Élménypulzus

Filmek tömény fogyasztása februárban

2018. február 21. - Konika

Az Oscar előtti hajrában igyekszem minél több filmet megnézni, így februárban is annyit voltam már moziban, mint máskor 2-3 hónap alatt összesen. Írhatnék külön-külön a filmekről, de inkább most egy csokorba szedem azokat, amik nem voltak rám túlzottan nagy hatással:

Én, Tonya (Tonya Hardingról, a 90-es évek hírhedt amerikai műkorcsolyázónőjéről)

Szólíts a neveden (Két férfi szerelme a 80-as években, Olaszországban)

A víz érintése (Egy fura kétéltű lény és egy néma lány szerelmi meséje a 60-as évek Amerikájában)

Pár nap különbséggel láttam ezt a három filmet, és összességében komoly, jól összerakott alkotásokkal van dolgunk, mindegyiknek megvan a maga erőssége – és persze gyengéje is.

A Tonya borzasztóan erős karakterekben és színészi játékban, A víz érintésének a látványvilága egyedi, a Szólíts a neveden pedig nagyon elkapta a 80-as évek hangulatát, és ügyesen tartotta abban a nézőt végig a film folyamán.

Negatívum, hogy a Tonyát egyetlen percig nem élveztem nézni: bosszantott, idegesített (de ez a karakterek miatt is van), nem értettem, hogy ennyi IQ-val, hogy lehet élni. A víz érintése nem több egy szép mesénél, de nem mondott sok újat számomra sem a szerelemről, sem Amerikáról, és egy pillanatig nem tudtam komolyan venni, még többször meg is mosolyogtam magamban. A Szólíts a neveden pedig néhol leült, kifejezetten vontatott volt, de még ennél is jobban bosszantott 1-2 jelenet, amin persze senki nem mert vihogni a moziban, mivel ez egy művészfilm, de ha az Amerikai pite soron következő részében szerepelt volna a barack, akkor nyilván sírtak volna a nevetéstől a nézők.

Kicsit kemény vagyok mindhárom filmmel kapcsolatban, de talán azért is, mert mostanában láttam néhány sokkal jobban sikerült alkotást.

Pontszámok nálam:

Én, Tonya                   7 pont

Szólíts a neveden       7,5 pont

A víz érintése              6,5 pont

Természetesen ez csak az én véleményem: akivel a Tonyát néztem, imádta a filmet, azt mondta, hogy mennyire erős, kemény, igazi életet tükröző film, hogy jobb, mint a Három óriásplakát (???!!!). A Szólíts a neveden címűről pedig elárulta, hogy ahogy telnek a napok, annál többször jut eszébe a film, és értékeli egyre jobban a mondanivalóját, az operatőri munkát – ő mindkettőre adna szerintem 8 pontot is akár.

Abban viszont egyet értettünk, hogy nem értjük A víz érintésének ilyen mértékű jelölését az Oscar díjakra. Egyikünk sem szeretné újra megnézni a filmet, és a látványvilágon kívül túl sok pozitívumot sem tudunk felsorolni vele kapcsolatban. Az már biztos, melyik filmnek NEM szurkolunk majd március 4-én, még ha az egyik legesélyesebbek között is tartják számon (vajon van ennek köze ahhoz, milyen sok régi hollywoodi film van benne bevágva?)

Utóhatás: Hogy évek múlva a három közül én melyikre fogok emlékezni?

Szólíts a neveden: ehhez a valóban nem egyszerű, komplikált témához a filmbéli szülők hozzáállása számomra példaértékű volt. Ha másért nem is, de az apa mondataiért megérte megnézni ezt a filmet.

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr1513684978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gabor Zehetmayer 2018.03.02. 10:59:22

Huh, azért meglepett a kritika az A víz érintéséről, hiszen nagyon magasztalják mindenhol, de közben meg nagyon úgy tűnik, h egyáltalán nem vagy egyedül a véleményeddel. Persze így is érdekel a dolog továbbra is, de félek, h én is csalódni fogok benne, pedig nem várok tőle semmilyen csodát.

Én, Tonya pedig továbbra is nagyon várós, szeretem ezt a színésznőt és a sztori is érdekes, pedig elég sokat olvastam róla mostanában, szóval nagy meglepetés azért nem lesz.