Élménypulzus

Zene a boldogsághoz

Vagy bánathoz is, mert jókedvűvé tesz

2019. május 18. - Konika

Alapvetően zenei téren mindenevő vagyok, azt szoktam mondani, hogy meghallgatok mindent, ami igényes, jó, és valamiért hat az érzelmeimre. Ezt bizonyítandó, hogy ne csak mindig metál vagy rock rajongásomról halljatok, bemutatom pop téren, kiért dobog a szívem. 

JP Cooper-ről lesz szó, aki először akkor került be a zenei köztudatba, amikor a Jonas Blue formációval közös daluk, a Perfect Strangers nagy sikereket ért el.

Számomra viszont ennél a dalnál sokkal-sokkal meghatározóbbak a saját dalai. Eddig egy szóló lemeze jelent meg mindössze, a Raised Under The Sky, amelyről egyszerűen képtelenség rossz dalt említeni.

Tavaly, a 2018-as Sziget Fesztiválon lépett fel JP Cooper, így a szerencsések már hallhatták élőben. Én nem tartozom közéjük, mert akkor még nem ismertem, viszont a párom látta őt, és úgy jött haza, hogy fantasztikus koncerten járt, hibátlan dalokat hallott egy nagyon tehetséges zeneszerző-gitáros-énekestől, aki hihetetlen hangulatot teremtett a zenéjével a sátorban. Először még elengedtem a fülem mellett a beszámolót, aztán amikor nyár végén elindultunk Horvátország felé egy rövid pihenésre, és a kocsiban egész végig JP Coopert kellett hallgatnom, már értettem, miről beszélt. Visszafelé úton már én voltam, aki elindítottam a zenéjét, sőt, akkor már énekeltem is vele. 

Röviden összefoglalva talán azt mondhatnám, hogy az a fajta pop zene (kicsit pontosabb behatárolással talán soul), amely folyamatosan pozitív érzéseket sugároz magából. A dalok jellemzően közepes tempójúak, de simán táncolhatóak is, a dallamok valami egészen elképesztően fülbemászóak, két meghallgatás után azok is dúdolni kezdik, akik egyébként nem azok az éneklős típusok. És hogy közben milyen boldogságérzések áradnak szét az emberben, az hihetetlen…

Ha kényszerítenének sem tudnék csak egy kedvenc dalt mondani tőle… Talán cím alapján is többeknek ismerős a September Song, a She is on my mind, az All this love, vagy a Passport Home.

Nem linkelhetem ide az összeset, így muszáj választanom… Legyen itt a Passport Home, talán a legkevésbé ismert, de hallgassátok meg a másik hármat is, mert lehet be is ugrik azonnal a September Song vagy a She’s On my Mind fülbemászó dallama.

Több duett is fűződik a nevéhez. Hallgassátok meg az én kedvencemet, amit Stormzy-vel ad elő. Hát nem olyan zene ez, ami a bőrötök alá is bebújik?

 

 

Miért csak most írok egyébként JP Copperről? Mert a múlt héten kijött egy új dal tőle, ami talán azt jelzi, hogy nem sokára egy egész lemez is megjelenik majd. Az új dal elsőre nem akart sehogy sem tetszeni, aztán meghallgattam még egyszer és még egyszer, majd azt vettem észre, hogy ezt dúdolom magamban. Szóval a fülbemászó dallamvezetés az új Sing it With Me címú dalra is igaz… Dúdoljátok ti is!

Sajnos jelenleg a közelben nem találtam JP Cooper koncertet: akinek persze a távolság nem jelent akadályt, például Berlinben megnézheti októberben őt.

Borzasztóan tehetséges, emellett úgy tűnik még nem szállt el, szerény fiúnak tűnik, én remélem így is marad, és még rengeteg boldogságot-árasztó dalt köszönhetünk neki… Azt mondom, ha vidám vagy azért, ha szomorú, akkor azért, JP Cooper mindig mosolyt csal az arcodra. Hangerőt a maximumra! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr5214832724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.