Mindenkinek van kedvenc helye Budapesten. Megírom, hogy nekem miért a Római part az.

Nagyon messze van tőlünk (mivel mi Pesten, annak is a déli részén lakunk), még autóval is jó 30-40 perc a megközelítése, forgalomtól függően. Tömegközlekedéssel meg! Hát ne is részletezzük, hányszor kell átszállni, mennyi a várakozási idő, de maradjunk abban, hogy nem éppen a legkönnyebben megközelíthető hely a fővárosban.

És akkor talán ennyit a negatívumokról.

Miért a kedvenc helyem nyáron?

Először is azért, mert néhány fokkal mindig hűvösebb van ott a parton, a fák alatt, mint a belvárosban. Kifejezetten üdítő odamenekülni a nagy kánikulai napokon.

Másodszor kutyások vagyunk, és olyan kevés kutyázós hely van a városban! Értsd ezt úgy, hogy ahol szabadon lehet a kutya, ha akar, belegázolhat a vízbe, hűsölhet, és közben nem szólnak rád huszonöten, hogy tűnj el onnan a kutyáddal. A béke szigete.

Harmadszor, mert bármilyen furcsán hangzik, el tudsz bújni a fővárosi tömeg elől. Aki csak azt a szakaszt látogatja a Rómain, ahol a hekkárusok tömörülnek, az nyilván nem érti, miről beszélek. Ugyanis nem arra a 100 méteres szakaszra kell menni (kivéve, ha ennénk egy hekket), hanem el kell indulni tovább északi irányba, elmenni a Felliniig, a Nap bácsiig, sőt, még azokon is túl. Biztos, hogy találunk egy magányos, privát zugot, ahova leteríthetjük a plédünket (mindig van nálam!), és kicsit elfekhetünk a parton.

Negyedszer: a városban ez az egyetlen hely (jó-jó, Kopaszi, de az más), ahol tényleg a vízig sétálhatunk, belemárthatjuk a lábunkat, a gyerekek kavicsot dobálhatnak (fürdeni tilos, de én nem is vágyom többre).

Ötödször: ülsz a pléden, hallgatod a szelet, ahogy a fákat simogatja, nézed a víz hullámzását, az el-elsuhanó evezősöket, élvezed a kellemes hőfokot, és csak bámulsz ki a fejedből. Vagy olvasol egy könyvet. A legjobb chillezős hely a városban.

Hatodszor, ha eleged van a magányból, hát fogod magad, és pár perc sétával a Fellini vagy a Nap bácsi nyugágyain/babzsákjain helyezheted magad kényelembe, kezedben egy kávéval vagy fröccsel (vagy bármi egyébbel, opcionális), és tovább chillezel, csak most már kellemes zene kíséretében (tapasztalatom szerint mindkét helyen kiváló a zenei ízlés, pont ide való).

Mindezeknek köszönhető, hogy minden szabad hétvégi napunkon oda mentünk, amikor nem volt más programunk. A 3 nyári hónap alatt legalább tízszer voltunk ott…Elindultunk délelőtt 10-kor, és csak délután 3-4 körül mentünk haza. Ahogy egyre rutinosabbak lettünk, már vittünk magunkkal rágcsálnivalót, gyümölcsöt, innivalót is, így nagyon költenünk sem kellett, max a délutáni kávéra.

Ha költöznék, csak oda mennék…(nálam szóba se jöhet az agglomeráció, ahhoz túlságosan kötődünk a belvárosi létformához, és nem hiányzik, hogy napi 2-3 órát vegyen el az életemből az utazás). Bár kicsit a Római is közelebb lenne a központhoz!

És még annyi minden van, amit nem próbáltam itt: még sosem béreltünk csónakot, nem eveztünk, nem maradtunk itt estére, amikor bulik is vannak. De jövőre már ezeket is pótolni fogjuk!

Nektek van hasonló kedvencetek? Amikor nincs időtök sem a Balatonra, de még a Szentendrei szigetre sem elmenni, tehát városhatáron belül maradtok, és igazi kikapcsolódást, nyugalmat jelent?