Élménypulzus

Hétfői relax - koncertélmény

Gregory Porter Budapesten

2018. november 26. - Konika

Nagyon ritkán jutok el jazz koncertre.

Szerencsére, amikor összejön, általában jól sikerül a választás. Most az igazsághoz hozzátartozik, hogy a párom vette a jegyeket, én magam nem hallgattam eddig Gregory Portert soha. De mivel nagyon kellemes élményben volt részem november 19-én, így persze írnom is illik róla, nehogy az eddigi zenei bejegyzésekből bárki azt szűrje le, hogy én csak a rock és a metál zenéért rajongok: valójában nagyon is mindenevő vagyok: mindent meghallgatok, ami minőségi zene.

Jazzt is hallgatok otthon néha, de még eléggé le vagyok ragadva a régi klasszikusoknál, Ella Fitzgerald, Billie Holiday, Nina Simone és a többiek.

Semmi rossznak nem vagyok tehát az elrontója, így elmentünk a Mom Sportban tartott koncertre. Sajnos a helyszín nem lett a kedvencem, sportlelátón ülni műanyag székeken, amiken ugye hátra sem lehet dőlni, több mint kényelmetlen egy kétórás koncert alatt, valamint az egésznek nem volt elég elegáns, vagy legalábbis jazzhez passzoló hangulata.

img_20181119_201541.jpg

De ha a külsőségeket elengedem, és a zenére koncentrálok, akkor a hangosítás szempontjából nem lehetett panaszunk, talán egyszer-egyszer a hangszereknél volt egy kis gerjedés, de összességében nagyon összeszedetten és tisztán szólt a zenekar. Ha már a zenészek: mindenképpen ki kell emelnem, hogy ízig-ívérig profikat láthattunk a színpadon. Ahogy a zongorista játszott, lélekig hatolt, többször majdnem megríkatott. Ahogy a szaxofonos előadott és bizonyította virtuozitását, az bizony előidézett egy erős bizsergés faktort, ami olyankor szalad végig a gerinceden, amikor igazán különleges zenei élményben van részed. De mondhatnám a bőgőst, vagy a hammond orgona mögött ülő srácot is: egyszerűen le a kalappal mindegyikük előtt.

Na és Gregory Porter: ez az a hang, amit bármikor szívesen hallgatsz: egyszerre virtuóz, profi, technikailag mindent megmutat, és közben a hangszíne olyan simogató, amire bármikor szívesen fölébrednél a legszebb álmaidból is. Simogató és vibráló. (És közben egy óriási emberről beszélünk, mint egy igazi amerikai focista!)

Az egész koncertnek volt emiatt egy simogató-vibráló, összességében békességet és boldogságot sugárzó hangulata. Nehéz megmagyarázni. De az utóbbi időben nekem is elég stresszes napjaim vannak, nehezen kapcsolok ki munka után, viszont ez a koncert ki tudott ragadni a hétköznapokból és tényleg meg tudott nyugtatni, el tudott lazítani. Tehát Gregory Portert ajánlom akár stresszoldó zenének is – annak ellenére, hogy a jazz sokszor felzaklató műfaj a bonyolultsága miatt, ez a stílus pont azokon a határokon belül maradt, amit még azok is szívesen hallgatnak, akik egyáltalán nem rajonganak a jazzért.

Egy kifejezetten megnyugtató Gregory Porter dalt ajánlok most: jó zenehallgatást!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr1814392056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.