Élménypulzus

Remélem, legközelebb is legalább ilyen lesz

Remélem, legközelebb sikerül meghalnod - filmélmény

2019. április 27. - Konika

A Magyar Filmhéten sikerült elcsípnem még egy tavalyi elmaradásomat, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod című filmet.

Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmjével egyből felhívja magára a figyelmet. Számomra leginkább az értékelendő a munkájában, hogy egy nagyon is mai témát dolgozott fel, bátran próbálta mind a tinédzserek lelkivilágát, mind az internetes zaklatásokat elemezni, bemutatni a maga valóságában.

A történet szerint Eszter, a 15-16 év körüli gimis lány szerelmes az angol tanárába, aki viszont Angliában kap állást, és elköltözik a családjával. Meglepő vagy sem, a fiatal, helyes tanár Londonból mégis rendszeresen keresi a lányt emailen, chaten, és videóhívásokon keresztül. Mi lesz még ennél is meglepőbb? Sajnos nagyon nagy spoiler lenne elárulni, hogy mi minden derül ki már a fim közel egyharmadánál, hogy csavar egy nagyot a rendező, így a történetről nehéz bármi mást elmesélni.

Esztert helyes lány, bár kicsit kívülálló, manga rajongó, lila hajú, de kedves és segítőkész a körülötte lévőkkel. Álmodozó, naiv, hiszékeny, aki leginkább arra vágyik, hogy szeressék. Nem minden tini ilyen? Az osztályában persze megtalálhatóak vegyesen a menőbb arcok, az átlagosak és a jelentéktelennek tűnő karakterek is, mint bármelyikünk régi osztályában.

A film az erős történetnek köszönhetően, lebilincseli a nézőt, nagyon is élvezhető, a színészek mind nagyon jók (főleg a szülői szerepekben látható mellékszerepben brillírozik például Schell Judit, Rezes Judit, Mácsai Pál), de a gyerekszínészek (vagyis fiatalok, pl. Herr Szilvia, Vajda Kristóf) sem maradnak el sokkal mögöttük.

Ami először furcsa volt, pont a nagyon mai, modern téma miatt, hogy 4:3-as képarányban készült a film. Ehhez még akkor is nehéz volt hozzászoknom, amikor némi funkciót nyert a vászon két oldalán a sötét sáv.

Nem mehetek el amellett, hogy a film vége nekem nem tetszett: eleve ritkán fogadom el az olyan befejezéseket, amiket csak úgy hirtelen elvágnak, valamiért ehhez a történethez még hangsúlyosabban igényeltem volna, hogy adjon további magyarázatot, mesélje el, mi történik később a fiatalokkal: a lánynak és a fiúnak is, milyen esélye lesz a beilleszkedésre, vagy újra a normális életre. Fájdalmasan nyitva hagyta ezeket a kérdéseket a rendező, így miközben rávilágított, hogy milyen óriási problémát jelenthet az iskolán belüli internetes zaklatás, aközben nem mutat sem lehetséges megoldási javaslatot, sem az áldozatoknak az utóéletéből semmit.

Emiatt sajnos az én pontozásom a 8-ról lecsúszik 7,5 pontra, de az még nálam nagyon is jónak számít. A film egyaránt érdekes lehet a mai tiniknek és a szüleiknek: megnézésre ajánlott.

Nagyon erős a mezőny, így nehéz lesz a filmhéten díjakat begyűjtenie, bár mindenképpen esélyesnek tartom a legjobb első film díjára. 

A fődíjat melyik filmnek adnám?

Talán az X-nek, amit szintén most láttam a Filmhéten.

Már nem kell sokat várni a díjazottak listájára!

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr9014789876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.