Élménypulzus

Twin Peaks – 1. évad

Megkésett sorozatélmény

2018. május 25. - Konika

 

Még túlságosan kicsi voltam, amikor 1990-ben elkészült a Twin Peaks c. sorozat. Azóta ugyan már rengeteg időm lett volna bepótolni David Lynch kultsorozatát, valamiért mégis kimaradt az életemből. Egy-két képkockát láttam belőle, na meg ismerősen csengett egy-egy dal, de egyszerűen nem éreztem a késztetést, hogy megnézzek egy filmet, ami talán mára már idejétmúlt és talán ciki is lett. Hiszen ki szeretné mondjuk ma elkezdeni a Dallast, ismervén a mostani sorozatokat?

Aztán történt, hogy elkapott engem is a hév, hogy kipróbáljam az HBO GO ingyenes, 1 hónapos próbaidőszakát, amit persze a lehető legjobban szeretnék kihasználni. Így amikor megláttam, hogy ott van a Twin Peaks is, és hogy talán mégiscsak illene ismernem, nem gondolkodtam sokáig: pár nap alatt, esténként gyorsan meg is néztem a sorozat első évadát.

Persze ha nem tetszett volna, akkor nem nézem végig, főleg nem ilyen gyorsan.

A legfontosabb tévedésem a sorozattal kapcsolatban: pusztán azért, mert több mint 25 éves sorozatról beszélünk, még nem jelenti azt, hogy idejétmúlt vagy ciki lenne.

Sőt. Az első rész – igaz, az hosszabb is volt a többinél – egy meglepően komplex világot épített fel. Amellett, hogy azonnal megtudtuk, gyilkosság történt egy amerikai kisvárosban, a nyomozás mellé kaptunk egy legalább 20 szereplőre építkező teljesen jól meghatározott kapcsolatrendszert: ki kicsoda, ki kinek a barátja, ki kivel áll titkos összeesküvésben, ki kinek az ellensége és ehhez szinte csak adalék a titok, hogy mindebbe hogyan illeszthető be egy rejtélyes gyilkosság, a mindenki által szeretett, gyönyörű gimnazista lány, Laura Palmer halála.

Én teljesen le voltam taglózva az első rész után: nagyon jó karakterek, izgalmas történetmesélés, összetett világ: azon gondolkodtam, hogy a mai sorozatoknál találok-e ennyire jól felépített kapcsolatrendszert, mint itt.

Természetesen azért látni az idő nyomát: néhány reakció, színészi játék mai szemmel már túlzásnak tűnik (itt elsősorban a tragédiát megélő szülőkre gondolok, ahol én úgy gondolom, hogy kicsit ripacskodás hibájába estek a színészek), de ezen felül imádtam. Az FBI nyomozó végérvényesen az egyik kedvenc karakterem lett, beszólásai, stikkjei, apró kis rigolyái folyamatosan mosolyt csaltak az arcomra. Örülök, hogy most már tudom hova tenni, ha valaki Cooper ügynököt emlegeti, a pitéket vagy Tibetet a sorozat kapcsán.

Az első évad utolsó része? Lezárásra, vagy legalábbis valamiféle megnyugtató előremutatásra számítottam, ehelyett teljes bizonytalanságban, szinte sokkban maradtam. Pár perc után ráébredtem, hogy legalább az az előnyöm megvan, hogy nem kell várnom, a második évad is fent van, és a válaszokat talán már holnap meg is tudom. Bár vannak kétségeim, hiszen hallottam, hogy ebben a sorozatban mindig több lesz a kérdés, mint a válasz. A kíváncsiságom visz tovább.

Pontszám: 9

Utóhatás: jöhet a 2. évad.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr4613992654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.