Élménypulzus

10 filmes élmény 2017-ből

2018. január 02. - Konika

Azt gondoltam, egyszerű lesz írni egy év végi összefoglalót, mik voltak a kedvenc filmes élményeim idén, azonban rá kellett döbbennem: nem hogy tíz, de talán 5 filmet sem tudok megnevezni 2017-ből, amikre gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy a kedvenceim lettek, bármikor újranézném azokat vagy 10-es skálán legalább 8,5 pontot adnék rájuk

Ezért ebbe az írásba sajnos olyan filmek is bekerülnek, amiknél nem pozitív élmény, hanem sokkal inkább csalódás ért, valamint lehet, hogy olyan filmeket is megemlítek, amiknek a bemutatója talán régebben volt, de én magam csak 2017-ben láttam.

Legyünk pozitívak, kezdjük a jobbakkal!

5 pozitív filmes élmény

Dunkirk

Két film volt idén, amit IMAX-ben néztem, az egyik a Star Wars, a másik a Dunkirk. Egyértelműen ez utóbbi érte meg számomra. És nem csak a látvány miatt, hanem a forgatókönyv, a vágás, az operatőri munka és a zene összhangjáért. Cristopher Nolan egy zseni, ezen a filmjén is látszik. Talán az emberek szívét is jobban megérinti, mint a korábbi filmjei, ugyanakkor még erre is igaz, hogy sokkal profibb annál, semhogy az érzelmi szinten utolérje ezt a profizmust. Remekmű, de nem a sokszor újra nézős mozi.

Szívritmuszavarok (Arrhytmhia)

Az orosz filmet a Cinefesten láttam, már a fesztivál vége felé. Kicsit már aggódtam, hogy olyan kedvenc filmre nem lelek, mint a korábbi években (tavaly Miskolcon A vademberek hajszája volt nálam az abszolút nyertes) azonban szerencsére ennek az orosz filmnek sikerült meglepnie.

Nagyon jól eltalált karakterek, nagyon jó ritmusú történet, szuper (filmhez passzoló) zenékkel, hangulatokkal, és az orosz egészségügy olyan bemutatásával, hogy másnap az orvos édesapámat is el kellett küldenem, hogy látnia kell a filmet, és erősítsen meg: mintha a magyar egészségügy lett volna bemutatva orosz helyi specialitásokkal. Ő is imádta a filmet, és utána még sokat mesélte, hogy mik voltak valóban a párhuzamok a film és az itteni valóság között. Fogalmam sincs, hogy ezt a filmet lehet-e majd látni magyar mozikban, de akinek lehetősége lesz rá, nézze meg.

Oroszlán (Lion)

Hozzánk az Oscar esélyes filmek mindig késve érkeznek, amin sokat szoktam bosszankodni – én ugyanis nem azért ülök be egy filmre, mert az Oscar díjat nyert, azt viszont kifejezetten utálom, ha úgy nézek Oscar gálát, hogy a filmek nagyobb részét még csak nem is láttam. Az Oroszlánt is tehát idén láttam, és a jelölt filmek közül rám ez hatott a leginkább.

Alapvetően szeretem az igaz - vagyis azon alapuló - történeteket, Nicole Kidmanért pedig már jóval azelőtt rajongtam, hogy mindenki más rájött volna mekkora színésznő (vagyis kb 15-18 éve rajongója vagyok). Ebben a filmben is elég volt egy pillantás tőle – nekem helyén volt a szerepe és az egész film is. De tőle függetlenül is az a véleményem, hogy a legmeghatóbb mozi volt idén. Mostanában ritkán sírok filmen, de ezen zokogtam.

Láttam a többi jelölt filmet is, és tetszett még A számolás joga vagy a Manchester by the Sea is, ugyanakkor a Liont már kétszer láttam, a többit pedig nem hiszem, hogy valaha még megnézném. Nekem ezért ez a kedvencem az idei jelöltek közül. (És a zenéje is gyönyörű.)

Tűnj el! (Get Out!)

Nem sokszor nézős mozi, de egy kellemes meglepetés, friss, egyedi világgal. Nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog, ugyanakkor biztosan állítom, hogy ez egy olyan film, amit nem érdemes kihagyni 2017 terméseiből.

Nagyon jók a karakterek, a színészek, lehet rajta izgulni, és amikor már kb. leesett, hogy miről is van szó, még akkor is tud meglepetést nyújtani. Lehet, hogy mégis megnézem még egyszer.

Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti)

Az olasz film 2016. év végi bemutatóval ment a mozikban, én jóval később, már 2017. tavaszán láttam. Ugyanakkor ez volt az a film, ami tényleg szíven ütött, és már háromszor megnéztem.

Sok mindenkitől hallom, hogy az egész szituáció, egy baráti vacsora egyetlen egy lakásban játszva egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ennyi fordulatot és lelepleződést hordozzon magában, tehát nem hihető a film, ugyanakkor szerintem félelmetes tükröt állít elénk: mindannyiunknak vannak titkai: vannak titkaink a barátaink előtt, a családunk előtt, a szerelmünk előtt. És ezek a titkok sokkal kevésbé tudnak titkok maradni egy ilyen, okostelefonnal élt világban, ahol mindenünket – a titkainkat is - magunkkal hordozzuk megfogható formában. Számomra ez volt az a film, amely a leginkább megütött és elgondolkodtatott ebben az évben.

 

 

5 negatív filmes élmény

A négyzet (The Square)

Annak ellenére, hogy szinte biztos, hogy idegen nyelvű film kategóriában jelölik az Oscarra, sőt, talán meg is nyeri azt, nekem hatalmas csalódás volt ez a film. Még szeptemberben láttam a Cinefesten: nagyon nagy elvárásokkal ültem be rá, és végül az egész fesztiválon a legkevesebb pontot adtam neki (kb. 18 filmet láttam egy hét alatt).

Nem tagadom, hogy van néhány jó ötlet a filmben, némelyik poén engem is megtalált, jól elhelyezett és egyéni jelenetei vannak. Számomra mégis öncélú, bizonyos jelenetei annyira idegesítőek voltak, hogy nem akartam ott lenni a moziteremben, menekültem volna. Továbbá túlságosan úgy éreztem, hogy rám akarja erőltetni a saját nézőpontját, így egyáltalán nem tudtam megszeretni. Legnagyobb hibája pedig egyértelműen a hossza volt. Ha legalább fél órával rövidebb ideig tartott volna, akkor még elviselhetőnek tituláltam volna, és talán nem került volna erre a listára. Mellettem többen fellélegeztek, amikor végre véget ért. De azt hiszem, én is köztük voltam.

anyám! (mother!)

Kevés olyan rendező van, akinek várom a filmjeit. Darren Aronofsky közéjük tartozik. Azt gondolom, hogy a Requiem egy álomért egészen biztosan örökké a kedvenc filmjeim között fog szerepelni, azóta viszont egyre kevésbé sikerülnek a filmjei. Ő az, aki talán elhitte saját magáról, hogy mekkora művész, és ezért az egész világnak az ő művészete előtt kell tisztelegnie, legyen az bármilyen elvont vagy próbáljon az bármennyire megbotránkoztató lenni.

Van azonban egy olyan dolog is, hogy a kevesebb néha több, és hogy az öncélú művészkedés visszatetszést kelt. Lehet ezt a filmet elemezgetni, mindenféle jeleket, allegóriákat találni benne, élvezni a főszereplők játékát, de egy valamit nem tudok elhinni: hogy bárki úgy szeretné ezt a filmet, hogy még egyszer valaha az életben meg akarná nézni.

Holdfény (Moonlight)

Ha már a kedvencek között említettem egy Oscar-jelölt filmet, akkor a negatív élményeknél is megteszem. Nem, nekem ezzel a filmmel nem a téma volt a bajom, sőt. A téma még érdekelt is volna. De nagyon nem tolerálom mostanában a lassú tempójú filmeket, amiken a moziban is képes lennék elaludni, amiken inkább azon bosszankodom, hogy a szék nyomja a fenekem, és nem a történetre fókuszálok.

Sajnos az én olvasatomban itt a téma ért Oscar díjat (esetleg az operatőri munka), de mint film, nekem sajnos ez okozta a legnagyobb csalódást a jelölt filmek között.

Atom szőke (Atomic Blonde)

A Budapesten forgatott filmeket mindig nagyon várom, pontosan azért, mert szeretnék végre egy olyan nagy durranást látni, ami itt készült, és sikert is arat. Ez a film csak ezért került a listámra, mivel a várakozás miatt még jobban fáj a csalódás. Egyébként említésre sem méltatnám (ahogy pl. A nagy falat sem teszem listára sem, olyannyira rosszul sikerült mozinak tartom).

Kár, mert imádom Charlize Theront és az alapötlet sem volt rossz, mégis a kivitelezés gyakran nem ért el egy bizonyos minőségi elvárást. Pozitívum a filmben ő maga, na meg a szuper frizurája és ruhái.

Budapest Noir

Sajnos magyar filmet még jobban fáj a csalódás oldalra sorolnom. Nagyon vártam, mind a színészi felhozatal, mind a 30-as évek világa miatt. A könyvet nem ismertem, azonban a moziból olyan csalódottan távoztam, hogy másnap kölcsönkértem és egy pár nap alatt elolvastam: tudnom kellett, hogy legalább a könyv jó-e, és csak a film nem sikerült, vagy pedig az egész nincs helyén. (A könyvvel szemben is voltak fenntartásaim, azonban sokkal jobb, mint a film.)

A film engem eltávolított, nem kerültem közel sem a történethez, sem a szereplőkhöz, pláne nem Budapesthez. A történeten tett kisebb-nagyobb változások szintén inkább ártottak a filmnek, nem hogy segítettek volna. A végén a nagy drámai rész csak a színészeknek volt örömjáték, a nézőben szerintem csalódást keltett. (Szerencsére több jó magyar filmet is láttam az idén, csak éppen nem fértek be a top 5 filmes élményembe.)

Sok film nincs megemlítve, vagy azért mert jónak tartottam ugyan, de nem kiemelkedőnek (pl. Wind River, Wonder Woman, Az, Kingsman 2. része), vagy csak közepesnek ítéltem (pl. Star Wars, Nyomd bébi, nyomd, Az alapító) vagy esetleg nem is láttam, és még pótolnom kell (pl. Szárnyas fejvadász 2049), hogy véleményt mondhassak róla. Ha találok még filmet, ami megérdemelte volna, hogy itt szerepeljen, biztosan írok majd róla.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmenypulzus.blog.hu/api/trackback/id/tr1813537933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.