Élménypulzus

Nehéz istennek lenni – színházélmény

2018. május 29. - Konika

Nem olyan rég láttam a Trafóban Mundruczó Kornél Látszatélet c. darabját, és meg is írtam itt, hogy mennyire tetszett, és hogy mást kaptam, mint amit vártam a rendezőtől, amit a filmjei alapján tapasztaltam. Ezen felbuzdulva vettem gyorsan jegyet egy kicsit régebbi darabjára, a Nehéz istennek lenni címűre is, hátha a régi véleményem végérvényesen megváltozik róla, és újra valami fergetegesen jó darabot látok majd.

Nos, nem mondhatom azt, hogy rossz volt. De sajnos azt sem, hogy esetleg újfent pozitívan csalódtam volna, és ne éreztem volna azt, amit oly sokszor korábban: hogy a brutalitás számomra öncélú és túlzásba vitt ábrázolása nem megdöbbent, hanem elidegenít, és kizár az élményből. Nézem, nézem, ami történik, tudomásul is veszem, de egy láthatatlan üvegfalon keresztül, így elzárom az útját az élménynek, és ettől legyen az bármennyire brutális, hidegen hagy. Ez van: engem, sajnos – vagy nem sajnos – nem ezzel lehet megvenni.

A történet szerint egy kamionon működő kisebb kupit látunk (vagyis ott vannak a lányok, akiket lehet vinni jó pénzért), most éppen "csak" egy extrém filmbe kellenek szereplőnek, amiről hamar kiderül, hogy nem csak elvont művészfilmként extrém, hanem kicsit szadista is. Itt vannak ezek a lányok, akik sorban előbb-utóbb mind lemeztelenednek, sorban mindegyikkel történik valamilyen megalázó, brutális helyzet, bár számunkra kicsit érthetetlen, miért fajulnak el így a dolgok. Megismerjük Kázmért, aki a politikus apján akar valamiféle bosszút állni testvére haláláért, a madamot, aki egyszerre kemény, számító és szánni való, és persze Nagy Zsolt karakterét, aki földönkívüliként és a lányok orvosaként szemléli a jeleneteket, és marad ember egyedül az emberek között. Egy ideig legalábbis.

Vannak jó ötletek a darabban, vannak magával ragadó zenés betétek, de végeredményben hatalmas hiányérzettel álltam fel a székből. Minden szereplőből kaptam egy keveset, de senkiből sem eleget ahhoz, hogy a motivációját, a valódi jellemét megismerjem.

Az első lány például, ha még egész tűrhetően beszéli is az angolt, mi a fenét keres itt? Tényleg nem talált más lehetőséget? A második lány, akinek gyereke van, szintén mi a fenét keres itt? A pénztelenség gyakran nem elegendő válasz. És pont ő, akinek gyere van, honnan gondolja azt, hogy a legjobb módszer egy gyerek elhajtására, ha esernyőt összetartó vékony acélrudacskát vesz elő, és…. A harmadik lány, Emőke, miért is nem akar gyereket? Meg tudtunk róla bármit is? Hogy hány éves (és most ne abból induljunk ki, hogy egyébként tudhatjuk, Tóth Orsi hány éves, a karaktere nyilvánvalóan sokkal fiatalabb), hogy honnan jött, hogy mitől különleges ő? Mitől másabb, mint a másik két lány, mi az, ami miatt az orvos annyira segíteni akar neki? Pusztán az, hogy ő a legfiatalabb? Újfent kevés.

Néztem a darabot, néztem a sok kegyetlenséget, a végén a felszabadító ámokfutást, de nem éreztem felszabadulást, sem megdöbbenést. De a közönség jelentős része imádta amit látott, és valószínűleg kérdéseket sem tett fel magában.

Egyébként értékelem Mundruczóban, hogy mindig behozza a filmes elemeket is a színházba, hogy jól használja a zenét, a hanghatásokat. És örülök, hogy ez egy régebbi darabja, mert az újabb, a Látszatélet közelebb állt az én ízlésvilágomhoz, jobban beletalált a lelkembe, így bízhatom abban, hogy inkább abba az irányba tart majd ő is tovább.

A színészek közül most Láng Annamáriát emelném ki, nekem most ő volt a leghitelesebb.

Pontszám: 7

Utóhatás: a darabot külső helyszínen játszották, ahova Hop on Hop off busszal vitték ki a nézőket. Én kifejezetten élveztem, mivel emeletes buszból még nem láttam a várost, és visszafelé épp a Groupama Aréna mellett jöttünk el, amikor a Magyar Kupa döntőjén a tizenegyeseket rúgták: micsoda hangorkán szólt onnan… Ez is az élmény része volt.

 img_20180523_195048.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr414000472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.