Azt hiszem, mindenkinek van egy horror-filmes korszaka. Nekem legalábbis volt. Ez kb. a gimnázium idejére tehető, és olyan filmeket jelentett, mint a Sikoly és a Tudom, mit tettél tavaly nyáron filmek… Mielőtt bárki el kezdene sikítozni, hogy azok a tinihorrorok nem számítanak igazi horrornak, én magam is beismerem: ezek inkább a könnyen fogyasztható és a fiatal korosztályt megcélzó, ijesztgetős popcorn-mozik voltak. De ennél többre nem is vágytam, és azóta elmúlt az a kevés érdeklődésem is az ilyen filmek iránt, ezer éve nem láttam semmilyen horrort.
Most a Hang nélkülre az csábított be, hogy mindenhol szuperlatívuszokban beszéltek róla: új műfajt teremtett a horrorfilmek sorában, és mennyire különleges hangok nélkül nézni egy filmet.
Tehát én arra készültem, hogy egy horrort látok majd teljes némaságban.
Persze, hogy nem horrort láttam, és egyáltalán nem is volt csend a moziban.
Az én felfogásomban ez sokkal inkább egy sci-fi volt, ügyes próbálkozással, játékkal a tekintetben, hogy csendben kell maradni, mert különben a hangokra jönnek elő a szörnyek. Sajnos ez a csend egyébként nem volt teljes csend, minimális zene, halk suttogások, kisebb óvatos hangok azért szinte folyamatosan vannak a filmben. Ahhoz képest, hogy én azt hittem, hogy a popcorn evés is kiábrándítóan zavaróan hathat majd egy „némafilm” alatt, teljesen nyugodtan lehet rágcsálni közben (ezt a kockázatot talán a forgalmazók sem vállalták volna, hogy ne lehessen enni, és így pénzt költeni a film közben.)
Mit mondhatunk a történetről? Valószínűleg a jelenben vagyunk, valahol az Egyesült Államokban egy farmon, ahol egy többgyerekes család él, mindentől elzárva, és a fiatal anya, Emily Blunt ráadásul még várandós is a következő babával. Mindeközben mindent nagyon halkan, szinte teljes némaságban csinálnak a szereplők, így alakították ki a hétköznapjaikat, mert különben, ha csak leesik valami az asztalról, már egy koppanásra is pillanatokon belül ott teremnek ezek a valamiféle szörnyek, és azonnal megölik azt, aki a hangforrás közelében van. A szörnyekről nem derül ki szinte semmi: földönkívüliek, vagy valamilyen kísérlet eredményei? Kicsit emberszerű felépítéssel, de mégis inkább alien-be hajló kivitelezéssel, ronda fogakkal és csúcsérzékeny fülekkel próbálnak halálra rémíteni.
Érdekes kísérletnek tartom a filmet, de a nagy hype-ot nem értem körülötte. Engem kifejezetten zavart, hogy szinte semmi nincs elmesélve az előzményekről, nem tudjuk meg az alapokat, és csak az adott szituáció, a család túlélése az egyetlen téma. Ennél egy ZS kategóriás horror is több felvezetést kap. Ezen felül túlságosan nem is izgultam a film elején, így úgy voltam vele, hogy számomra teljes csalódással fog véget érni.
Aztán persze sikerült izgalmassá tenni a filmet, mégpedig az anya szülésével – mert hát próbáljon meg bárki is egy szülést egy hang nélkül végigcsinálni, vagy ha végig is csinálja, vegye rá a gyermekét, hogy ne sírjon, miután megszületett.
Tehát a film második felére megkaptam az izgalmat, a feszültséget, azonban a katarzist mégsem. Tipikusan az a film, ami kvázi elszórakoztat, de nem hagy mély nyomot. Ettől még, mivel látom, milyen pontszámokat kap, biztos, hogy sokaknak sokkal jobban tetszik, és talán még valamilyen kvázi művészhorrornak/scifinek is el tudják adni, de engem nem sikerült megvenni.
Pontszám: 6,5
Utóhatás: döbbenetes, semmilyen utóhatás nincs. Ehettem volna egy popcornt.
