Élménypulzus

Jó filmek, amelyek lemaradtak az Oscar díjról

Az Oscar margójára

2019. február 28. - Konika

A februári nagy Oscar-lázban jutott eszembe, hogy fel kellene idéznem a korábbi évek nagy nyerteseit és veszteseit a legjobb film kategóriában. (Az idei tippjeimet itt olvashatjátok, a végeredményeket pedig itt.) Felmerült bennem, hogy az eltelt idő távlatából megnézhetném, tényleg jó helyre került-e mindig a díj. (Természetesen azzal tisztában vagyok, hogy az elismerés sokkal inkább egy jól felépített kampány, marketingstratégia eredménye, nem pedig a kiemelkedő alkotásoknak szóló elismerés, de még mindig vagyok annyira naiv, hogy szeretném, ha a kettő találkozna egymással.)

Azért csak a 2000 utáni filmeken futok most végig, mivel körülbelül onnantól számítható a saját filmimádatom is, amikor már én is figyelemmel követtem a díjátadókat és egyre többet jártam moziba. Nem biztos, hogy az utóbbi 2-3 évben már egyértelműen kijelenthető, melyik film lesz igazán örök érvényű darab, de teszek arra is egy kísérletet.

 

  1. Nyertes: Gladiátor

A mai napig imádom ezt a filmet, nem tudok vitatkozni a díjjal. A jelöltek közül egyébként szerettem még az Erin Brockovich-ot és a Tigris és sárkányt is - bár ez utóbbit nem nézegetem évről évre, míg Julia Roberts filmjét igen.)

  1. Nyertes: Egy csodálatos elme

Nem vitatom, hogy jó film, azonban sosem néztem újra, nem érdekelt annyira a történet, hogy ismét át akarjam élni. A jelöltek közül – vessetek meg! - nálam a Moulin Rouge az örök kedvenc, imádom a rendező, Baz Luhrman látványvilágát, és az egész mozi hangulatát – tudom, hogy megosztó film, de mindenképpen emlékezetesebb, mint a nyertes alkotás.

  1. Nyertes: Chicago

Simán rá fogom, hogy mivel az előző évben nem merték egy musicalnek adni a fődíjat, ezért itt pótolták kicsit az akkori szavazatokat. Csakhogy számomra a Chicago semmiben sem mutat újat, nem elég különleges, ami miatt Oscart érdemelne… Pláne, hogy olyan filmekkel volt versenyben, mint Az órák, A zongorista, vagy a New York bandái. Személy szerint nehezen választanék ezek közül, talán Az órák az a film, ami a leginkább megérintett, és amiben a legkiemelkedőbb alakítások voltak.

  1. Nyertes: A gyűrűk ura: A király visszatér

Valamikor csak muszáj volt ennek a trilógiának díjat adni. De aki ismer, tudja, hogy mennyire nem vagyok Gyűrűk ura rajongó…. Totálisan hidegen hagy az egész történet, egyszerűen nem vagyok fantasy-fan. Melyik mozinak adtam volna helyette? Ebben az esetben jó a kérdés: egyik film sem került be a kedvenceim közé, de lehet, hogy van, aki az Elveszett jelentést említené.

  1. Nyertes: Millió dolláros bébi

Egyet tudok érteni a díjjal, mert valóban kiváló filmről beszélünk. Egyszer láttam. A jelöltek közül az Aviátort talán háromszor, a Ray-t pedig számtalanszor. A Ray nálam minden idők legjobb filmjei listámon is helyet kapott, tehát szívem szerint azt díjaztam volna.

  1. Nyertes: Ütközések

Emlékeim szerint annak idején kifejezetten örültem ennek a díjnak, utólag is csak azért bizonytalanodom el, mert soha nem néztem meg másodjára vagy harmadjára ezt a filmet. Igaz, a többi jelöltet sem (pl. Túl a barátságon vagy a Capote).

  1. Nyertes: A tégla

Imádom Scorseset. Imádom a film eredetijét, a Szigorúan piszkos ügyeket. Mégsem szurkoltam A téglának, pontosan azért, mert nem repestem a gondolattól, hogy egy remake-nek adjanak díjat, ami ugyan jól sikerült, de az eredetinek – szerintem legalábbis – a közelébe sem ér.

Itt persze teljesül az a kikötésem, hogy olyan filmről legyen szó, ami újranézhető és maradandó, de ha megkérdezitek, a jelölt filmek közül melyik maradt meg bennem ennél jobban, akkor A család kicsi kincsét mondanám.

  1. Nyertes: Nem vénnek való vidék

Ebben az évben nem volt egyértelmű kedvencem, a Nem vénnek való vidéket is visszafogottan szerettem csak. A Juno-t jobban bírtam, mégsem igazi Oscar film, de ha valamit újra néznék, akkor az lenne az.

  1. Nyertes: Gettómilliomos

Nagy közönség-kedvenc film volt, emlékszem, hogy tömve volt a moziterem, bár nekem különösebb emlékeim 10 év távlatából nincsenek a filmmel kapcsolatban. Bár szerettem A felolvasót is, ebben az évben talán nem volt igazán maradandó egyik film sem...?

  1. Nyertes: A bombák földjén

Kiemelkedő film, elgondolkodtató, de nálam ez is egyszer nézős mozi volt. A jelöltek között viszont többször láttam a Fel! című animációs filmet, de a Becstelen Brigantyk és az Avatar is ebben az évben volt jelölt – lehet vitatkozni ez utóbbi két film értékein, de kétségtelen, hogy mindkettő nagyon sok embernek ott figyel a polcán egy díszdobozos kiadásban. Ha kényszerítetek, hogy válasszak, akkor a Becstelen Brigantykra voksolok egyébként.

  1. Nyertes: A király beszéde

Nem rossz film, de… a 10 jelölt film között ott van az Eredet, amit órákon keresztül lehet elemezgetni, a hibáit boncolgatni, de akkor is: nem az az a film, amit muszáj újra és újra nézned, hogy minél több réteget megérthess az egymásra halmozott jelentésekből? Szerintem az egy olyan mozi, amiről még 20-30 év múlva is beszélünk majd.

  1. Nyertes: A némafilmes

Igen, tudom: ez egy tisztelgés Hollywood előtt, meg egyébként is különleges, egyedi alkotás, olyan, amilyet már nem láthatunk a mozikban – mivel már nem forgatnak némafilmeket. Nem volt rossz, ne értsetek félre: de kérem, jelentkezzen, aki valaha is otthon újranézte… És közben ott volt Az élet fája és A segítség is! Előbbi nagyon megosztó film, így talán elfogadhatom, hogy sokak fanyalognának, ha az nyert volna, viszont A segítség nálam top 10-es film, és legalább tízszer láttam már.

  1. Nyertes: Az Argo-akció

Annak idején, amikor láttam Az Argo-akciót, kifejezetten jó filmnek tartottam, és a győzelmével is egyet tudtam érteni. Viszont az eltelt időszakot figyelembe véve, nem ezt a filmet nézegetem otthon azóta is. Többször láttam viszont a Django elszabadult, a Pi életét és a Napos oldalt is. Melyiknek adnám? Nehezen tudok választani, de a szívemhez legközelebb talán a Napos oldal áll.

  1. Nyertes: 12 év rabszolgaság

Ez egy nagyon erős év volt. A 12 év rabszolgaság sem rossz, de mondok akár három jobbat is: Gravitáció, Mielőtt meghaltam, A Wall Street farkasa. Utóbbi kettő nálam bármikor újranézős egy esős vasárnapi napon, míg a győztes filmet nem néztem meg soha többé.

  1. Nyertes: Birdman

Most sokan lehet, hogy megrökönyödnek, de imádom ezt a filmet… Nem is nagyon tudom, mit lehetne tenni a helyére: még ha jó film is akár a Whiplash, akár A mindenség elmélete, egyik sem lehengerlő számomra.

  1. Nyertes: Spotlight – Egy nyomozás részletei

Nagyon szerettem a Spotlightot, bár tipikusan egyszer nézős mozi. A többi jelölt közül számomra még kiemelkedő volt A visszatérő és A szoba, de valójában nem akarom vitatni a győztes film sikerét. Bár kétségbe vonom, hogy évek múlva még hány embernek fog eszébe jutni.

  1. Nyertes: Holdfény

Elismerem a Holdfény fontosságát és erényeit, a díjat nem venném el tőle. A jelöltek közül mégis sokkal jobban szerettem akár A számolás jogát, akár a Kaliforniai álmot, és igen, vessetek meg az Oroszlán az, amelyiket már számtalanszor újranéztem a jelöltek közül, nekem az volt érzelmekben a legerősebb film. (És mielőtt bárki felhozná: A régi várost nem szeretném újra megnézni. Soha)

  1. Nyertes: A víz érintése

Azt hiszem 2000-től számítva a nyertesekre eddig egyszer sem mondtam – még ha nem is voltam maradéktalanul elégedett velük – hogy teljesen kiakadtam a győzelmén. A víz érintését viszont én annyira utáltam, hogy legszívesebben már a moziban ott hagytam volna a vetítés felénél. Nem tudom, ki hogy van vele, az utóbbi két évtized legtúlértékeltebb filmjének tartom, és egyáltalán nem hiszem, hogy 10 vagy 20 év múlva bárki ezt a filmet emlegetné a kedvencei között….mondjuk ezt ma sem érteném, nem csak 20 év múlva. Egyáltalán nem lennék meglepve, ha viszont 20 év múlva, tömegeket találnánk, akik csillogó szemmel idézik fel a Dunkirk egyedi idősíkos rendezését, a Tűnj el meglepő, formabontó történetmesélését, vagy a Három óriásplakát Ebbing határában kiemelkedő színészi alakításait, forgatókönyvét, emlékezetes stílusát. Mindhármat szeretem, de jelenleg a Három óriásplakátot tartom az egyik kedvenc filmemnek.

 

2018. legjobb filmje a Zöld könyv lett, szerintem nem érdemtelenül kapta a díjat, de hogy hosszú távon is emlékezetes lesz-e, vagy mindenki csak a Bohém rapszódiát esetleg az Alelnököt emlegeti majd erről az évről, azt még nem tudhatjuk biztosan.

 

Még egy fájó pontot megemlítenék a végén: a 2012-es jelöltek közé sem került fel minden idők egyik legjobb filmje, a Wachowski testvérek Felhőatlasza. (Nálam simán ezé a filmé a legjobb smink, legjobb látvány, legjobb zene, legjobb rendezés, legjobb vágás, legjobb forgatókönyv, legjobb film díja – és még csak nem is jelölték!)

 

Nagyobb arányban érzem azt, hogy nem életem legmeghatározóbb filmélményei kapták a fődíjat, de ez csak egy valamit mutat, amit eddig is tudtunk: az Oscar végeredményben nem sokat jelent. Legalábbis nekünk, nézőknek.

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr5914659723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.