulról fejbekólintják Tyriont, aztán a következő jelenetben már arra eszmél, hogy vége a csatának.