Élménypulzus

Vajon akar-e az Akadémia Trumpnak is üzenni?

Kettős érzések az Alelnök című mozi kapcsán

2019. február 23. - Konika

Nagyon nehéz helyzetben vannak az olyan filmek, amelyek viszonylag jelenkori, de maximum 10-20 éven belüli történelmi, politikai eseményeket próbálnak feldolgozni, bemutatni. Az eltelt idő még nem olyan jelentős, hogy távolról, teljesen objektíven mutathasson be egy eseményt, korszakot, pláne egy embert. Az Alelnök, amely George W. Bush alelnökéről, Dick Cheney-ről szól, mégis megpróbálkozik ezzel. A végeredmény nem rossz, köszönhetően elsősorban Christian Bale kiváló színészi teljesítményének, a rendező jó ütemű, lassúsága ellenére is pörgős, izgalmas munkájának. Hiába politikai film, hiába szinte állandóan csak beszélő fejeket látunk, mégis tud izgalmas lenni ez az alkotás. De az izgalom inkább a feszültségből adódik, és abból, hogy a néző szeretné bokán rúgni a film szereplőit, hogy viselkedjenek már normálisan, utána pedig saját magát, hogy tudatosítsa: nem kitalált karaktereket, hanem létező személyiségeket figyel, valós, egész világra kiható szarkavarásaikkal – már elnézést a szóért.

Nagyon sok pozitívuma van a filmnek, hiszen örvendetes, hogy merészen próbál az iraki háborúval, egyáltalán az amerikai kormányzással foglalkozni, vagy ott vannak a színészek, a jól felépített forgatókönyv, néhány humoros pillanat is ráadásként. De mégis: egész végig nem hagyott nyugodni, hogy amit látok, mindezek ellenére mennyire nem tetszik: igen, ez maga a történetnek szól, de mégsem olyan nem tetszik érzés volt, mint amikor egy sorozatgyilkosról nézünk filmet: ez annál - ha lehet ilyet mondani - még kényelmetlenebb volt.

Dick Cheney egy átlagos tehetségű, ráadásul célok és tervek nélküli fiatal személyiségből nőtte ki magát olyan magas szintre, hogy szinte nagyobb hatalommal bírt, mint maga az Egyesül Államok elnöke. Hogy milyen jellem kell ahhoz, hogy valaki ezt elérje? Törtető? Erős? Kegyetlen? Nálam egy szó áll mindenek előtt: hataloméhes. Olyan férfiakat látunk a filmvásznon, akiket ez az egy dolog érdekel: a hatalom. Hogy azt lehetne jó dolgokra is használni? Úgy látszik a kettő kizárja egymást. (Lásd, korábban volt erre utalás Sorrentino Berlusconiról szóló filmjében is). Amikor az ember oda kerül, ahol tényleg tehetne valami jót is, valamit, ami pozitív irányba változtatna az emberek életén, akkor miért mégis csak a pénz, az információ, a mások elnyomása, a hatalom érdekli? Miért? Amikor ő is úgy végzi, mint bárki más: a halál elől ők sem futhatnak el. (Bár Dicknek, mondhatni, ezzel is többször szerencséje volt.)

Ráadásul ezen az antarktiszi hideg karakteren is tud egyet csavarni a rendező/író Adam McKay: mert megismerhetjük Dick emberi vonásait is, ahogy akár feleségéhez vagy akár lányaihoz viszonyul. De hogy ez tényleg, a valódi Dick Cheney-re is igaz lenne, hogy fel tudnak-e sorolni róla jó ismerősei legalább 2-3 pozitív tulajdonságot (és nem pozitívnak értve az előrejutási képességet például), arra nagyon kíváncsi lennék.

Az Oscar szempontjából vizsgálva is kettő érzéseim vannak: nálam fontos kritérium egy esélyesnek tartott filmnél, hogy megérintsen, és úgy érezzem, szívesen újra nézném évek múlva is akár. Az első kritériumnak megfelel a film, hiszen zsongott a fejem az érzésektől, elborzasztott a legfelső szinten zajló politikusok jelleme, ugyanakkor teljesen határozottan állíthatom: nem szeretném megnézni még egyszer ezt a filmet. Taszított a világa, taszított, hogy nehezen azonosultam vele: az érzéseim felháborodásból fakadtak. Továbbá bármennyire is egyedi a filmkészítési technikája (a kicsit dokumentumfilmesre vett módszer, a híradós jellegű bevágások az utca embereiről), ez sem feltétlenül volt újdonság (még a rendezőtől sem), láttunk már hasonlót.

Erős 7 pont, egyszeri megnézésre a politika iránt érdeklődőknek nagyon ajánlott, de nálam nem Oscar film. Ugyanakkor ismerve Hollywood erős véleménynyilvánító késztetését a politikai életről, még azt sem tartom kizártnak, hogy erre voksolnak majd: egy kisebb bemutatás lenne a regnáló elnöknek is.

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr8614644397

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.