Élménypulzus

Jók és rosszak - 2018-as filmes értékelés

2018. december 30. - Konika

Én nem szabok magamnak határt, hogy csak olyan filmeket jelölhetek meg, amelyeket 2018-ban mutattak be a magyar mozik, hiszen nem értékelhettem olyan filmet tavaly, amit még nem láttam csak idén, mint ahogy azt sem szívesen hagynám ki a sorból, amit például filmfesztiválon láttam, de a hazai mozik egyáltalán nem mutatták be. Tehát a válogatás az általam idén látott filmek közül áll össze, függetlenül attól, hogy pontosan mikor és hol mutatták be.

Kedvencek

Kezdjük a kedvenceimmel, azokkal a filmekkel, amelyeket bármikor szívesen újra is néznék. Szubjektív lista, de rám ezek hatottak a leginkább, és az állandó olvasóknak nyilván nem is okozok meglepetést. (Aki bővebben kíváncsi, a címekre kattintva találja a kritikákat.)

1. A néma forradalom

2. Három óriásplakát Ebbing határában

3. A bűnös

4. Coco

5. Kutyák szigete

6. Profil

7. Silvio és a többiek

8. Szeretet nélkül

9. Nyitva

10. Bohemian Rhapsody

 

Rövid indoklás:

A néma forradalom volt az, ami a leginkább megérintette a szívemet, amin sírtam, ami elgondolkodtatott, amelyben nem csak a szüleim korosztálya, de a mai fiatalok is olyan témát találhatnak, amiben önmagukra ismerhetnek. És mindezt egy 56-os filmben, amit nem is magyarok készítettek.

A Három óriásplakátot még az év elején láttam, de abban a pillanatban, hogy véget ért, úgy álltam fel a székből, hogy még néztem volna tovább bármeddig. Imádtam a nyelvezetét, a szereplőket, a történetet és a jellemfejlődést, amit olyan ritkán látni manapság filmekben.

A bűnös nyerte a miskolci Cinefestet, és nem érdemtelenül: az egyetlen helyszínen játszódó, csak telefonhívásokon keresztül zajló cselekmény olyan szinten fenntartja a feszültséget, végig izgalomban tartja a nézőt, amihez igazi rendezői bravúrra volt szükség.

A Coco hivatalosan nem 2018-as film, én viszont idén láttam, és azonnal nagy kedvencem lett: ha jól számolom, eddig négyszer néztem meg… :) A halál témáját felvetni egy animációs filmben az egyik legbátrabb vállalkozás.

Kutyák szigete: Wes Anderson nálam nem feltétlenül jelent sikert, azonban ezzel az animációs, bábos, kutyákról, barátságról szóló filmjével sikerült teljesen elvarázsolnia.

Profil: a Cinefesten láttam, a listámon talán az egyetlen film, amit nem mutattak be a hazai mozik. Az újságírónő története, aki neten keresztül próbál a bizalmába férkőzni egy iszlám terroristának, hogy aztán a film végén mi magunk is megrettenjünk attól, hogy valójában ki férkőzött kinek a bizalmába. Feszült, pörgős, egy monitor előtt játszódó film, nem érdemtelenül kapott a közönségtől is óriási tapsot.

A Silivio és a többiek év végi filmélményem, de olyan erős hatása van a rendezőnek, olyan egyedi stílusban mesél történetet, és végre a nők szerepét is tudtam nála értékelni, hogy mindenképpen helye van a listámon az olasz filmnek.

Szeretet nélkül: az orosz film a legsötétebb, sőt inkább azt mondanám, a legnyomasztóbb film a listámon. Éles kritika a társadalomról, a szülőkről, és egy szinte elfeledett kisfiúról.

A Nyitva az egyetlen magyar film a listámon, de mentségemre legyen szólva, hogy sok idei magyar filmet kell még bepótolnom (listát lásd lejjebb). Ez a film azonban frissességével, kellemes, jó humorával, pörgésével belopta magát a szívembe, és örvendetes hogy egyáltalán felvetődik a téma: hogyan lehet a tartós párkapcsolatokban túlélni a varázs, az izgalom elmúlását.

Bohemian Rhapsody: a film kettős érzéseket váltott ki belőlem, akár a csalódásokról szóló, lenti listába is bekerülhetett volna, hiszen nem voltam vele maradéktalanul elégedett. Azonban mégis bármikor újranézném, a főszereplő színészi játéka és a Queen zenéje örökérvényű marad, és ezt a filmet is sokkal előkelőbb helyre repíti, mint azt a zenei rész nélkül megérdemelné.

 

A legnagyobb csalódások

Azok a filmek kerülnek erre a listára, amelyekre nagy elvárásokkal ültem be: vagy azért, mert az előzetese nagyon ígéretesnek tűnt, vagy mások ajánlották nagyon lelkesen, de végeredményben inkább kínzásként éltem meg a moziban eltöltött perceket, órákat. Szerencsére azonban nem tudok 10 filmet összeszedni a nagy csalódásokból, így azért talán elmondható, hogy csak ritkán nyúltam mellé idén. 

1. Gyújtogatók

2. A víz érintése

3. Kaliforniai rémálom

4. Sosem voltál itt

5. Mária Magdolna

6. Ne hagyj nyomot

 

Pótlásra váró filmek

Természetesen sok film kimaradt ebben az évben, sosem lehetséges mindent megnézni, van mit bepótolnom, és terveim szerint 2019. első hónapjaiban meg is teszem.

Top 10 film 2018-ból, amit mindenképpen szeretnék megnézni:

1. Nem vagyok boszorkány

2. Remélem, legközelebb sikerül meghalnod

3. Floridai álom

4. Fantomszál

5. Örökség

6. Nyughatatlan özvegyek

7. Az első ember

8. Rossz versek

9. X – a rendszerből törölve

10. Ruben Brandt

 

Amennyiben bármelyik filmnél azt tapasztalnám, hogy megérdemelte volna a legfelső 10-es listában is a helyet, úgy update-tel is jelezni fogom!

Nektek mi volt a legmeghatározóbb idei film? Amire még 5-10 év múlva is emlékezni fogtok? Amit majd sokadszor is szívesen újranéznétek?

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr814521126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.