Élménypulzus

Amikor többet vársz

A hely és Mária Magdolna - filmélmény

2018. április 05. - Konika

A közelmúltban két filmet láttam moziban, amiknek egyébként abszolút semmilyen közös jellemzőjük nincsen, hacsak az nem, hogy mindkettőtől többet vártam. Sokkal többet.

A hely

A rendező, Paolo Genovese előző filmje, a Teljesen idegenek egy tökéletesre fejlesztett egy helyszínen játszódó darab volt. Nálam abszolút kedvencek közé tartozik, mind a forgatókönyv, mind a színészi játék tudott olyat mutatni, amin még napokkal később is morfondíroztam. (Röviden itt írtam róla).

Érthető, hogy ezek után, nagyon nagy elvárásokkal ültem be a rendező új filmjére. Annyit lehetett tudni a történetről, hogy egy különös alakhoz, aki egy kávézóban (bisztró jellegű) tölti az egész napját, sorra érkeznek az ügyfelek, akiktől mind különösebb és olykor megmagyarázhatatlan dolgokat kér. Az ügyfelek pedig, mivel ettől várják álmaik megvalósulását, igyekeznek eleget tenni a kérésének.

Ezek alapján el lehetett képzelni, hogy ebből még valami nagyon jó is kisülhet. De sajnos számomra semmi érdekeset nem mutatott a film: nagyon lassú, nagyon nehezen építkezik, a logikai felépítést már az elején sejteni, és hiába az érdekesnek szánt összefonódások, az ég világon nem tudtunk meg semmit a főszereplőről. Ő sosem válaszol a neki feltett kérdésekre, azt sem tudtam meg, hogy ki ő valójában, sem azt, hogy mi a motivációja, miért ül egész nap a kávézóban és adja számára vadidegeneknek a feladatokat. Egy pillanatra gondolhatjuk azt, hogy ő talán maga az ördög, de ez kizárt: egy-két apró pillantásából, mimikájából látszik, hogy azért ő sem akar feltétlenül rosszat a szereplőknek, valamint a saját maga életét is félti. Viszont mivel nem derült ki róla semmi, a motivációja sem, éppen ezért a hozzá járó ügyfelek valódi érzései, gondolatai sem tiszták előttem: miért bíznak meg valakiben, akiről semmit sem tudnak? Még ha ő lenne az ördög….

Összességében csalódott voltam, ugyanakkor el tudom képzelni, hogy kevesebb elvárásokkal beülve, talán még érdekesnek is tarthattam volna az egész film kivitelezését, az egyhelyszínes, csak az elbeszélésekből építkező történetet.

Pont: 6

 

Mária Magdolna

Itt is talán a rendező miatt voltak elvárásaim, Garth Davis Oroszlán című filmje ugyanis a tavalyi évben az egyik kedvencem volt. Úgy voltam vele, hogy ő, valamint Rooney Mara és Joaquin Phoenix elegendő lesz ahhoz, hogy majd térdre borulva távozzak a moziból. Sajnos úgy látszik, ez a vágyam sem teljesült.

Alapvetően nyitott vagyok, érdekelnek a vallási témájú filmek, tehát a problémám egyáltalán nem a témában keresendő. Ráadásul az, hogy mindezt végre női irányból próbálják megközelíteni, különösen felkeltette a figyelmem. Fontosnak éreztem, hogy Mária, aki egy egyszerű, vidéki lány, rendelkezhet önálló gondolattal, vágyhat önálló életre, és hogy ezt az önállóságot Jézus nem ítéli el, ellentétben más férfiakkal.

Ugyanakkor az, ami elméletben vagy éppen így leírva nagyon szépen hangzik, az a filmvászonra ültetve véleményem szerint egyáltalán nem sikerült. Persze némi előítélet is közrejátszott az élménytől való eltávolodásnak: Számomra Joaquin Phoenix nem Jézus. Sem a kinézete, sem a tekintete, sem az életkora, sem semmilyen szempontból. Akármilyen jó színésznek tartom, úgy érzem, itt nem sikerült átlényegülnie.

Tovább nehezítette a dolgom, hogy borzasztóan lyukacsos történetet kaptunk: természetesen mondhatni, hogy ez egy olyan túlmesélt história már, hogy szükségtelen akár csak egy képkockát is pazarolni Jézus tárgyalására, elítélésre, ugyanakkor a film egyéb részleteiben azt sejtette, hogy semmi sem úgy történt, ahogyan ismerjük, így akár a fenti eseményeknek is lehetett volna más színezete, hangulata. Igaz, Mária ezeken nem volt jelen, innen is származhat a történet hiányossá tétele.

Zavart az is, hogy az egész tanítás/vándorút egy kellemetlen mini szekta útkeresésének tűnt, és amikor ez a gondolat villant az agyamba, már nem tudtam a női kérdés kibontására sem annyira fókuszálni.

A film pozitívuma számomra egyértelműen Rooney Mara volt, akiben megláttam Máriát, megláttam a függetlenségre vágyó nőt, megláttam azt, akinek egyébként is szívesen elképzelném Jézus női apostolát.

Egyáltalán nem tudom megmondani azonban, hogy kinek ajánlanám a filmet…

Pont: 6,5

Utóhatás: hiába mondogatom évek óta: semmilyen elvárással nem szabad moziba menni, mert csalódás lesz a vége.   

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr3913809554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.