Élménypulzus

A nemek és az idegek harca

Tenisz a filmekben

2019. január 27. - Konika

 

Az HBO go kínálatában két tenisszel kapcsolatos filmet is meg lehet nézni.

Mindkettő igaz történeten alapul, és most, hogy épp az Australian Open döntőjét néztem a tv-ben, eszembe jutott, hogy megemlékezhetnék erről a két alkotásról is.

Nemek harca

A 2017-es film két főszereplője Emma Stone (elég felismerhetetlen a szerepben), valamint Steve Carell. Két valóságos, létező teniszezőt formálnak meg, Billie Jean Kinget (női többszörös wimbledoni győztes) és Bobby Riggst, szintén wimbledoni győztes teniszezőt. Viszont nem éppen egy korosztályba tartoznak: a 70-es években járunk, Bille Jean a karrierje csúcsán, 30 előtt jár, míg Bobby Riggs már túl az 50-en, de még mindig egész jó formában lévő játékos. Ennél persze nagyobb különbség, hogy az egyikük nő, másikuk férfi (mekkora felfedezés!), és ennek elég nagy jelentősége van a film sztorija szempontjából: Billie Jean ugyanis a film elején kiakad az amerikai tenisz szövetségre, mivel megtudja, hogy a női játékosok díjazása messze elmarad a férfiakétól: kb. nyolcszoros a különbség. És ez akkor, a 70-es évek Amerikájában, az erősödő feminizmus idején ugyancsak ki tudja verni a biztosítékot egy talpraesett, önálló nőnél.

Miközben azt szeretné elérni, hogy a nők díjazása ugyanannyi legyen mint a férfiaké, aközben a film szépen bemutatja nekünk, hogy a hippi korszak Amerikájában bizony még mennyire uralkodó volt az a nézet, hogy márpedig a nőknek a konyhában a helye. Bobby Riggs is ezen a véleményen van, bár nem teljesen egyértelmű, hogy csak ez hajtaná akkor, amikor kihívja egy meccsre Billie Jeant. Egy meccsre, ami számára kellő médiafigyelmet, pénzt, és egy kis hazárdjátékot is hozhat. Lévén Bobby Riggs szerencsejáték függő.

A film nem rossz, egyszer nézhető, egy 7-es pontot megér, azonban inkább gálamérkőzést láthatunk: ha még ennél is jobb teniszezős filmet szeretnétek, akkor ezt nézzétek meg:

 

Borg/McEnroe

A film az 1980-as wimbledoni tornán két kiemelkedő tehetség összecsapását mutatja be: a svéd Björn Borg és az amerikai John McEnroe között. Szintén 2017-es alkotás, svéd mozi – azért már ez is biztatóan hangzik.

Ez a film nagyon mélyen belemegy a két játékos jellemrajzába, de mindezt nem unalmasan teszi, hanem tényleg érdekfeszítő módon, úgy hogy a végső összecsapásnál már szinte a körmünket rágjuk az izgalomtól. A leírás alapján hiába gondolnátok azt, hogy ez az unalmasabb film a kettő közül, ne hagyjátok magatokat megtéveszteni: számomra ez volt az ütősebb, az elgondolkodtatóbb.

Egészen a kezdetekig visszanyúl, még a gyerekkori emlékeket is felidézi a film, hogy jobban megérthessük miért és hogyan váltak olyan emberekké ezek a teniszcsillagok, amilyenek lettek, és hogy mekkora óriási különbség van kettejük jelleme között. Talán Borg több figyelmet kap a készítőktől, ami nem meglepő, hiszen svéd alkotókról beszélünk.

És lám, a tanulság szerint mindkét hozzáállás, lelki attitűd elvezethet a csúcsra: a hidegvérű nyugalom és a csapkodó idegesség is. Ezek szerint nincs tuti recept, hanem az számít, hogy kit mi tud jobban tüzelni: van akinél az egyik jön be, van akinél a másik. Még akkor is, ha a tenisz a teljes hidegvér és önuralom játéka elméletben. Ki nyeri az összecsapást? Ha nem ismeritek a sztorit, ne is olvassatok utána, izguljátok végig a filmet!

Pontszám: 8

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr2814591796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.