Az Oscar előtti hajrában igyekszem minél több filmet megnézni, így februárban is annyit voltam már moziban, mint máskor 2-3 hónap alatt összesen. Írhatnék külön-külön a filmekről, de inkább most egy csokorba szedem azokat, amik nem voltak rám túlzottan nagy hatással:
Én, Tonya (Tonya Hardingról, a 90-es évek hírhedt amerikai műkorcsolyázónőjéről)
Szólíts a neveden (Két férfi szerelme a 80-as években, Olaszországban)
A víz érintése (Egy fura kétéltű lény és egy néma lány szerelmi meséje a 60-as évek Amerikájában)
Pár nap különbséggel láttam ezt a három filmet, és összességében komoly, jól összerakott alkotásokkal van dolgunk, mindegyiknek megvan a maga erőssége – és persze gyengéje is.
A Tonya borzasztóan erős karakterekben és színészi játékban, A víz érintésének a látványvilága egyedi, a Szólíts a neveden pedig nagyon elkapta a 80-as évek hangulatát, és ügyesen tartotta abban a nézőt végig a film folyamán.
Negatívum, hogy a Tonyát egyetlen percig nem élveztem nézni: bosszantott, idegesített (de ez a karakterek miatt is van), nem értettem, hogy ennyi IQ-val, hogy lehet élni. A víz érintése nem több egy szép mesénél, de nem mondott sok újat számomra sem a szerelemről, sem Amerikáról, és egy pillanatig nem tudtam komolyan venni, még többször meg is mosolyogtam magamban. A Szólíts a neveden pedig néhol leült, kifejezetten vontatott volt, de még ennél is jobban bosszantott 1-2 jelenet, amin persze senki nem mert vihogni a moziban, mivel ez egy művészfilm, de ha az Amerikai pite soron következő részében szerepelt volna a barack, akkor nyilván sírtak volna a nevetéstől a nézők.
Kicsit kemény vagyok mindhárom filmmel kapcsolatban, de talán azért is, mert mostanában láttam néhány sokkal jobban sikerült alkotást.
Pontszámok nálam:
Én, Tonya 7 pont
Szólíts a neveden 7,5 pont
A víz érintése 6,5 pont
Természetesen ez csak az én véleményem: akivel a Tonyát néztem, imádta a filmet, azt mondta, hogy mennyire erős, kemény, igazi életet tükröző film, hogy jobb, mint a Három óriásplakát (???!!!). A Szólíts a neveden címűről pedig elárulta, hogy ahogy telnek a napok, annál többször jut eszébe a film, és értékeli egyre jobban a mondanivalóját, az operatőri munkát – ő mindkettőre adna szerintem 8 pontot is akár.
Abban viszont egyet értettünk, hogy nem értjük A víz érintésének ilyen mértékű jelölését az Oscar díjakra. Egyikünk sem szeretné újra megnézni a filmet, és a látványvilágon kívül túl sok pozitívumot sem tudunk felsorolni vele kapcsolatban. Az már biztos, melyik filmnek NEM szurkolunk majd március 4-én, még ha az egyik legesélyesebbek között is tartják számon (vajon van ennek köze ahhoz, milyen sok régi hollywoodi film van benne bevágva?)
Utóhatás: Hogy évek múlva a három közül én melyikre fogok emlékezni?
Szólíts a neveden: ehhez a valóban nem egyszerű, komplikált témához a filmbéli szülők hozzáállása számomra példaértékű volt. Ha másért nem is, de az apa mondataiért megérte megnézni ezt a filmet.
