Élménypulzus

Bomba energiák, kedvező széljárás

Nothing More koncert Budapesten

2018. június 27. - Konika

Amióta megismertem a Nothing More zenekart, azóta álmodoztam arról, hogy Magyarországon is fellépjenek. Igaz, hogy tavaly novemberben láttam őket Bécsben, de kíváncsi voltam, itt is hozzák-e majd azt a bombaformát, amit ott átéltünk.

A koncert előtt kb. egy órával még óriási szakadó esőben rohantam haza a kutyámmal, bőrig áztam: a hajamból, a ruhámból, a kutyámból folyt a víz, így kapkodós kutyaszárítás, átöltözés és nem kis rohanás kellett, hogy egyáltalán 7 óra előtt megérkezzek a Barba Negrába. És még akkor mindig azzal töltöttem az időmet, hogy a sötét felhők miatt aggódtam, mert nem akartam még egyszer elázni.

Szerencsére a Nothing More akkora lendülettel robbant fel a színpadra nem sokkal az érkezésem után, hogy az idegeskedésemet és az esőfelhőket is kifújták a fejünk fölül.

Mondanom sem kell, hogy eufórikus hangulatban az összes dalt végig énekeltem, ugráltam, táncoltam, és a legkevésbé sem izgatott, hogy a közönség egy része (akik nyilván a Stone Sour miatt nyomultak legelőre a színpadhoz) szinte meg sem mozdult… Tökéletes helyünk volt, akkor még szellősen álltak az emberek, bőven volt hely mozogni, és az egész színpadot beláttam.

Tudtam kb. a setlistet is, nagyon hasonlóan nyomták, mint Bécsben (Do You Really Want It, Let ’em Burn, Don’t Stop, Go To War, Skrillex cover, This Is The Time stb.)

Újdonság volt viszont, hogy lassú számnak most a Fade In/Fade Out ment, amit én szinte mindig megkönnyezem, és azt hittem, hogy ilyen hosszú dalt sosem fognak koncerten játszani, most mégis megtették: egy ilyen epikus dal is belefér egy nyári buliba.

Csak aztán persze maga a koncert nagyon rövid volt, talán 45 perc…értem én, hogy előzenekar voltak, de számomra nem: én miattuk vettem meg a jegyet.

Jonny Hawkins energiái most is csak úgy süvítettek… Énekelt, dobolt, rohangált megállás nélkül, a show-elemeiket is mind magukkal hozták. Napok óta elég depis voltam, viszont ez a koncert visszahozta az életkedvemet!

Sajnos azért nem tudok elmenni a negatívumok mellett sem… Kettőt említenék: Az egyik a hangosítás… Nem vagyok persze szakértő, de szerintem nagyon rosszul szólt a NM. Aránytalanul hangosnak tűnt a dob és a basszus, halknak a gitár és az ének… Ha nem ismertem volna a dalokat, fogalmam sem lett volna néha, hogy mit énekel a frontember, annyira elveszett a hangja…És nem azért, mert ne lenne power Jonny torkában! Ezen felül az összhatás is halk volt. Ha én úgy, hogy viszonylag elől állok, közel a színpadhoz, és a mellettem állóval úgy tudok beszélgetni, hogy közben meg sem kell emelnem a hangomat, tökéletesen halljuk egymást, akkor az a zene nem elég hangos. Így a húzóerő nem volt meg teljesen, a saját lelkesedésemnek és a színpadról sugárzó energiáknak köszönhetően ugráltam és énekeltem.

(Azért is fáj mindez, mert egyrészt Bécsben is hallottam őket, ahol nagyon jól szóltak, másrészt most voltunk a Budapest Parkban az Asking Alexandria + Bullet For My Valentine koncerten, ahol amikor még csak a beállás ment, már akkor összenéztünk, hogy kiugrik a szívünk a helyéről, olyan erővel szólaltak meg a hangszerek….és nem elől álltunk.)

A másik negatívum szintén nem a zenekarnak felróható, hanem a helyszínnek: hátrafelé lejt a talaj! És ezt még senki nem tette volna szóvá, fel sem merült, hogy ezzel kezdeni kellene valamit??? Értem én, hogy egy híd lábánál vagyunk, ahol az út és a töltés miatt eleve lejt a talaj, de hogy ezzel senki ne akarjon foglalkozni, és akár a talaj feltöltésével, akár a színpad megfordításával (mármint, hogy ne a Duna felé nézzen a színpad hanem pont fordítva, és a nézőtér emelkedjen, ne süllyedjen), akár végső soron kivetítők felszerelésével, de meg kellett volna oldani.

Ezzel csak a Stone Sour közben szembesültünk persze, mert NM után hátra mentünk sörért, és utána visszajutni már képtelenség volt, úgy megtelt a hely. Talán a terület közepéig lehetett eljutni, de az égvilágon semmit nem lehetett látni…Ezt szó szerint értsétek, nem úgy, mint más nagy szabadtéri koncerteken, hogy ha hátul vagy, azért kicsit lábujjhegyre állva, még elcsíped néha az énekes fejét: itt konkrétan semmit. A színpad tetején a sátrat - azt láttam.

Így miközben hangosításban a Stone Sour jobb volt, mégsem tudtam elengedni magam, mert azon bosszankodtam, hogy ennyi pénzért azért ez elég gáz… És nem voltam egyedül a véleményemmel. Be lehet tehát szólogatni azoknak, akik a híd tetejéről, ingyen, illegálban nézik a koncertet, azonban nem ítélném el őket addig, amíg a fizető közönség jó része a felét sem látja annak, amit a tilosban járók igen…

Nagyon sajnálom, mert a Stone Sour is megérdemelte volna a figyelmemet, vagy hogy róluk is többet írjak, de sajnos nem sikerült teljesen rájuk hangolódnom. Akik közelebb álltak és kellő hangerővel is hallották, azok szerint nagyon jó volt. Higgyünk nekik.

 

Utóhatás: sok érzés kavargott bennem a koncert után, de a lényeg, hogy a Nothing More-ért megérte ott lenni…

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr8714077213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.