Élménypulzus

A nap filmje - Beszámoló a Cinefest 2. napjáról

2018. szeptember 16. - Konika

A fesztivál második napja számomra valójában az első, hiszen a pénteki napról lemaradtam. A tegnapi ígéretemhez híven viszont igyekszem minden egyes napról és a látottakról beszámolni, elsődlegesen persze a filmekről.

A napi három filmet nem sikerült teljesítenem, aminek összetett okai vannak, de kettőt azért láttam.

A Ne hagyj nyomot című amerikai film összességében 6,5 pontot ért meg nálam, A bűnös című dán film magasabbra tette a lécet, és csak azért nem kapott 8 pontnál többet, mert félek, hogy még sok jó film vár rám, és hagynom kell esélyt nagyobb pontszámok kiosztására is. :)

 

Ne hagyj nyomot (Leave no Trace)

A történet szerint egy apa és a tini lánya egy városszéli erdőben élnek: nem azért, mert hajléktalanok lennének, és nincs más választásuk, hanem azért, mert az apa szabad akaratából kivonult a társadalmi létből, és az életet így próbálja átvészelni, vagy ha tetszik, inkább túlesni rajta. A legfontosabb kérdés, ami ezzel kapcsolatban felmerül a nézőben, hogy dönthetsz-e arról, hogy veled együtt a gyereked is ezt a létformát folytassa? Még akkor is, ha szereted, példás apa vagy, mindenre megtanítod, és életrevalóbb fiatalt nevelsz belőle, mint az ellustult, örökké a telefonon csüngő mai tinédzserek?

Nem ismerős valahonnan az alaptörténet és az alapkérdés??? Ráadásul nem egy szintén a Cinefesten bemutatott film jut eszünkbe? Látta valaki más is rajtam kívül a Captain Fantastic-et? Viggo Mortensennel a főszerepben, aki a természetben neveli sok-sok gyerekét, akik azt sem tudják, mi az a kóla??? Viszont nem halnának éhen, ha egyedül maradnának a vadonban, és emellett intelligensek és okosak is?

Az a baj, hogy túl sok pillanatban jutott eszembe ez a régebbi film, miközben néztem ezt a mostanit. Az a baj, hogy a Captain Fantastic sokkal jobbra sikerült, mint a Ne hagyj nyomot. Az a különbség, hogy míg ott az apa tényleg tudatosan, megfontoltan, igazi elvek mentén döntött úgy, hogy a gyerekeket hol és hogyan neveli, nem kapcsolódott hozzá semmilyen tragédia, addig ebben a mostani filmben az apa döntése a múltban történtek következménye. A tragédiákról egyébként nem tudunk meg semmilyen részletet, csak említés szintjén derül ki, hogy az apa katona volt – nyilván rengeteg trauma érte -, a felesége pedig, a lány édesanyja, meghalt.  Így ebben az esetben én úgy látom, az apa sokkal inkább menekült saját maga elől, és az emberek nyomasztónak ható hétköznapi boldogsága elől, mintsem hogy ez egy pozitív, előremutató döntés lett volna a részéről. Ez egy sokkalta önzőbb döntés, mint a Captain Fantastic döntése, sokkal kevésbé szól arról, hogy a gyerekét milyen szellemben szeretné nevelni. Ez arról szólt, hogy ő képtelen volt a társadalom elfogadott szokásai, hagyományai szerint élni. Így viszont semmi megalapozottsága nem volt arra nézve, hogy a gyerekével is ezt tegye. Elvi alapon tehát nagyon nem értek egyet a filmmel, továbbá maga a film kivitelezése sem volt különösebben egyedi, vagy emlékezetes. Mivel ennyi időm volt közben gondolkodni, adott, hogy sajnos lassú, többször unalmas lett az eredmény. Egy kávé jó lett volna!

A bűnös

Ezt a filmet későbbre terveztem megnézni, de végül így alakult, és nem bántam meg. A dán film az idei Sundance fesztiválon közönségdíjat kapott, pedig nem tűnik elsőre közönségcsalogatónak: A segélyhívó központban játszódik az egész, egy éppen oda beosztott rendőrrel a főszerepben, aki az este folyamán fogadja a 112-re beérkező hívásokat. Nincs más helyszín, a kollégáin kívül nincs más látható szereplő. Vannak viszont beérkező hívások, köztük egy igazi vészhelyzetnek tűnő: egy nő telefonál, akit elraboltak, és egy autóból hívja a 112-t, de úgy, hogy az elrablója azt hiszi, mást hívott, így nem mondhat ki egyértelmű dolgokat, nem kérhet segítséget sem. Innentől a rendőrön a világ szeme, hogy meg tudja-e oldani a helyzetet.

A telefonhívásoknak csak a hangját halljuk, a telefonálók érzelmi, lelki állapotát ezen keresztül ismerjük meg, a környezeti hangokat, mindent, amit látnunk kellene - vagyis amit más filmekben látni szoktunk - azt most csak a fülünk érzékeli. Hihetetlenül érdekes, hiszen a nézőnek el kell képzelnie, magának kell megalkotnia a látványvilágot, akár csak egy könyv olvasása közben. És hihetetlen, de a film nagyon is működik, izgalmas, érdekfeszítő, végig fenn tudja tartani a figyelmet, annak ellenére, hogy csak a telefonhívások beszélgetéseiből fejlődik ki a történet.

Mindezek ellenére sem lenne ez feltétlenül egy kiemelkedően jó film, ha a konkrét vészhelyzettel párhuzamosan nem történne semmi más. De itt igen: a főszereplő rendőr életét is megismerjük, szép lassan kiderül, hogy bizony, valami vele sem stimmel: egyáltalán mit keres most itt, a segélyhívó központban, és nem kinti, utcai szolgálatban?

Egyetlen este, egyetlen helyszín, lényegében egyetlen szereplő, mégis párhuzamosan folyó két történet, mégis meglepő fordulatok, és az én titkos sikerre hívó szavam: jellemfejlődés is történik! Ez is egy este alatt, tehát a forgatókönyvért is hatalmas elismerés jár.

Sajnos a Napszállta című filmről lemaradtam, sok más érdeklődővel együtt, ami igazából két szempontból szomorú:

Egyrészt kicsit csalódtam a szervezésben, másrészt sajnálom, hogy nem írhatok itt a filmről magáról, és nem lehet róla saját, kialakult véleményem…egyelőre csak mások elmondásaira támaszkodhatok, és ők még nem győztek meg róla, hogy feltétlenül látnom kell…

Ha viszont a dolog pozitív oldalát akarom megfogni, akkor ennek köszönhetően (idegeskedés, hogy hiába voltam ott 3 órától, nem nézhettem meg a filmet, nem tudtam, és senki nem szólt, hogy regisztrálni kellene), a Jameson Lounge-ban kötöttem ki egy kis idegnyugtatóért. (A fesztivál támogatója közvetlenül a Művészetek Házával szemben állít fel ilyenkor egy sátort, ahol természetesen Jamesont valamint Guiness és Bernard söröket ihatunk, de persze mást is.) Itt sikerült kiszúrnom, hogy adnak Jamesont gyömbérsörrel! Imádom a gyömbérsört, de még sosem próbáltam whisky-vel keverni, pedig hát tudjuk, hogy a sima gyömbérrel is finom. Szóval ajánlom mindenkinek a kombinációt, én is egészen megnyugodtam tőle, és felvettem a fesztivál hangulatát.

A nap filmje tehát A bűnös, 8-as pontszámmal.

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr6014242917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.