Élménypulzus

Bosszú női módra - filmélmény

2019. január 11. - Konika

A bosszú című francia thriller sem előzetese, sem storyja alapján nem fogott meg, magamtól nem mentem volna el soha megnézni moziba. Viszont az év végi filmes értékelések között többször is szerepelt másoknál a legjobbak között, ezért kíváncsi lettem rá.

Három 30-as végi, vagy 40-es eleji férfi a szokásos évi sivatagi vadászatát tartja. Annyiban más ez a vadászat az előzőekhez képest, hogy az egyik fickó a fiatal szeretőjét is magával hozta, és ugyan nem volt tervben, hogy találkozzon a többi férfival is, mégis így sült el a dolog.

A lánynak valószínűleg vérmes reményei voltak a jóképű fickóval kapcsolatban – aki hiába egy sármos szerető, a feleségét, családját mégsem hagyná el. A lány nagyon fiatal, nagyon szexi, talán kicsit könnyűvérű, és nagyon úgy viselkedik, ahogy a mai 15-25 éves korosztályról hírlik. Abban a közegben, abban az életkorban már nem biztos, hogy feltétlenül keringőre való felszólításként értékelnek a srácok egy szexin lejtett táncot, itt azonban, a 15-20 évvel idősebb férfiak igen. Külön vitát lehetne tehát arról nyitni, hogy a lány viselkedése mennyire volt elfogadható vagy sem. Vagy hogy az ő korában elfogadható, de a középkorúak számára még nem? Hogy a viselkedése miatt elővehetjük-e az áldozathibáztató oldalunkat, és kezdhetjük-e mondani, hogy lám, aki így viselkedik, az meg is érdemli?

Valószínűnek tartom, hogy az ilyen elvi felvetések és gondolatok miatt gondolják nagyon sokan azt, hogy ez egy kiemelkedő film, mely túllép egy egyszerű horror/thriller keretein, és valódi, női (vagy éppen metoo) kérdéseket is felvet.

Én, mint nő mondom, hogy ez a hajszálnyi kis gondolatébresztés még kevés ahhoz hogy ebből a filmből egy top 10-es film legyen. Hogy miért? Egyszerűen túlzó, olykor gagyi, olykor nevetséges, olykor hihetetlen volt az események alakulása.

A lényeg röviden: a lányt a szeretőjének haverjai közül az egyik fickó megerőszakolja. A szerető először sajnálja a lányt, de amikor saját magát is veszélyben érzi, hogy esetleg a felesége előtt is kitudódhat minden, mert ez a lány itt és most nem szeretné a dolgot elfelejteni és egyszerűen túllépni rajta, ezért hirtelen már ő lép elő első számú bunkóvá a társaságban: megöli a lányt. Legalábbis biztos benne, hogy a lány meghalt, miután egy magas sziklafalról lelökte, és ráadásul még egy kiálló korhadt faág fel is nyársalta.

De nem, a lány csodával határos módon túlél, és megkezdődhet a bosszúállás a sivatag közepén a gonosz férfiak ellen.

A film túlságosan elrugaszkodott a hihetőség határain, és még ha szívünk szerint a nő mellé akarunk is állni, inkább volt túlzó a főszereplőnőnk szexiességének folyamatos hangsúlyozása egész végig a film alatt. Nem éreztem magam komfortosan ettől a filmtől, néhány kínos jeleneten még mosolyogtam is.

Benne lehetne-e az éves válogatásomban? Nem...nemhogy egy év múlva, de valószínűleg már egy hónap múlva sem fogok emlékezni rá.

Pontszám: 5

Ajánlom: azoknak, akik bírják a véres bosszúfilmeket, vagy hogy egy nő csak alig valami ruhában fegyverekkel a kezében rohangál.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr3714544430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gabor Zehetmayer 2019.01.18. 15:29:08

Bírom a véres bosszúfilmeket, de ez nem adott semmit, egyáltalán nem értem a hype-ot.