Élménypulzus

Csillag születik

Naná - a tündérmesékben

2018. október 09. - Konika

Tudom, hogy ez a film egy remake, és ez talán már a negyedik feldolgozása - legutóbb a 70-es években készült el Barbara Streisand főszereplésével - ám én teljesen szűznézőként ültem be rá a moziba, egyik korábbit sem láttam. Azonnal fel is vetődik a kérdés, hogy mi értelme van bizonyos történeteket újra és újra feldolgozni? Például az, hogy akármilyen sikeres volt egy film 30-40 évvel ezelőtt, a mai fiatalok nem biztos, hogy látták, vagy akár ajánlásra is szívesen megnéznék. Másrészt, ha az a remake tud újat mutatni, új közegbe, új korba ágyazni a történetet, akkor miért ne? Végül is én is szívesen megnézem akár a Hamletet is ötévente, ha a rendezésben, a körítésben tudnak nekem újat mutatni (pl. az Örkény Színház változatát nagyon ajánlom!).

Szóval igen: csinálják meg, és legyen jó! Ez jó lett-e? Ebben már sokkal bizonytalanabb vagyok: sok helyen kiáltanak Oscar díjat, én azért azt mondanám, hogy annyira azért nem ájultam el, a 10-es skálámon 6,5 pontot ér, ami nem üti nálam meg az igazán jó filmek szintjét, de nézhető és élvezhető, sokakat megérinthet. Mi lehet szerintem esélyes Oscarra? Talán a film zenéje, az ugyanis tényleg jól szól, Lady Gaga hozza a magabiztos, pontos éneklést, Bradly Cooperen pedig meglepődünk, hogy nahát: ő is így tud énekelni? Szóval a zenéért nem sajnálom az Oscart, a film maga viszont nekem több szempontból csalódást okozott.

Annak ellenére, hogy átélhető és átérezhető a story. Nekem különösen betalált az eleje, hiszen nagyon-nagyon régen én is erről álmodoztam, hogy valaki észrevesz, és híres énekest csinál belőlem - itt a filmben a híres jóképű zenész egy kicsi bárban meglát egy tehetséges fiatal lányt, akit már másnap magánrepülőn vitet maga után egy koncertjére, sőt, azonnal fel is hívja énekelni a színpadra, a lány befut, híres lesz, ők meg szerelmesek, és boldogan élnek, amíg… Na jó, a vége nem ez, viszont a film első fele tényleg felér egy Disney mesével. Sok fiatal lány álmodozik erről 10-16 éves koráig, hogy jön majd a nagy ő, aki ráadásul nem csak szerelmes lesz belé, de fel is fedezi őt. Ha nem zavarna bele a filmbe néhány egyéb tényező, tényleg nem érteném, miért nem a Disney készítette el ezt a remake-et. Emiatt az én ízlésemnek túl nyálas lett az egész.

Problémák pedig adódnak ebben a mesében, hiszen a férfi alkoholista, a karrierje pedig egyenesen arányosan ível lefelé, ahogy a lányé felfelé. Valamiért nekem apró lyukakkal volt tele a történet alakulása: úgy éreztem pont a szerelmük nincs eléggé megalapozva, hiszen akkor túllendülnének a problémákon. Vagy pedig a problémák nincsenek eléggé kifejtve, hogy érthessük, miért nőnek azok nagyobbra a szerelmüknél. Vagy mindkettő egyszerre.

Engem nagy lámpalázasként azért az is zavart, hogy a lány is elvileg az volt, de egy varázsütésre eltűnik belőle a félelem - én, aki évekig dolgoztam ezen színpadon, ezt sem tudom elhinni. És hogy az egész zeneipar így működne, ahogy itt, azt sem. 

Egy szó mint száz: a film első felét élveztem a maga tinilányos álmodozós módján, a második felére viszont lyukasnak éreztem az egészet. A végét pedig úgy is kitaláltam jó előre, hogy nem láttam a korábbi változatokat. Ültem a moziban, kicsit kislánynak éreztem magam, kicsit túl meseszerűnek az egészet, amiben a tragédiák nem voltak eléggé megalapozva. Tinilányoknak, álmodozóknak, sírni vágyóknak ajánlanám.

A zenék viszont tényleg jók voltak. Kifejezetten. Hallgassátok a soundtracket, az megéri.

6,5 pont

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr1614282537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.